Szöveg: Salamon Csaba – Fotók: MKO, Pixabay, Getty Images
2021. június 21.Végre itt az első igazi, fán termő gyümölcsünk: megtelnek a piacok a ropogós cseresznyével.
A gyümölcsök megjelenése előtt, áprilisban a virágzó cseresznyefák látványa okoz örömöt. Nem csoda, hogy a kerti gyümölcsfák szép virágzásukkal is megörvendeztetik gazdáikat, hiszen a csonthéjasok többségét, a cseresznye mellett például a szilvát, meggyet, barackféléket is magában foglaló Prunus nemzetség a rózsafélékhez tartozik.
Az egyszerű, kerti cseresznyefák fehér virágfürtjei is szépek, de különösen híresek a telt, rózsaszín virágú japán cseresznyék. A cseresznyevirág (sakura) Japán nemzeti jelképe, számos művészeti alkotás témája.
A miénknél kisebb termetű japán cseresznyét (Prunus serrulata) nem is a terméséért, hanem egyenesen a virágaiért termesztik: a dupla virágú fajták tényleg gyönyörűek, amikor a rózsaszín virágok valósággal beborítják a fát. A cseresznye virágzását Japánban meg is ünneplik:
a hanami az ország egyik legfontosabb ünnepe, ilyenkor a parkokba ültetett fák körül nappal vagy éjszaka is piknikeznek.
Mivel a cseresznye virágzása viszonylag rövid ideig, 10-14 napig tart, és az ország különböző részein különböző időszakokban megy végbe, a japán meteorológiai intézet az időjárás mellett a cseresznyevirágzás várható időszakáról is előrejelzést készít.
Nálunk azért nem a virág a legfontosabb. A szirmok hullása után szinte naponta megnézzük, vajon elég szorgalmasak voltak-e a méhek és dudorodnak-e a virág helyén a kis zöld gyümölcscsemeték, majd alig bírjuk kivárni, amíg ehetőre színeződnek.
A népi szólás lebeszél róla, hogy nagy urakkal egy tálból cseresznyézzünk, de a mondat második fele, az indoklás talán kevésbé közismert: mert meglövöldöznek magjával.
A cseresznyemaggal lövöldözés persze inkább a gyerekek kiváltsága – akinek van lehetősége egy termetes cseresznyefa árbóc felső részéről tüzelni az ellenségre, különösen szerencsésnek érezheti magát.
Ropogós és szívcseresznyék
A cseresznye őshazája a Kaszpi-tengertől Anatólia nyugati részéig terjedhetett. A vadcseresznye, vagy más néven madárcseresznye (Prunus avium) fája akár 30 méteresre is megnő, belőle mutációval keletkezhetett a jelenleg termesztett két fajtakör. A szívcseresznyék puhák, húsuk leveses, édes ízűek, éretten fekete termésűek, míg a ropogós cseresznyék kemény húsúak, kevésbé édesek, és éretten is világosabb, pirosas színűek. A vadcseresznye nálunk is őshonos, elsősorban a hegyvidéki erdőkben, gyertyánostölgyes társulásokban sokfelé előfordul. Termése alig egy centi átmérőjű, savanykás ízű, míg a termesztett fajták édesebbek és jellemzően legalább kétszer akkorák.
Cseresznye szavunk és talán a kertekbe ültetett cseresznyefáink eredete is a Fekete-tengerig vezethető vissza. A Kr. előtti 70-es években történt ugyanis, hogy Lucius Licinius Lucullus hadvezér a Mithridatész pontoszi király elleni háborúból cseresznyefákkal tért haza, amelyeket Cerasus, mai török nevén Giresun városából hozott. A gyümölcsöt származása alapján nevezte el a római nép Cerasusnak, ebből keletkezett az angol cherry, a német Kirsche, és a magyar cseresznye közvetlen forrását jelentő szláv elnevezések is. A Cheresna szó már egy 1256-ben kelt oklevélben is szerepel. Hogy a dolog bonyolultabb legyen, a jelenleg elfogadott rendszertani besorolás a termesztett cseresznyét a Prunus avium fajhoz sorolja, míg a Prunus cerasus a meggy hivatalos neve. Törökország egyébként ma is fontos szereplő a cseresznye világában, az ott szüretelt évi 600 ezer tonna a világtermés negyedét jelenti.
A statisztikákban is megjelenő magyar cseresznyetermés mintegy 10 ezer tonna évente.
Plinius szerint a Lucullus által behozott cseresznyét szaporították el a Római birodalom területén, százötven évvel később ő maga már nyolc különböző fajtát sorol fel. A termesztés magyarországi meghonosítása jórészt a szerzetesrendeknek (cisztercitáknak és Benedek-rendieknek) köszönhető.
A középkori leletek tanúsága szerint fontos táplálékot jelentett, de bort és pálinkát is készítettek belőle.
