Oolong vagy matcha? Zöld vagy gyógynövény? A teatípusok között egy kezdő számára sokszor nehéz a kiigazodás. Az ismerkedést viszont nem érdemes feladni, mert a teázás bizony remek dolog, ráadásul – sokak vélekedésével ellentétben – nem csak az őszi megfázásos időszakban van létjogosultsága. Mini teakisokos, receptekkel.

Kedveled a teát? Hát persze, hogy igen. Ha esetleg (egyelőre) mégsem rajongsz érte, azt azért akkor is elismerheted, hogy valamikor, az életed során, például egy csúnya megfázás alkalmával, már élvezted az aromás-illatos ital nyugtató, ellazító hatását.

Koffeintartalma adagonként nagyjából a kávé harmada, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy a reggelek kicsit szelídebben, gyengédebb átmenettel induljanak, másrészt, hogy a nap folyamán többször kortyolhassuk. Ráadásul a jó minőségű tealevél akár többször is forrázható vagy áztatható, mielőtt kioldódik belőle az összes ízanyag.

Sok tea gazdag egy aminosavban, l-teaninban is, amit a tudományos kutatások a nyugalom és a jó közérzet fogalmaival kapcsolnak össze.

Összegezve: egy jó tea vitán felül segít, hogy jól érezd magad.

Lényegében ez minden, amit tudnod kell, mielőtt teázni kezdenél.

Az viszont igaz, hogy ha tisztában vagy a legalapvetőbb tudnivalókkal, kicsit könnyebben eligazodsz a hatalmas kínálat útvesztőjében.

Első körben, jó, ha tudod, hogy a tea a víz után az emberiség kedvenc itala, amelyet minden földrészen termesztenek – az Antarktisz kivételével.

A fekete, a zöld és az oolong teafajták mindegyike ugyanannak a cserjének (Camellia Sinensis) a százmazéka, amely eredetileg Ázsia szubtrópusi tájain őshonos, Kelet-Indiától Észak-Laoszon, Vietnámon át, egészen Délnyugat-Kínáig. Az ízbeli különbség jellemzően a növényfaj nüansznyi, az adott tájegységekre jellemző eltéréseiből, a termesztési feltételekből, illetve a feldolgozási stílusból ered. A „valódi” teákat néhány nagyobb főcsoportba kategorizálhatjuk, attól függően, hogyan dolgozzák fel a növényt. (A gyógynövénytea egy teljesen más kategória.)

Fekete tea

Ha a leszedett tealeveleket hagyjuk teljesen oxidálódni, s majd csak ezután szárítjuk ki, fekete teát kapunk. Az oxidációs folyamat során a leveleket időnként átmozgatják, -gyúrják, amitől a fekete tea malátás-csersavas aromákat kap a gyümölcsös-csokoládés ízjegyek mellé. A teljes oxidáció a fekete teát – a zöld változattal összehasonlítva – reggel, üres gyomorral kortyolgatva sokak számára könnyebben fogyaszthatóvá is teszi.

A fekete teák a feldolgozásuknak köszönhetően általában erősebb ízűek és testesebbek, így kiválóan illik hozzájuk a tej, a cukor, a méz, illetve csodásan működnek az illatos fűszerekkel is. Ha pedig még nem kóstoltuk oroszosan, a legközelebb elkészített fekete teánkba rakjunk egy kiskanálnyi málnalekvárt, úgy is remek.

A 19. században a britek kedvence a kínai fekete tea volt, elsősorban azért, mert a hosszú hajóutakon ez a levél penészedett a legkevésbé. Úgy tartják, hogy amikor az indiai, srí lankai és kenyai kolóniákon gondot okozott a tealevelek feldolgozása, az ottaniak egyszerűen lenyúlták a kínai cserjéket, és rábírták a helyieket, hogy ültessék el azokat a saját földjeiken. Az asszámi és a Dardzsilingből való indiai teák még ma is az egyik legismertebb fekete teák közé tartoznak – előbbi inkább élénk, malátás, utóbbi főként kifinomult és zsenge aromájáról ismert.

A kínai mao feng és keemun teákat jellegzetes, sült szilvát és csokoládét idéző aromájuk tette híressé és közkedveltté.

Aki igazán különleges fekete tea élményre vágyik, ha teheti, egyszer kóstolja meg a tajvani Sun Moon régióból származó, elképesztően aromás, érett cseresznyére és illatos fűszerekre emlékeztető, testes teát, ami annyira gazdag és édes, hogy ha nem tudnánk, hogyan készül, megesküdnénk, hogy a teába cukrot is kevertek.

Zöld tea

Épp úgy, mint amikor felvágunk egy almát, a leszedett tealevelek is azonnal elkezdenek oxidálódni, és elindul számos enzimreakció, ami végső soron a növény barnulását, és az ízek megváltozását eredményezi. A zöld tea készítésekor az a cél, hogy ezeket a folyamatokat a lehető leggyorsabban megállítsuk, és megőrizzük a tealevelek eredeti, növényi aromáit.

