Az oroszok verik át a cseh sörrel

A cseh sör megkerülhetetlen: aranyszínű, határozottan komlós csoda, amihez mindig vissza lehet fordulni a kézműves elhajlások után. A sok ünnepelt felsőerjesztésű ital után egy hideg ászoksör a hazatérést, az otthont, a jól ismert környezetet jelenti. Nem árt figyelni – Svejk cimborái helyett az oroszok fészkelték be magukat a spájzba.

A gyártók nem hülyék, cserébe hülyére veszik azokat, akik nem olvassák el a címkéket és az apróbetűs feliratokat. Kezemben az egyliteres pléhdoboz, minden rendben levőnek tűnik, a karakterek csehek, a név cseh, de valami akkor sem passzol – az ilyen kiszerelés nem divat arrafelé. Körbeforgatva hamar kiderül a turpisság:

az orosz Baltika főzi a világos sört, amelyet olyan csalafintán álcáznak csehnek, hogy aki nem nézi meg mindent alaposan, már fel is lett ültetve.

A dobozról kiderül, hogy alkoholtartalma 4,6 tömegszázalék, Balling-foka 11 – ezekkel a számokkal nem is lenne baj. A csomagolás büszkén, főhelyen hírdeti, hogy cseh komlóval készül, jóformán az egész dizájnt erre építették föl. Vajon jót tett az orosz sörlének az import fűszer?

A szín nem kirívóan sárga, van benne annyi borostyán, hogy akár bizakodni is kezdhetünk.

Az első kortynál határzottan előjönnek a cseh komló tipikus jegyei, nagy kár, hogy a maláta nem követi

– olyan üres a sör, mint valami lelátó egy rossz focimeccs második félidejében.

Az utóíze ázott fűre emlékeztet, nem vészes, az ihatóság határán bőven innen van. Igazából csak elszomorító érzés, hogy így akárják átverni az embert, ettől a kis ázottság is óriási ízhibává növekedik fejünkben.

Ha egy jó cseh lágert keresnek és ezen akad meg a szemük, menjenek odébb a polctól és keressenek olyat, amit tényleg valahol Uherský Brod (Magyarbród) és Aš között főztek.