A cseresznye gyümölcse sokféle vitaminból és ásványi anyagból tartalmaz egy keveset.
Bár édesnek érezzük, ebben viszonylag alacsony savtartalma is szerepet játszik, a benne lévő energia a csokoládéénak például csak nyolcada. Közvetve a virágja is finom táplálékot jelent: a méhek szívesen gyűjtik cukorban gazdag nektárját.
Levelét és terméskocsányát gyógyszerként használják, ezek főzete nyálkaoldó, vizelethajtó, serkenti a szívműködést és gátolja az elzsírosodást. A magjából nyert olajat a kozmetikai ipar alkalmazza.
A cseresznyefa közismerten jó bútoralapanyag, de hangszerkészítésre is használják.
A jelenleg elterjedt fajták, néhány hazai kivételével, Európa különböző országaiból kerültek hazánkba. Az első piacra kerülő, bordó színű, apró, jellegtelen ízű szemek vélhetően a münchebergi korai fajtához tartoznak. Nem sokkal később már igazán jóféle cseresznye is érik:
a Bigarreau Burlat nagy, fényes, piros, ropogós, édes-savanykás cseresznyéi májusban már megjelennek a piacon.
Nem sokat kell várni utána a fekete, lédús, mézédes szomolyai feketére sem, amely június első napjaiban kezd érni. Őt követi néhány nappal a solymári gömbölyű nagy, bordó, zamatos gyümölcseivel, majd a sötét színű Van, amelynek az a jellegzetessége, hogy nagyon kicsik a magjai.
A legelterjedtebb és minden bizonnyal legkedveltebb fajta, a germersdorfi óriás viszonylag későn, június második felében érkezik.
Népszerűsége érthető: világos színű, hatalmas gyümölcsei kemények, roppanósak, szaftosak és zamatosak. A fajtát a 19. században, Sziléziában talált, magról kelt fáról szaporították el. Germersdorf ma Lengyelországhoz tartozik, Jaromirowice néven találjuk a térképen.
A piacokon kapható cseresznyék színe általában a pirostól a sötétbordóig terjed, de léteznek fehér vagy sárgás színű fajták is. Ezekkel a szintén ízletes fajtákkal inkább házikertekben találkozni.
A cseresznye a mediterrán vidékektől Norvégiáig sokféle klímán megterem, de igazán jó minőséget, aromás és édes gyümölcsöt csak a melegebb tájakon ad. Az észak-olaszországi Veneto tartományban, Vicenza közelében fekvő Marostica a kétévente megrendezett sakkfesztivál mellett a cseresznyéjéről is híres. A cseresznye környékbeli termesztéséről szóló első írásos emlék a 15. század elejéről származik. A Marostica környéki domboldalakon jelenleg több mint 400 hektáron termelt nagy szemű, édes, ropogós cseresznye európai védettséget (oltalom alatt álló földrajzi jelzés, OFJ) is élvez. Svájcban Zug kanton híres a cseresznyéjéről, az abból készült párlat szintén védett, AOP jelzést kapott.
A csodaszépen virágzó japán cseresznyefákért nem kell Japánig utazni, Magyarországon is találni szép példányokat. Az idei év slágere a budai várban lévő Tóth Árpád sétány fasora volt.
A budapesti Füvészkertben évről évre megrendezik a hanami ünnepet, a magyarországi japán diaszpóra legnagyobb örömére. A rendszerint két hétvégét érintő ünnepen a japán kultúrából, teaszertartásból is ízelítőt kaphatnak a látogatók.
Badacsony és Nagykörű
A cseresznye nálunk is leginkább a meleg fekvésű, de jó talajú domboldalakat kedveli. Ilyen például Badacsony, ahol a szőlők között, főleg az északi lejtőkön ültettek a gazdák cseresznyét. A cseresznye bevételt jelentett olyan években is, amikor a szőlő nem adott jó termést. A hegy északkeleti felén fekvő, Korkovány nevű terület a legenda szerint onnan kapta a nevét, hogy a német kereskedők az ottani bort megkóstolva felkiáltottak, „garkein Wein”, azaz „ez nem bor”. Ha szőlőnek nem is ideális a terület, a nagy szemű cseresznyének annál inkább. Amit ugyan badacsonyi fajtának neveznek, de valójában a germersdorfi helyi szelekciója. A bazaltos talaj a cseresznyének is jellegzetes, erős ízt ad – ha badacsonyi cseresznyével találkozunk, mindenképpen érdemes megkóstolni.
A legnagyobb összefüggő, mintegy 200 hektár cseresznyésünk, „Magyarország cseresznyéskertje” a Tisza mellett, Nagykörűben található.
