Lélekemelő látvány egy szélben hajladozó virágos rét. Hazánkban csak kevés területen él kivadulva levendula, a dél-budai Tétényi-fennsíkra kirándulók nem csak ősi levendula bokrokat, de orbáncfüvet is láthatnak. A termesztett rózsafélék virágzási ideje is ekkorra esik, melyek szirma ugyancsak ehető.

Orbáncfű

Latin neve: Hypericum perforatum, és egy ritkábban használatos magyar elnevezése, a lyukaslevelűfű egész pontosan leírja a növény legfőbb ismertetőjegyét. Az orbáncfű tojásdad-elliptikus levelein és hengeres szárán ugyanis apró, fekete pöttyök figyelhetők meg. Ezek a pontszerű képződmények a növény illóolajtartó sejtjei. További népies elnevezései: csengőlinka, csengőfű, kozmadinor, Szent Antal virága, Jézus füve. Angol elnevezése St. John’s wort, a magyar Szent János füve elnevezéssel együtt a növény első virágzási idejére utal. A Jézus füveként is emlegetik. Az emberemlékezet és szájhagyomány szerint orbáncfű nőtt Jézus Krisztus keresztje alatt. A virág öt szirma az öt stigmát jelképezi, míg a növény vörös nedve Krisztus vérének szimbóluma. A vallásgyakorlásban való (egykori) aktív jelenlétéről a Hypericum név őriz. A görög hagyományban orbáncfüvet lógattak szentképek fölé Szent János napján. A ‘hyper’ a fölött, míg az ‘icon’ a képet jelenti.

Az orbáncfű különleges kapcsolatban áll az ördöggel is. Erős idegnyugtató, depresszió ellenes hatása az ókor óta ismert, a középkorban pedig kifejezetten az ördögűzés és megszállottság egyik ellenszerének tartották. Bosszúból az ördög éjszakánként apró tűvel szurkálta meg a növényt, hogy elvegye csodatévő erejét, sikertelenül. A szárán látható fekete pöttyök és lyukasnak tűnő levele a néphit szerint ez ördögi cselekedet nyomai. Boszorkányperekben is fontos szerephez jutott, a kínpadra lépő boszorkányokat pár csepp orbáncfű virágnedv mentette fel az ördögnek tett fogadalom alól és vallomást tehettek.

Gyomnak vagy gyógynövénynek tekinti-e a mezőgazdaság és állattartás az orbáncfüvet? Élőhely szempontjából nem válogatós, megél mezőkön, legelőkön, bolygatott réteken, bár a homokos talajt kedveli igazán. Jelenléte legelőkön kifejezetten nemkívánatos, egyszerre invazív és mérgező gyom. Felborítja a legelők hagyományos és természetes takarmány-növényeinek összetételét, miközben a talaj minőségét is rontja. Elfogyasztva a legeltetett állatok bőrét fényérzékenyíti, károsítja a központi idegrendszert, spontán vetélést vagy az állatok halálát is okozhatja.

Gyógyhatását tudományos kutatások igazolják. A virágos hajtásból készült, enyhe depressziót, szorongást és alvászavart csökkentő készítményei a világ számos országában vény nélkül kaphatók. Az orbáncfű további gyógyhatásokkal is rendelkezik. Vörös nedve a régi idők orvosait is arra a következtetésre juttatta, hogy alkalmas vérzéssel kapcsolatos állapotok enyhítésére.

Ma már antibakteriális hatása is igazolt és tudjuk, hogy külső és belső összehúzó, sebgyógyító hatásának köszönhetően a gyomorfekély, aranyér- és visszérgyulladás hatékony gyógyíre.

Macerátuma - kereskedelmi forgalomban orbáncfű olaj néven kapható - a pre-, peri- és posztnatális időszakban előszeretettel alkalmazott szer. Rendszeres használata felkészíti a bőrt szülésre a gáti szakasznál, vajúdás alatt támogatja az ellazulást, szülés után pedig, ha keletkezett, a gátseb gyógyulását segíti.

Az orbáncfű terápiás használata komoly körültekintést és előzetes tájékozódást igényel. Teája és kivonatai minden formában fényérzékenységet okoznak. Belsőleg fogyasztva az egész bőrfelület reagálhat, míg helyileg alkalmazva a kezelt területre kell fokozottan odafigyelni. Enyhe depresszió kezelésére az üvegbe zárt napfényt érdemesebb ezért a téli hónapokban alkalmazni. Az orbáncfű interakcióba kerülhet számos gyógyszerrel, erősítve vagy gyengítve annak hatását. Alkalmazása más kedélyjavítókkal együtt nem ajánlott. Itt a hatásfok-növekedés következtében súlyos tünetegyüttes, úgy nevezett szerotonin-szindróma léphet fel. A szájon át szedhető véralvadásgátlók, fogamzásgátlók, immunszupresszánsok és retrovírus elleni szerek hatását viszont csökkentheti.

Levendula

Bár a legrégebbi magyar levendula ültetvényekre vagy vadon található levendula telepekre használatos az őslevendulás kifejezés, e nagy becsben tartott lila virágú növény hazánkban nem őshonos. A levendula csupán a 17. században került hazánkba, jellemzően kolostorok gyógynövény kertjeinek alkotóelemeként. Lippay János, a kor kimagasló tudású botanikusa, a pozsonyi érseki udvar állandó lakója, a Posoni Kert, összegző igényű kertészeti szakkönyv szerzője ír először a levenduláról. Termesztésbe először 1920-ban vonta Bittera Gyula, aki a Tihanyi Bencés Apátságtól vett bérbe 125 katasztrális hold földet. A területet dalmát mintára alakították ki, és először 5 holdnyit ültettek be francia vetőmaggal. A tihanyi levendula és az abból készült termékek sikere azóta is töretlen.

