Az élelmiszerpazarlás égető problémájára lehet válasz egy innovatív ötlet.

Az áruházak folyamatosan küzdenek élelmiszer-frissesség megőrzésének problémájával, ami a korszellemnek megfelelően, műanyagok felhasználása nélkül, egyáltalán nem egyszerű feladat.

Egyre több tudatos vásárló panaszkodik ugyanis a plasztik csomagolások miatt, amelyek leginkább a kisebb adagolású áruknál, illetve a zöldség-gyümölcs standoknál a legbosszantóbbak – gondoljunk csak az egyenként fóliázott kígyóuborkákra.

Ráadásul a zöldségek és gyümölcsök többsége eléggé hatékony önvédelmező rendszerrel – héjjal, burokkal – rendelkezik, így sokakban felmerül a kérdés: az esetükben egyáltalán miért van szükség további, és még a környezetet is terhelő csomagolásra? Ha viszont belegondolunk, hogy az emberek jellemzően nem csak helyi idényárut fogyasztanak, hanem más országokból, akár földrészekről utaztatott élelmiszereket is, belátható, hogy ezeknek az árucikkeknek a megromlástól való, minél hatékonyabb megóvása alapvető fontosságú – senki nem akarja ugyebár, hogy ezek, a kemény munkával megtermelt élelmiszerek idő előtt a kukában végezzék.

Franciaország az első olyan ország, ahol az egyesével árusított uborkák – és még további 30 zöldség és gyümölcs – műanyag csomagolását betiltották: az erről szóló törvény már hatályba lépett, és a szabályozás szerint a teljes kivezetést 2026-ra kell majd elérni. A kormány becslése alapján a rendelkezés évente mintegy 1 milliárd műanyag csomagolást tesz majd okafogyottá.

A Svájci Szövetségi Laboratórium (EMPA) egy kutatása szerint viszont egy Spanyolországból Svájcba szállított kígyóuborka műanyag csomagolásának ökolábnyoma mindössze 1 százalék az uborka összesített környezetterheléséhez viszonyítva, s mivel a fólia segít abban, hogy a zöldség tovább fogyasztható maradhasson, az alkalmazásával járó előny nagyjából az ötszöröse annak a kárnak, amit ez egyidejűleg, környezetvédelmi szempontból okoz.

Ez viszont nem minden termék esetében érvényes: egy narancs például önmagában is megfelelő védelemmel rendelkezik ahhoz, hogy a minőségét viszonylag hosszú ideig megőrizhesse, mégis világszerte lehet találkozni egyenként, vagy kisebb mennyiségben, műanyagba csomagolt gyümölcsökkel. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy még ha a plasztik csomagolás segít is egy-egy árucikk frissen tartásában, az elfogyasztást követően így is, úgy is a szemétbe kerül, ez pedig továbbra is komoly probléma.

„Nyilvánvalóan nagy kihívás, hogy – amennyire csak lehetséges – csökkentsük az élelmiszerpazarlást, s ebben a műanyag védőcsomagolások sokat segíthetnek, azonban természetesen mindannyian tisztában vagyunk azzal is, hogy a műanyagot ezidáig nem sikerült megfelelően újrahasznosítani” – fejtegeti az EMPA cellulóz- és faanyagok laboratóriumának vezetője, Gustav Nyström. „Ezek az anyagok ugyanis rendkívül stabilak. Lényegében ez okoz gondot a környezetben – a szeméttelepeken, az óceánokban; mindenhol, ahol ezek a műanyagok és mikroműanyagok felhalmozódnak.”

A tudósok ezért arra vállalkoztak, hogy egy teljesen új „csomagolást” fejlesztenek ki, amellyel ugyanúgy biztosítható a zöldségek és gyümölcsök frissessége, de amely közben egy sokkal környezettudatosabb alternatíva mind a lebomlás, mind pedig a meglévő szerves hulladék felhasználásának tekintetében.

Első lépésként a gyümölcs- és zöldséglé-gyártás melléktermékével, a préselés után megmaradt – és általában kidobásra ítélt – szárazanyaggal kezdtek vizsgálódni. „Kifejlesztettünk egy olyan folyamatot, amellyel az ezekben a maradványokban természetesen jelenlévő cellulózt kivonhatjuk” – magyarázza Nyström.

Később beigazolódott: a gyümölcsre, zöldségre spriccelt, vagy más módon felvitt cellulózbevonat az uborkán, banánon olyan extra védőréteget képzett, amely a kísérletek szerint hatékonyan őrizte meg az élelmiszerek nedvességtartalmát. Nyström elismeri: a megközelítés nagyban hasonlít az amerikai startup Apeel megoldásához, amely szintén láthatatlan, fogyasztásra is alkalmas bevonattal jelent meg, ám szerinte az EMPA technológiája annál jóval egyszerűbb és költséghatékonyabb, tekintve, hogy a megvalósításhoz egy rendkívül olcsó alapanyagot használnak, amiből ráadásul rendkívül kis mennyiségre van szükség egy-egy termék kezeléséhez. S mivel a bevonatot egyébként kidobásra ítélt anyagból állítják elő, a környezetterhelésre gyakorolt pozitív hatás még jelentősebb.

A tesztek szerint az innovatív megoldással kezelt árucikkek jelentősen tovább maradtak frissek. A cellulóz bevonatos banánok például több mint egy héttel bírták tovább, mint hagyományos társaik.

A kutatók kiemelik: az olyan zöldségekről és gyümölcsökről, amelyeket alapesetben a héjukkal együtt eszük meg, a környezetbarát bevonat egyszerűen lemosható, de akár azzal együtt is biztonságosan elfogyaszthatóak.

A cellulóz bevonat kifejezetten ígéretes megoldás lehet a jövőben, ugyanakkor a tudósok azt is elismerték, hogy a műanyag fólia pillanatnyilag még nagyobb védelmet adhat. „A fólia egy szinte tökéletes védőfalat képez, amit természetes, lebomló és ehető anyagokból rendkívül nehéz lemásolni” – fogalmaz Nyström.

„Az összehasonlítás ilyen szempontból nem fair.”

Az ehhez hasonló technológiákkal azonban nagyban csökkenthető az élelmiszerpazarlás és a műanyag alapú szemétmennyiség, ráadásul – legalábbis ahogyan a trendek mutatják – majd egyre több ország dönt az egyenként műanyagba csomagolt élelmiszerek visszaszorításáról, s a kereskedőknek nem nagyon lesz más választásuk, mint új, környezetbarát megoldásokat keresni.