A falu onnan kapta a nevét, hogy a szabályozások előtt majdnem körülvette a folyó. A mellette lévő homokháton az 1700-as évek közepén adományoztak földeket a helyi gazdáknak szőlő- és gyümölcstermesztésre. Petrovay György örökölt birtokán 1870-ben létesített gyümölcsöst, ahol tudományos módszerekkel elemezte-szelektálta a különböző fajtákat. Végül 65 fajta közül a germersdorfit emelte ki mint a Tisza menti mikroklímán legjobb, legkülönlegesebb zamatú gyümölcsöt termőt. (Ekkoriban még a termés minősége volt a növénynemesítés fő szempontja.)
A nagykörűi ropogós cseresznye remélhetőleg hamarosan uniós védettséget is kap, az OFJ megkülönböztető jelzés ügye az Európai Bizottságnál folyamatban van. A község életében fontos szerepet tölt be a gyümölcs: címerében is helyet kapott egy cseresznye fülbevaló.
Szomolyai fekete
A fenti ropogós, nagy szemű, piros cseresznyéktől élesen eltér a szomolyai fekete cseresznye. A település borairól is ismert, de mostanában egyre több figyelmet kap az ottani fekete cseresznye is, amely egykor híressé tette. A Bükkalján a filoxéra-járvány után jelentek meg nagyobb számban a cseresznyefák, az ottani vulkáni eredetű talajon termett, rövid szárú, fekete cseresznye hamarosan kedvelt termékké vált, még a bécsi piacra is eljutott. Matos István 1930-ban így ír erről:
„A szelíd lejtőkön termesztik leginkább. 8-10 kg-os kosarakban vagy puttonyokban viszik a cseresznyét az asszonyok a piacra. Míg a közönséges cseresznye 10-12 kg-ja 6-8 P, addig a fekete cseresznye eléri a 10-12, sőt a 15 P-t puttonyonként. Az egri piacra járnak bevásárolni a budapesti, sőt a kecskeméti és a nagykőrösi kereskedők is.”
A 70-es években a Szomolya környéki gyümölcsösökből szelektálták, majd sokfelé ültették a szomolyai fekete, államilag elismert fajtát. A piacokon gyakran látni „szomolyai” cseresznyét, de ez többnyire csak a fajtát jelöli, és az áru általában nem a Bükkalja vulkanikus talajáról származik. Ugyanakkor a „Szomolyai rövid szárú fekete cseresznye” 2020-ban megkapta az uniós OEM-védettséget, így hivatalosan csak a Szomolya és a környező települések (Ostoros, Novaj, Noszvaj, Bogács, Tard és Tibolddaróc) területén termett fekete cseresznyét szabad szomolyainak nevezni.
Fekete színe mellett a szomolyai fajta másik jellegzetessége, hogy nagyon édes, cukor nélkül is lehet lekvárt főzni belőle – és természetesen pálinkának is kitűnő alapanyag. Sötét színét a feldolgozás során sem veszíti el. Mivel eleve nem ropogós, színét-ízét felolvasztás után is megtartja, mélyhűtésre is alkalmas fajtának találták. Nagykörűhöz hasonlóan Szomolya címerében is látható egy – ezúttal fekete – cseresznyepár, a település jelmondata szerint „Szomolya, a Bükkalja kőbe vésett faluja, a cseresznyefák árnyékában”. Amikor épp nincs világjárvány, cseresznyefesztivált is szerveznek minden évben.
A cseresznyét főleg frissen vagy befőtt, lekvár, pálinka formájában fogyasztjuk, de konyhai alapanyagként is bátran kísérletezhetünk vele.
Kellemes nyár eleji sütemény a cseresznyés pite.
Főleg a jól megérett, sötét színű cseresznyéből érdemes levest készíteni, a klasszikus tejfölös habarás helyett inkább csak némi citromlével frissítve az összetört gyümölcsöt. A cseresznye lágy ízét jól kiegészíti például a vele egy időben gyűjthető akácvirág édeskés aromája.
Az új kertekbe nem szívesen ültetnek cseresznyefát, pedig igazán érdemes lenne. Nem igényes, permetezni nem fontos, metszést csak az első években, a koronaforma kialakításához igényel, nyáron jól árnyékol, télen átereszti a fényt – és idővel kitűnő mászóka a gyerekeknek, vagy inkább az unokáknak. Az öntözött gyep mikroklímáját kedveli. Ha korai fajtát ültetünk, még a „kukac”, a cseresznyelégy sem kerül bele. A cseresznye önmeddő, ezért a terméshez legalább két, egy időben virágzó fajta fája szükséges. A méheknek nem akadály a kerítés, ezért elég, ha a másik fa a szomszédságban van, de ha a környékünkön nincs cseresznyefa, két fát kell ültetnünk.
Korai fajtákból jó kombináció például a Bigarreau Burlat és a szomolyai fekete. A klasszikus germersdorfi a solymári gömbölyű mellett a pándi meggyel is termékenyül, így az egyik cseresznyefánkat meggyfára cserélhetjük.