A zöld teák íze sokakat a zsenge borsóra, a frissen vágott fűre, vagy a finoman pirított mogyoróra – sőt, némelyeket akár a sós hínárra is – emlékeztet. A minőségi zöld tea intenzíven aromás, kissé édeskés.

A zöld tea kedvezőbb élettani hatásairól rengeteg információ kering a köztudatban, ezek egy része valós, másik részük viszont nem igazán állja meg a helyét. Még nincs teljes egyetértés például abban, hogy az oxidációs folyamatok gyors leállítása valóban több antioxidánst hagy-e a zöld teákban. Sokan állítják, hogy a zöld teában kevesebb a koffein is, mint más teatípusokban, de ez valószínűleg szintén nem igaz, hiszen a koffein minden teacserjében megtalálható, és pontos mennyiségét olyan faktorok szabályozzák, amelyekhez nem, vagy szinte alig nyúlnak a feldolgozás során. Szóval a legbiztosabb, ha azt mondjuk inkább, hogy azért igyunk zöld teát, mert elképesztően finom.

A japán sencha és gyokuro hihetetlenül mély umami aromái és édessége miatt sokak abszolút kedvence, aki pedig a könnyedebb zöld teák híve, tegyen próbát a kínai bi luo chun vagy tai ping hou keng (majomkirály) változatokkal – utóbbi védjegye a nagyobb darabokban hagyott és könyvjelzőszerűen lepréselt tealevél.

Teázni pedig nem csak a hidegben jó. Sokan esküsznek rá, hogy a langyos tea hűsítőbb hatású bármely jégbe hűtött italnál, de a jeges teák is hihetetlenül népszerűek, és otthon is könnyedén elkészíthetőek. Aki viszont a nyári melegben a leginkább elterjedt citrusos változatnál izgalmasabbra, netán valami teás ennivalóra vágyik, most figyeljen, mert ebben, és majd a második részben is mutatunk egy-két érdekes receptet inspirációként. Most italokat ajánlunk.

Málnás-mangós jeges tea (Cooking on the front burner receptje) 

Hozzávalók:

• 2,8 l víz
• 10 filter English breakfast fekete tea
• 1 l mangó nektár vagy gyümölcslé
• 3 ek méz
• 2 mangó felkockázva
• 130 g friss málna

Elkészítés:

Egy nagyobb edényben forraljunk vizet, majd húzzuk le a fazekat a tűzről, tegyük bele a teafiltereket, és áztassuk őket 5 percig. Ha letelt, vegyük ki a teát, és további 10 percig hagyjuk hűlni az italt. Adjuk hozzá a mangónektárt, majd a mézet, és jól keverjük át. Az italt tegyük át egy kiöntőbe, a felkockázott gyümölcsöt is adjuk hozzá, és tegyük hűtőbe minimum egy órára. Fogyasztás előtt keverjük bele a málnát, és jégre öntve kortyoljuk.

Zöldcitromos tea kókuszvízzel (A sweet pea chef receptje) 

Hozzávalók:

• 2 fekete tea filter
• fél lime, vékonyan felszeletelve
• 7 dl kókuszvíz, felmelegítve
• méz, ízlés szerint

Elkészítés:

A teát és a felszeletelt zöldcitromot tegyük egy kancsóba, és a jól felmelegített kókuszvizet öntsük rájuk. A teát hagyjuk ázni 15 percig, aztán a filtereket vegyük ki. Az italt 3-4 órára tegyük hűtőbe, nem csak azért, hogy lehűljön, de azért is, hogy az ízek összeérjenek. Fogyasztás előtt édesítsük, ha szükségét érezzük.

Zöld teás, ázsiai tésztás húsleves (Serious Eats ajánlása) 

Míg a nyugati kultúrákban a teához elsősorban édes asszociációkat kapcsolunk, Kínában a teát – ha ételekről van szó – leginkább sós fogásokhoz használják, mégpedig azért, hogy a növény állítólagos zsírközömbösítő tulajdonságait kihasználják. Ha egy különlegesebb aromájú, ázsiai stílusú húslevesre vágyunk, érdemes kipróbálni a kínaiaktól ellesett praktikát: a gyöngyöző, csirkehúsból főzött levesbe tegyünk egy-két csipetnyi zöld teát, és a teát hagyjuk a levesben addig, míg a levelek teljesen megpuhulnak. Az így készített leves finom, füvesen zöld, krémes aromával gazdagodik. Jó hír, hogy ebben az esetben az olcsóbb zöld teák is megfelelnek, sőt, mivel ezeknek általában erősebb az ízük, kifejezetten jó szolgálatot tesznek a főzés során. Aki kételkedne az ízharmóniában, biztosíthatjuk: a zöld tea levelei remekül egészítik ki a levesbe főzött hagyma, gyömbér és fokhagyma aromáit.