A növényi tejek korát éljük. A klasszikus szója mellé szép sorban felsorakoztak az újabb trónkövetelők: kókusz, rizs, mandula, zab… Legutóbb pedig megérkezett – egyesek szerint – az aduász, a krumpli.

Függetlenül attól, hogy a fogyasztás hátterében allergia, etikusságbeli kétségek vagy környezettudatosság áll, a növényi tejek csillaga magasan áll, és a termékekkel egy ideje már komolyan számolni kell.

Mindegy, hogy azért, mert vega vagy, esetleg egészségügyi okokból mellőzöd az állati tejet, vagy egyszerűen „csak” a bolygód életét óvod, a lényeg ugyanaz: növényi tejet vásárolsz.

Aki rendszeres növényitej-ivó, valószínűleg végigpróbálgatta már az elérhető alternatívákat, és ki is választotta a kedvencét – ebben általában az ital íze, textúrája és az ára a mérvadó. Jó tudni viszont, hogy a csapatba új játékost igazoltak, amely – tulajdonságait tekintve – akár a jövő nagy sztárja is lehet.

Mi az a burgonyatej?

Miért épp burgonyatejet?

A krumpliital fogyasztása ráadásul egészséges is: a Dug termékleírása szerint a burgonyatej tele van antioxidánssal, megtalálható benne minden nélkülözhetetlen tápanyag, és a glikémiás indexe is alacsony. Az ital allergénektől is mentes, így a diófélékre érzékenyek éppúgy nyugodt szívvel fogyaszthatják, mint azok, akiknek a tejtermékekkel vagy a gluténnel van problémájuk.

De mire számítsunk?

ráadásul az újdonság varázsa is vonzó. A svédeket is szeretjük.

Mégis, van ebben a szóösszetételben valami nyugtalanító, amitől nehéz szabadulni: őszintén, a burgonyatej kifejezést meghallva ki az, akinek egyből a reggeli mellé kortyolt gőzölgő, forró ital képe ugrik be? Valahogy nehéz elképzelni, hogy a krumplit teába, kávéba, vagy müzlire töltsük. Mandula? Naná! Zab? Persze. Na de krumpli?

Persze senki nem mondja, hogy a burgonyának egyáltalán nincs helye a reggeliző asztalon, hiszen a ropogós röszti például sokak nagy kedvence, ha igazán kiadós napindító étkezésről van szó. Mégis, az emberben van némi ellenérzés.

A refinery29 csapata nemrég letesztelte a Dug italát. Ahogyan írják, ők is fenntartásokkal és kétkedéssel indítottak, sőt, némelyek kifejezett ellenérzésekkel álltak a próba elé. Voltak azonban olyanok is, akik egyáltalán nem voltak szkeptikusak. Ők, a kísérletező kedvű nyitottak, kíváncsian várták, milyen lehet a folyékony krumpli íze. Az ő várakozásaik szerint a burgonyatej nemcsak hogy tűrhető, de egyenesen finom is.

A négytagú „zsűri” két verziót – barista és édesítés nélküli – is megkóstolt. Önmagában, illetve teába és kávéba keverve is tettek egy próbát az italokkal, és hát, a csapat értékelése nem volt túl bíztató. Volt, aki a burgonyatej ízét egyszerűen a lejárt zabtejhez hasonlította. De még a legpozitívabb vélemény is kissé visszásra sikeredett, az ugyanis az ital kellemes sósságát emelte ki.

A semlegességéről híres zöldségből készül ital íze az R29 leírása szerint meglepően erős: savanykás és keményítős, a szájban pedig kissé homokos érzetű réteget hagy.

A teakedvelő csapattag szerint a burgonyatej barista változata kifejezetten jól működött, ám a kávéról ugyanez már nem volt elmondható: az americanóra töltve teljesen szétesett, így az ital inkább ázott kenyérmorzsára hasonlított, mint egy finom feketére.

Az íze azonban állítólag rendben volt.

Ez a vélemény mindenesetre csak egy, a közeljövőben várható számos másik közül, és bár az újdonságok iránt érdeklődők kíváncsiságát – így a miénket is – egy időre csillapította, a legbiztosabb az, hogy ha majd eljön az idő, saját magunk is leteszteljük a folyékony krumplit, és úgy alkotunk róla véleményt.

Úgy tudni, hogy az új növényi tej jövőre már kapható lesz Nagy-Britanniában – a Waitrose polcain 2-4 fontot kérnek majd érte.