A kaliforniai Temecula-völgyben ugyan nem sikerült a rekordállítás, de az összegyűltek azért jól mulattak.

A Temescal és Santa Ana hegyvonulataitól ölelve, a Temecula-völgy lankáin működő, maroknyi borászat évről évre remek borokkal – syrah, zinfandel, chardonnay, cabernet sauvignon, pinot noir – örvendezteti meg a világ minden tájáról érkező borrajongókat, akik közül néhány hete 1900-an regisztráltak egy világrekord-kísérletre, ahol az összegyűltek a „leghosszabb koccintás” csúcsát szerették volna megdönteni.

A Visit Temecula Valley (VTV) turisztikai szervezet nemrég új kampányt indított, amelynek célja egyrészt a Live Glass Full nevű projektjük elindítására való figyelemfelhívás, másrészt a helyi borászatok, sör- és szeszfőzdék, egyéb vállalkozások, illetve a helybéli közösség összefogása volt, nyilatkozta a FoodAndWine-nak a szervezet PR-osa, Annette Brown.

A Temecula-völgyet természeti szépségeit tekintve sokan hasonlítják az olaszországi Toszkánához, míg a borászok között egy ideje már az „új Napa” néven emlegetik.

A VTV csapata úgy gondolta, hogy a hírverés legjobb és legszórakoztatóbb módja az, ha megkísérelnek megdönteni egy Guinness-rekordot, ezért tavaly júliusban be is nyújtották a jelentkezésüket, amelyet novemberben a világcsúcsokat felügyelő plénum el is fogadott. A Guinness kiírásának eleget téve a VTV külön kis akciócsapatot hozott létre, akik az év végére el is kezdték az esemény megtervezését, és a résztvevők toborzását.

Bár a Guinness szabályai és előírásai a rekordkísérlet milyenségének függvényében eltérőek, a jelen eseményhez kirendelt bíró, Mike Marcotte leszögezi: onnantól, hogy a rekordállítási kísérletre rábólint a szervezet, a jelentkezőknek tartaniuk kell magukat a vállaláshoz.

„Rámutattam néhány dologra, ami gond lehet, de az esemény megszervezése nem az én dolgom. Én csak azért vagyok ott, hogy hitelesítsem a rekordkísérletet” – fogalmazott Marcotte.

A dolgok elrendezése mindig a rekordkísérletet lebonyolító csapat feladata, és a felügyelő tapasztalata szerint a jelentkezők nagyjából 60 százalékát végül elutasítják, a legkülönfélébb okok miatt. Ennek ellenére a saját élménye – mintegy 40 rekordkísérlet végigkövetése után – az, hogy csak a legritkább esetben fordul elő olyan, hogy a bírát kifütyülik, ha a csúcsdöntés végül valamiért nem sikerül.

Az akciócsapat az április 26-ai, nagy napra már elég népesre dagadt: adott volt a 4+8 VTV-tag, akikhez 29, a résztvevők összefogásában és tájékoztatásában segédkező csoportvezető, illetve további 20 felügyelő csatlakozott. Az utóbbiak a Guinness kérésére, fejenként 50 ember megfigyeléséért voltak felelősek.

„Már maga a jelentkezés elfogadtatása is komoly feladat és kihívás volt, de aztán az, ahogy mindenki felgyűrte az ingujját, és belevetette magát az esemény megvalósításába, egyszerűen elképesztő” – áradozott a Visit Temecula Valley elnöke, egyben a Wilson Creek Borászat társtulajdonosa, Bill Wilson.

„A régió keményen dolgozó, mókázásra mindig kapható, kreatív közössége olyan valami, amire – főként a mögöttünk álló nehéz évek után – a világnak nagy szüksége van.

Eljött az ünneplés ideje, és mi is méltóbb a koccintásra, mint a bor?!”

A nagy napon a résztvevők határozott utasításokat kaptak, hogy a rekorddöntés sikeres legyen. Előírás volt, hogy mindenki vöröset viseljen, de hogy miért, csak később lett világos mindenkinek: a helyszínen borospohár alakzatba állított emberek testesítették meg a tele poharat a VTV fent már említett, új kampányában.

mert a pontosságra törekvés végül több órás várakozást eredményezett. Mindeközben az összegyűltek, kezükben a poharaikkal már alig várták, hogy előadhassák végre sajátos, koccintás-kortyintás-koccintás-kortyintás koreográfiájukat. S bár a nagy pillanat végül is megtörtént, de az új világrekord elmaradt.

A hivatalos számok szerint a szabályosan koccintók összesen 943-an voltak, ami csupán nagyjából a fele az előzetesen regisztrált résztvevői létszámnak. Sokan megjelentek ugyan, ahogyan ígérték, de a hosszas várakozás során, egy ponton feladták, és hazabandukoltak, mesélték a jelenlévők.

Brown a tapasztalat fényében azt mondja, ha valaha újra ilyesmire vállalkozik, biztosan nem maximalizálja majd a regisztrációs létszámot, s hozzátette: a nap legjobb része az volt, hogy láthatta a környékbeliek örömét, azt, hogy az emberek összegyűltek, találkoztak a barátaikkal, és jól érezték magukat.

„Az emberek hihetetlenül barátságosak voltak, soha nem készítettem még ennyi fotót. Mindenki annyira boldog és vidám volt. Persze, a szervezők számára idegtépő lehetett a nap, de a legtöbbünknek csodásan telt” – hangsúlyozta Marcotte is.

Bár már nyilvánvaló volt, hogy a résztvevők nincsenek elegen a rekorddöntéshez, az emberek ragaszkodtak hozzá, hogy megcsinálják, amiért összegyűltek,

és mosollyal az arcukon koccintottak, mesélik. S bár az esemény végül nem kerül be a Guinness-rekordok nagy könyvébe, de a helyiek emlékei között mégis becses helye lesz, állítják a Temecula-völgy barátai.