Szöveg: Salamon Csaba - Fotók: Sebestyén László
2021. április 19.Amíg nálunk káposztát vagy uborkát, Indiában és Afrika északi részén citromot is savanyítanak.
A sóval tartósítás a modern hűtés megjelenése előtt mindenütt elterjedt módszer volt, a fagyasztóládák korát megelőzően nálunk is tettek el lesózott zöldséget vagy húst. Mára azonban csak olyan esetekben alkalmazzák, ahol a végeredmény önálló gasztronómiai értékkel bír, lásd füstölt sonka.
A lesózott citromot is eredetileg a gyümölcs tartósítására, messzire szállíthatóságára találták ki, de ahol a helyi konyha előszeretettel használja, ott a mai napig készítik.
A marokkói konyha különösen híres a savanyított citrom iránti vonzalmáról, egy marokkói spájz elképzelhetetlen az apró citromokkal telepréselt befőttesüvegek (vagy műanyag dobozok) nélkül.
Számtalan ételhez, főételekhez és salátákhoz is bevetik a sózott citromot. Ikonikus fogás a savanyított citrommal és olajbogyóval sült csirke, vagy a cserépedényben (tandzsija), lassan elkészülő bárány, amelyből szintén kihagyhatatlan az érlelt citrom.
A citromsavanyúság felhasználására különböző módszerek léteznek. Valaki – vízzel leöblítve – csak a héját teszi az ételbe, az eltávolított belsőt esetleg szószokba teszi bele, valaki az egész citromot vagy gerezdet (persze a magok eltávolítása után) felhasználja. Arra ügyeljünk, hogy ha a recept egy darab savanyú citromot ír, a mennyiség a kicsi marokkói citromra vonatkozik, amely a normál citromnak fele-harmada lehet.
Marokkóban ugyanis apró, gömbölyű, éretten kissé narancsos színű, vékony héjú, illatos és édeskés ízű, nálunk beszerezhetetlen citrom jelenti az alapanyagot. Az Agadirtól keletre, Taroudant régióban termő doqq nevű fajta talán az első számú kedvenc, emellett a Marrákes környéki (limonette de Marrakech néven is ismert) boussera is népszerű.
De van egy citromfajta, amely alkalmas savanyításra, és kis utánajárással nálunk is beszerezhető: ez pedig az úgynevezett Meyer citrom. A Kínából származó, Frank Nicholas Meyer amerikai felfedező tiszteletére elnevezett gyümölcs méretét tekintve nagyobb a marokkói autentikus fajtáknál, héja viszont sokkal vékonyabb, íze édesebb, zöld fűszeres illata erőteljesebb a hagyományos citroménál.
Ha csak hagyományos citromot tudunk beszerezni, legyen az a legjobb sorrentói, szicíliai vagy mentoni, nem érdemes sózva eltenni, mert vastag héja, savas karaktere miatt erre a célra kevésbé alkalmas. Ilyen esetben inkább nézzünk körül egy jobb csemegebolt befőttesüvegei között, és vásároljunk kész savanyított citromot.
Ha hozzájutunk Meyer citromhoz, meg is savanyíthatjuk. Bár citrom esetén a savanyítás szó furcsán hangzik, de a folyamat lényegét tekintve a káposzta savanyításához hasonló:
a citrom savait a fermentálás során a cukortartalomból keletkező savak egészítik ki.
A citromsavanyúsághoz a citromon kívül csak nagy szemű sóra van szükség, legalábbis a hagyományos marokkói változatba semmi egyéb nem kerül. Egyes receptek különböző fűszereket (kardamomot, fahéjat stb.) is javasolnak, de mivel a savanyított citromot is fűszerként használjuk, ezeket közvetlenül az ételbe is tehetjük.
Az apró citromokat Marokkóban egészben, rétegesen sózva teszik el.
A nagyobb méretű Meyereket érdemes felülről négyfelé, nem teljesen a talpig bevágni, szétnyitni, egy evőkanál sót beletenni, és újra összeszorítva a tisztára mosott üvegbe préselni. Néhány nap alatt megpuhulnak, ezután ha maradt hely az üvegben, néhány újabb citromot hasonló módon belepréselhetünk, és szükség esetén felöntjük citromlével, úgy, hogy ne lógjon ki citrom a léből.
(A felső citromok felúsznak a tetejére, ezért valamilyen vállas üveget, edényt használjunk, vagy nehezékkel le kell szorítani.) Ezután legalább egy hónapig hűvös helyen érleljük a citromokat.
A végeredmény barnás színű, puha, illatos citromfűszer lesz.
Akár vettük, akár magunk készítettük, felbontva is eláll egy évig a hűtőben, ha el nem fogy hamarabb.
