Ezen a szombaton, a Szellem a fazékból műsorában Szent Mártonról és az ő libáiról mesél Vinkó József. A Mártonok november 11-én ünneplik névnapjukat, a vendéglősök azonban előbb kezdik az ünneplést, és a libás fogások további egy-két hétig táblán maradnak.

Aki Márton-nap libát nem eszik, egész évben éhezik. És a libator nem mai divat. Szent Márton meg sem született még, amikor a római ínyenc Marcus Apicius már aszalt fügével, mustos kenyérrel tömte, mézes borral itatta a libákat, hogy májuk zamatosabb és porhanyósabb legyen. A ludak mégsem őt árulták el a gágogásukkal, hanem a jámbor remetét, aki nagy alázatosságában az ólba bújt, amikor megtudta, hogy püspökké akarják választani. Sorsát nem kerülhette el sem a lúd, sem a remete: előbbit megsütötték, utóbbit püspökké, majd szentté avatták és temetésének időpontja – 379 november 11-e – Szent Márton-napja lett.

A libák tehát könnyen galibát okoznak. De november 11-e nemcsak a püspök meg a liba miatt lett jeles ünnep. Hanem a bor miatt is. A sokat idézett mondás másik fele ugyanis így hangzik: "Ki Márton nap újbort nem iszik, egész évben szomjazik.” Márton tehát nem csak a libatenyésztők, hanem a bortermelők védőszentje is. Az újbor bírája. A középkorban össze is fonódott az újbor és a hízott liba fogalomköre, a Márton-napi ludat szüreti libának nevezték.

Szegény liba nem élvezte a libatort. A XVIII. századi magyar költészet egyik legmulatságosabb műve Mátyási József izsáki ügyvéd - fűzfapoéta versezete. Kevesen ismerik, pedig már a címe is hasrengető: "Egy nyársra ítéltetett hízlalt gúnárnak Márton-napi búcsúzó panasza és utolsó rendelése." A versben a sértődött madár elborzadva idézi fel szeretett gazdasszonyát, aki eddig csak kényeztette, finomnál finomabb falatokkal tömte, most meg a ő elveszejtésére biztatja a szolgálót:

"Öld meg ezt a göbő ludat

Sok zsugorgásidért töltsd rajta bosszúdat

Kár az ebanyjára már többet költeni,

Ki kellene belőle az interest venni,

Aztán ha még tovább hízlaltatik, félek,

Hogy hátulról megy ki belőle a lélek.

Különben szedd a pihét, hasát meg kell mosni,

A szárnyait söprűtollaknak vagdalni,

A máját pirítva add fel kevés lével,

Föleresztvén egy kis édes tej fölével.

Fahajat, szegfüvet, rozmaringot vess bele,

hadd legyen a papnak egy kedves étele,

Négy-öt messző zsírja, tudom fog csöppenni,

Pirítósra fogják reggelente kenni."

Szellem a fazékbólÍ/Kossuth rádió

2022.11.05. szombat 9:30

Lemaradt az adásról? Semmi baj, a Médiaklikk.hu-n utólag is meghallgathatja!

Borítókép:  Félix-Hilaire Buhot (French, Valognes 1847–1898 Paris)/metmuseum.org