A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozik, természetes körülmények között Európa, Afrika és Ázsia tenger vagy óceán melletti mediterrán területein él meg. Harminckilenc fajjal és több hibriddel az egyik legnépesebb növénynemzetség. Hazánkban nagy mennyiségben kizárólag termesztésbe vonva található meg. Magyarországon a nem bolygatott területeken, ahol egykor levendulát termesztettek, újra megjelenhet és a természetes növényzet részének tekintik. Számára ideális környezeti körülmények között azonban a levendula is képes inváziós fajjá válni. Így például Ausztrália Victoria államában és Dél-Spanyolország bizonyos területein a nemzetség legősibb tagját, a Lavandula stoechas-t kifejezetten gyomként tartják számon.

Gyógyászati, kozmetikai és konyhai felhasználása sokrétű, bár illata megosztó. A molylepkék például egyöntetűen taszítónak találják.

Akinek jó orra van, bizony képes különbséget tenni az egyes levendula fajok illata között.

A belőle készült gyógyászati termékek, teakeverékek, illatpárnák leginkább a téli sötétség okozta depresszió hatásos ellenszerei. Illóolaja fertőtlenítő, sebgyógyító, összehúzó és enyhe fájdalomcsillapító hatású. A levendula tartalmú krémek és arcpermetek hűsítik, frissítik, nyugtatják és rugalmasítják a bőrt.

A levendulából készült szörp ízletes és illatos alapanyaga limonádéknak vagy kiegészítője fehér fröccsöknek. A sűrű szörppel ízesíthetünk joghurtot, palacsintatésztába tehetjük vagy süteményekhez keverhetjük. A virágok apró kék ékei lehetnek tortáknak, gyümölcssalátáknak, pudingoknak, krémeknek. Készíthetünk a levendulából ecetet és lekvárt is.

Lippay János szerint szaporítása a legeredményesebb, ha fás szárát egy kis gyökérrel szétválasztjuk és úgy ültetjük.

Rózsa

A rózsa növénynemzetség közel 200 fajt számlál, melyek többsége az északi félteke mérsékelt égövi területein terem. Fajaik könnyen keresztezik egymást is, ezért beazonosításuk igen nehéz. A legismertebb, konyhában, kozmetikában és alternatív gyógyászatban is használatos rózsafajok a gyepűrózsa (Rosa canina), a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) a százlevelű rózsa (Rosa centifolia), és a rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa).

Mielőtt azonban belekezdenék a rózsák felhasználási lehetőségeibe, érdekességként szólnék két Magyarországon őshonos rózsafajról. A védett szentendrei rózsát (Rosa sancti-andreae) 1920-ban, egy szentendrei építkezésen szúrta ki az éles szemű statikus.

Mintát vett belőle és elküldte botanikus barátjának, aki további vizsgálatok után megerősítette, hogy egy teljesen új rózsa fajt fedeztek fel.

Első ismert termőhelyéről a szentendrei rózsa névre keresztelték. Az országban Szentendrén kívül Budapesten a Sas-hegyen és egy kis borsodi faluban, Prügyön találtak kisebb telepeket. A jajrózsa (Rosa spinosissima) egy igazi nomen est omen. A latin név második tagjának jelentése ugyanis legszúrósabb. Köves lejtőkön, tölgyesekben élő, kis termetű, erősen tüskés, terjedő tövű rózsafaj. Ha valaki belegabalyodik, nem marad el a jajszó. A Gödöllői-dombság és a Mátra területén él.

A hazai rózsák közül legismertebb a vadrózsa, más nevén csipkerózsa vagy gyepűrózsa. Csipkebogyónak a rózsák áltermését nevezzük. A vadrózsa csipkebogyójának C-vitamin tartalma a citroménak tízszerese. Teának augusztus végén, szeptember elején gyűjtjük, míg lekvárnak késő ősszel szüretelik. Az ágakon maradt csipkebogyó a téli kirándulók igazi csemegéje. Ne feledjük, hogy a C-vitamin hőérzékeny, ezért a csipkebogyó tea nem forrázással, hanem hideg áztatással készül. A köznyelvben a lekvárt, ritkábban a teát hecsedlinek vagy petymegnek hívják. Úgy a rózsaszirom, mint a csipkebogyó népszerű szörp és zselé-alapanyag is.

Aromaterápiában a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) rendelkezik kiemelkedő terápiás értékkel. A belső békét és megnyugvást hozza el. Oldja a szorongást, a depressziót és a félelmeket. Fűti a szerelmet, táplálja a női minőséget. A rózsatermesztés igen munkaigényes, a szirmok illóolaj tartalmát kinyerni pedig roppant költséges. A kihozatali arány sem túl bőséges, egy liter rózsa illóolajhoz egy focipályányi rózsasziromra van szükség. Nem véletlen tehát, hogy a damaszkuszi rózsa párlata a világ egyik legdrágább szubsztanciája. A rózsa illóolajjal készült kozmetikumok bőrfiatalító, ránctalanító és rugalmasító hatásúak. A lepárlás mellékterméke az aromavíz a lélektani hatáson kívül ugyancsak kiváló bőrfrissítő, fiatalító hatású, az illóolaj megfizethető alternatívája.