A nyolcvanas évek ikonikus horror-vígjátékában Gizmo nem ehet éjfél után, és nem érheti víz. De vajon Mountain Dew-t ihat?

A Mountain Dew üdítőmárka cukormentes változatához készült új reklámban ismét feltűnik egy, a negyvenen túli korosztály kiskamasz korának már-már feledésbe merült párosa: Billy és Gizmo. Az előbbi karaktert megtestesítő Zach Galligan 37 év után újra kis barátja, a helyes mogwai mellett találta magát, ami az elmondása szerint meglehetősen nosztalgikus érzéseket ébresztett benne, írta meg a People. 

A PepsiCo által gyártott italt népszerűsítő kisfilmben Billy épp üdítőt kortyolgat a kanapén, de nem tud ellenállni a szörnyecske kíváncsisággal vegyes kunyerálásának, és engedi, hogy Gizmo is belekóstoljon az üvegbe.

„Nagyon finom. Épp olyan, mint az eredeti, de nincs benne cukor” – magyarázza a teremtménynek. „Csak óvatosan.”

Gizmo mohón kortyolni kezdi az üdítőt – és természetesen azonnal ontani kezdi magából a további, apró szörnyeket. „Finom!” – kiabálja szakadatlanul (egyébként az eredeti hangján, amit 1984-ben is Howie Mandel kölcsönzött neki).

„Gizmo már felnőtt, de ez nem jelenti azt, hogy képes ellenállni egy egészen apróóóóócska kortynak az új, cukormentes Mountain Dew-ból. Neked sem kell” – olvasható a nosztalgikus, félperces reklám végén.

Galligan – aki szerint Gizmo sokkal szeretnivalóbb, mint az utóbbi idők ügyeletes cukiságbombája, a Mandalorianben megismert Baby Yoda – az Entertainment Weekly című magazinban mesélt az üdítőreklám forgatásáról, illetve a Gizmóval való újbóli „találkozás” nem várt érzelmi hozadékáról:

„Volt egy pillanat, amikor épp álltunk a forgatással, és én, illetve a bábművész, aki Gizmo karjait mozgatta, szünetet tartottunk. Odahajoltam Gizmóhoz, és odasúgtam neki: ’Hogy vagy kishaver? Jó újra látni.’ Az órák óta tartó munka után hirtelen az egész olyan valóságosnak tűnt” – fejtegette a ma már 57 éves színész.

„Kicsit el is érzékenyültem. Nem is a bábbal való újbóli találkozás miatt, sokkal inkább azért, mert a segítségével, semmivel nem összehasonlítható módon, hirtelen visszarepülhettem 37 évvel ezelőttre.”

Aki Galliganhez hasonlóan szintén nosztalgiázna kicsit: