Született egy könyv, amely úgy idézte fel a gyerekkoromat, hogy közben a 20-as 30-as éveimbe is visszarepített. Visszavitt ugyanakkor a rendszerváltás utáni várakozásteljes hangulatba, a Menza nyitásának idejére, amikor úgy tűnt, bármi megtörténhet. A napokban a gyerekemmel jártam az étteremben, ma pedig ebből a könyvből főztem neki, – lencsefőzeléket. Jól sikerült, ahogy az egész Menza-koncepció, ami pedig egy olyan időszakban startolt el, amikor a bukás benne volt a pakliban... Jó, hogy a papírforma nem mindig jön be.

Emlékszem még a Menza első weboldalát közösen öntöttük szavakba Vidák Lászlóval, az étterem tulajdonosával. Azóta eltelt 20 év, de ott és akkor a néhai Keravill helyén a Liszt Ferenc téren született valami, ami ma is működik.

Az ötlet 2002-ben fogalmazódott meg, amikor Vidák László a Tisza Cipővel kezdett foglalkozni. A 80-as évek hangulata annyira magával ragadta, hogy úgy döntött, nemcsak a Tiszának ad egy újabb esélyt, hanem a gyermekétkeztetés, a menzák hangulatát is feltámasztja a kor belsőépítészetével, dizájnelemeivel együtt. A korszellemet a kesztölci tapéta, a halszálkás parketta, a zenegép, a siófoki Petőfi sétányon egykor fénykorát élő Külker Hotel bárpultjának dombornyomásaival kívánta megteremteni, – sikerrel.

"Nem akartam trendi helyet – emlékszik vissza Vidák. Olyat szerettem volna, ahol visszahozzuk kicsit a régi, magyaros ízeket és megmutatjuk, hogy amit annyiszor szúrtak el gyerekkorunkban az iskolai étkezdék konyháin, azt lehet nagyon jól is csinálni.

Azt szerettem volna, hogy ismét együtt dobbanjanak a szívek a csokoládéöntettel meglocsolt piskótára.

Vagy éppen a betűtésztás paradicsomlevesre, mindezt tálca helyett szépen megterített asztalnál elfogyasztva."

A koncepció akkor nem feltétlenül volt sikerre ítélve, hiszen ebben az időszakban az emberek a 80-as évektől, annak hangulatától, a magyar konyhától igyekeztek testben és lélekben minél távolabb kerülni. Ekkoriban a francia, az olasz konyháért illett lelkesedni , a menüztetés és a közétkeztetés fogásait és en bloc a szocialista múltat igyekezett mindenki végképp kitörölni az emlékezetéből. 

Az étteremnek nem kellett visszavonulót fújnia, sőt,  azóta is töretlen népszerűségnek örvend és nemcsak menzafogásokat kínál, hanem a nemzetközi konyha fogásaihoz is szívesen nyúl. A Menza a 20. évfordulóját ünnepli idén, aminek alkalmából egy szakácskönyvvel emlékezik meg az elmúlt két évtizedről.

A könyv hasábjain a Menza séfje, Csizmazia László osztja meg féltve őrzött receptjeit, hogy mi is elkészíthessük azokat otthon, miközben a törzsvendégek kedvenc ételeikről, élményeikről mesélnek, a tulajdonos, valamint egykori és jelenlegi menedzsmentje történetei által pedig mi is az étterem egyedi belső terében, konyhájának forgatagában érezhetjük magunkat. Így lesz a Menza étterem egy kicsit a mi Menzánk is, vagyis a jóllakottságunk letéteményese, immár 20 éve.

A lenti fotón e sorok szerzője, egykori padtársával látható. Ettünk a gimnázium menzáján, de itt is sokat. Roland annyit fűzött hozzá nagy bölcsen a sikersztorihoz: "A születésnapi ünnepséggel kapott ez a 20 év valamilyen fizikai keretet, egy pontot, amihez tudok viszonyulni. A hely pedig változott, itt-ott ráncfelvarráson esett át, de egy kicsit olyan mégis, mint amilyen én vagy Szonja, hogy van benne egy megnyugtató állandóság, hogy valahol mélyen mégis rend van a világban, hogy a tojásos nokedli, nagyon köszöni szépen a kérdést, még mindig tojásos nokedli."

A képet a Boook Kiadó tulajdonosa, Széplaki Péter készítette rólunk, aki Magyarország legjobb szakácskönyveinek kiadója. Nem véletlen, hogy a Menza tulajdonosa is őt kérte fel, hogy öntse formába 20 év receptjeit. A könyv fantasztikusan menzás lett. És valahogy ez az első olyan szakácskönyv, amivel úgy vagyok, hogy minden ételét végigfőzném. Először a lencsefőzeléket készítettem el belőle. Épp csak azt szeretem volna, hogy a gyerekem vihessen belőle hétfőn az iskolába. Nem maradt belőle, úgyhogy most főzhetem újra az egészet...

(A könyv a Menza Étteremben kapható.)