Igazi színházi különlegességet kínál a közönségnek a Budapesti Operettszínház: a 10. Színházi Olimpia keretében francia, litván és magyar Csárdáskirálynő előadások láthatók a Nagymező utcai teátrumban június 3-án, 7-én és 10-én, mindhárom napon 19:00 órától. Az eseménysorozatot megkoronázza a Találkozások – Best of Csárdás Nemzetközi Operett Gála június 11-én este.

Kiss-B. Atilla főigazgató történelmi és kultúrtörténeti eseményként értékelte, hogy a 10. Színházi Olimpia idén Magyarországon zajlik, és hangsúlyozta, hogy először szerepel magyar operett a világ egyik legrangosabb, nemzetközi színházi seregszemléjén. A Csárdáskirálynő előadássorozat értékét és jelentőségét növeli, hogy a Csárdáskirálynő Fesztiválra 2023-ban, a magyar operett évében kerül sor. Kiss-B. Atilla rámutatott, hogy a fesztivál jó alkalom arra is, hogy megmutassák: miként gondolkodnak a különböző nemzetek európai kultúrájú színházi alkotói Kálmán Imre örök érvényű remekművéről. 

Fischl Mónika számos Csárdáskirálynő előadásban játszotta már a fiatal primadonna szerepét, amiért 2009-ben Artisjus-díjat is kapott. Szerinte Kálmán Imre egyik legnépszerűbb műve képviseli igazán a magyar operett karakterét, utánozhatatlan temperamentumát és minden érdemét. Vidnyánszky Attila a 2019 őszi új bemutató próbafolyamata alkalmával úgy fogalmazott a művészek számára, hogy a Csárdáskirálynő felnőtt mese, és a szereplők – bármilyen nehézségek is érik őket – nevetve áttáncolnak az életen. 

Homonnay Zsolt elmondta, hogy az általa rendezett gála alkalmat ad arra, hogy igazi találkozások valósuljanak meg a különböző nyelvű, de hasonló gondolatokból építkező és inspirálódó művészek között. Minden, a gálán látható nemzet képviselője megmutatja majd Kálmán Imre művéből azt, ami valóban csakis az övé, és amit kizárólag ő tud hitelesen tolmácsolni a magyar közönségnek. 

Eleni Korani aláhúzta, hogy a külföldről Magyarországra látogató nézők sokszor kifejezetten a Csárdáskirálynőt keresik a Budapesti Operettszínházban. Az Ernst Galéria tulajdonosa szerint az operett – mint a magyar lélek és a magyar kultúra fantasztikus lenyomata – az, ami valóban a miénk. Eleni Korani büszkén vallja, hogy a magyar operettet védeni és támogatni kell: amikor megalapították Honthy-díjat, a Csárdáskirálynő főhősnőjét látta képzeletben maga előtt, ezért is formáz női arcot az elismeréssel járó kisplasztika.

Kiss Diána és Homonnay Zsolt produkciója. Zongoránál: Pfeiffer Gyula | Fotó: Janus Erika

Oláh Zsolt bemutatta és összehasonlította a magyar, a francia és a litván előadásokat. Véleménye szerint Vidnyánszky Attila rendezése azért is érdekes, mert az operettre jellemző irónia a rendezőnél a magyar színpadokon ritkaságszámba menő önironikus látásmóddal párosul. Hús-vér nők és férfiak láthatók a színpadon, valódi gondolatokkal és érzésekkel, akik megküzdenek álmaik eléréséért. A színházi elemző kiemelte Cziegler Balázs aprólékosan kidolgozott, az óriási gramofont középpontba helyező díszletét, amely a dualizmus építészetének stílusjegyeit is magán viseli. Említést tett továbbá Berzsenyi Krisztina történelmi utalásokban is gazdag, csodaszép jelmezeiről és Bozsik Yvette-nek számos stílust ötvöző, mégis egységet képező koreográfiájáról is. Oláh Zsolt szerint bár az előadás az I. világháború idején játszódik, nem a nosztalgiába réved, hanem nagyon is jelen idejű kérdéseket tesz fel a nézőknek, amelyeket érdemes tovább gondolniuk.

A francia előadásról szólva kiemelte annak drámaiságát, miszerint Jean-François Vinciguerra rendező és a CompagnieLychore produkciója reflektál napjaink európai történéseire, és a műfaj humora és könnyedsége mellett felszínre hozza a zenés darab mélyebb tartalmait is, ami Jacques Offenbach óta a francia operettek többségének sajátossága.

A litván előadással kapcsolatban Oláh Zsolt példákkal alátámasztva elmondta, hogy a litván zenés színházi élet jelentős hagyományokkal bír és bátor, kortárs látásmód jellemzi. Mindez megjelenik a Kaunasi Állami Musical Színház RūtaBunikytė által rendezett Silva című előadásában is. Az MMA-MMKI munkatársa hangsúlyozta: a magyarok számára önmagától értetődő az operett műfajával ápolt szinte napi kapcsolat, éppen ezért izgalmas lehet, hogy a litván társulat, akiknek repertoárján leginkább musicalek szerepelnek, milyen új értelmezési tartományát tárja fel Kálmán Imre művének. A stílusos jelmezekkel teli előadás az 1930-as években játszódik és a rendezés szándéka, hogy láthatóvá tegye a korszak „láthatatlan szereplőit” is. Mindezzel együtt természetesen mindhárom produkció alkalmat ad a közönségnek az önfeledt, felhőtlen szórakozásra.

Borítókép: Janus Erika