A boldogság szigete. Így hívják a spanyolok a világ legszebb strandjaival büszkélkedő Formenterát. Nem csoda, hiszen a paradicsomi szigetet soha nem érte el a tömeg-turizmus, a kristálytiszta víznek és a fehér homokos öblöknek köszönhetően a „mediterrán Karib” becenevet kapta.
A katalánok 1235-ben foglalták el, de a 18. századig gyakorlatilag lakatlan volt, szántóföldnek, legeltetésre és fakitermelésre használták. A kevés eső miatt főleg önellátásra termeltek, búzát, árpát, zöldségeket, krumplit és gyümölcsöt.
A formenterai táj egyik jellemző növénye a fügefa, amely akár öt méter magasra is megnő, ezért sokszor levágják a fő hajtást és hagyják, hogy oldalra nőjön, így könnyebben szüretelik. Gyakori látvány a szigeten a több méter széles, gyümölcsöktől roskadozó fügefa. De nem csak füge lóg a fákon, bármily furcsán hangzik, itt a halak is fákon csüngenek.
Formentera őrzi a föníciai hódítók szokásait, itt még mindig ugyanúgy készítik a szárított halat, mint az ókorban.
A szigeten a halászás volt a leggyakoribb foglalkozás, és amikor túl sok volt a hal, a pikkely nélküli példányokat besózták és a napon szárították. Az ősi technológia ma már látványnak is szép.
A tengerpart mellett lógnak a besózott halak, amelyek ma az ibizai konyha gasztronómiai különlegességei. A legismertebb az ensalada payesa (farmersaláta), ami sült padlizsánból és paprikából készül, főtt krumplival, pirított kenyérdarabokkal – megöntözve finom olívaolajjal – és szárított hallal kínálják.
A pikkely nélküli halakat tengervízben jól megtisztítják, szeletekre vágják, besózzák, és mérettől függően 3–7 óra hosszat sóban pihentetik. Utána ismét lemossák tengervízzel, felakasztják egy kiszárított fa ágaira és kiteszik a napra. Négy napig hagyják száradni, éjszaka a nedvesség elől betakarják. A szárított hal hónapokig eláll, kemény a textúrája, erős tengerillata és kissé sós íze van.
A VILÁG LEGTISZTÁBB SÓJA
A Baleár-szigetek egyik jelentős bevételi forrása a só. A sólepárlókat Formentera északi részén találjuk, a híres Ca na Costa megalitikus sírok mellett, amely azt jelzi, hogy már az őskorban is léteztek lepárlók ezen a vidéken. A punok és a rómaiak idején is híre volt a formenterai sónak, amelyet az évszázadok folyamán nemcsak ízesítésre, hanem húsok, halak és zöldségek tartósítására is használtak. A sózással ugyanis dehidratáljuk az élelmiszert, a sóba merített alapanyag vizet veszít, és védetté válik a baktériumokkal szemben. A halakat szárazon sózzák, az olaj- vagy a kapribogyót sós vízben tartósítják.
A formenterai só bekerült a világ három legtisztább sója közé.
Formenterán évszázados hagyománya van a borkészítésnek is. A formenterai parasztok önellátásra termeltek szőlőt, hiszen a kenyér, a sajt és a bor képezte a hagyományos étkezés alapját.
Bár egyelőre csak négy borászatot találunk a szigeten, de sokan nagy jövőt jósolnak a szőlőnek.
Az egyik legismertebb borászat a Terramol, tizenkét hektáron termelnek szőlőt, merlot, cabernet sauvignon, malvasia, tempranillo és muskotály terem a 200 méter magasságban lévő ültetvényeken. Kézműves borászat, kézzel szüretelnek, ökológiai gazdálkodást folytatnak. Meglepetésünkre magyar tölgyfából készült hordót használnak.
Ha a Pityúz szigetekről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a tenger egyik legizgalmasabb növényét, a Posidonia oceanicát,
magyarul Neptunusz-füvet, amely a tenger azúrkék színéért felelős.
Becslések szerint százezer éve létezik a világ egyik legrégebbi élőlénye, és a jelentősége abban rejlik, hogy megőrzi a tengeri környezetet és fontos szerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Egy négyzetméternyi ebből a tengeri fűből ugyanis annyi oxigént termel, mint egy hektárnyi amazóniai esőerdő. A fű segít a Földközi-tenger szennyezett vizének tisztításában, valamint megőrzi Formentera és más szigetek strandjait.
A Neptunusz-füvet a valódi szennyezés és a tenger éghajlatváltozás miatti felmelegedése egyaránt fenyegeti, ezért az Unesco 1999-ben létrehozta a Posidonia tervet a tengerifűmezők védelmében, hiszen ezek kulcsszerepet játszanak a vízminőség javításában, elnyelik a szén-dioxidot és több száz halfajnak biztosítanak menedéket.
KEDVENC ÉTTERMEINK
Es Caló
Elegáns tengerparti étterem egy elvarázsolt sziklás öbölben, ahol ki ne hagyjuk a kőhalakból készült paellát. Kifogástalan szerviz, friss halak, rákok, gazdag minőségi borkínálat.
Chezz Gerdi
Bolondos étterem egy gyönyörű öbölben, komoly fogások, tapák és street food, minden jó minőségben és kifogástalan szervizzel. Ne hagyjuk ki a koktélbárt a tengerparton.
Quimera
Michelin-csillagos étteremből érkező szakácsnő, degusztációs menüsor, válogatott alapanyagok.
Fine dining formenterai módra.
Casa Pacha
Igazi „chiringuito”, azaz étterem a homokos parton, ahol az asztalok a homokban állnak: friss tengeri alapanyagok, modern és mediterrán konyha.
