Gonda Mariann, kép: Pixabay, archívum
2020. július 8.Egyik legnagyobb ellenségünk lett a műanyag, amelyet praktikussága, sokoldalú felhasználhatósága, kedvező ára okán évtizedek alatt mindennapi szövetségesünkké tettünk. Kezelhetetlen környezeti károkat okoznak az egyszer használatos műanyagok, amelyek csekély hasznossága össze sem mérhető azzal az árral, amelyet az emberiség hosszú távon fizet érte.
A csomagolóanyagok teszik ki a világon évente képződő 381 millió tonna műanyag szemét felét, ennek mindössze 9 százalékát hasznosítják újra, 12 százalékát elégetik, a maradék 78 százalék jobb esetben hulladéklerakókban végzi vagy a természetbe, jellemzően az óceánokba kerül, ahol már most is több a műanyag, mint a hal.
Eljutottunk végre oda, hogy a globális környezetvédelmi szervezetek és a közvélemény nyomására az országvezetők is belátták, hogy törvényi eszközökre is szükség van a katasztrófa enyhítéséhez. A napokban elfogadott törvényjavaslat szerint Magyarország 2021 júliusától tiltja be az egyszer használatos műanyagok (egy részének) forgalomba hozatalát. Azokét, amelyekről valóban nem túl nehéz áttérni környezetbarát alternatívákra, mint az elviteles fogyasztáshoz kapcsolódó eldobható tányérok, poharak, evőeszközök, szívószálak.
A 2011-ben indult Műanyagmentes Július mozgalom a fogyasztók oldaláról közelíti meg a kérdést, hasznos ötletekkel látva el azokat, akik elfogadják az egy hónapos kihívást. A kampány sikerét mutatja, hogy tavaly világszinten 250 millióan vettek részt benne, és túlnyomó részük tartósan változtatott életmódján, szokásain.
Mindez dicséretes, de lássuk be, néha még felelősen és tudatosan gondolkodva is megesik, hogy
Az igény kétségtelenül megvan a fogyasztó részéről, a kínálat azonban egyelőre még nem nagyon biztosít választási lehetőséget. A tiltás jelenlegi fázisában nem érinti az ipari csomagolóanyagokat, a bolti tejtermékek, hús- és szárazáru, üdítőitalok és még sok minden más műanyag csomagolásban kerül a kosarunkba, hacsak magáról az árucikkről nem szokunk le. Tegyük hozzá, hogy gyakran a környezetbarátnak látszó karton csomagolás sem feltétlenül műanyagmentes és az üveg sem környezetsemleges, ahogy arról itt írtunk.
OnePoll által végzett kutatás szerint a fogyasztók 83 százaléka úgy vélekedik, hogy az élelmiszeripar nem tesz elég erőfeszítést a csomagolási hulladék környezetre és egészségre gyakorolt káros hatásai ellen. Éppen ezért rendkívül fontos és szükséges az a törekvés, hogy a csomagolóanyag-ipar innovációi révén alternatív megoldások szülessenek az egyszer használatos műanyag kiváltására. Ötletekben szerencsére nincs hiány, a világon számos vállalat és kutató dolgozik azon, hogy fenntartható válaszokat adjon erre a kihívásra.
A növényi (kukoricakeményítő, cukornád származék) alapú műanyagok azonban nem csodaszerek. Egyfelől azért, mert a kereslet növekedésével az előállításukhoz szükséges - jelenleg minimális - mezőgazdasági földterület a későbbiekben az élelmiszer ellátáshoz nélkülözhetetlen növényektől vehet el helyet. Másfelől azért, mert önmaguktól nem tűnnek el, ipari komposzttelepeken, kontrollált hőmérséklet és páratartalom mellett van lehetőség a lebontásukra, amelyhez az ilyen anyagok szelektív gyűjtésének infrastruktúráját is ki kell építeni, enélkül ugyanúgy évszázadokon keresztül szennyezik a környezetet, mint hagyományos társaik.
Az ideális helyettesítő termék tehát fizikai tulajdonságaiban, felhasználhatóságában és árában felveszi a versenyt a kőolaj-származékokból előállított hagyományos műanyaggal, ugyanakkor bőségesen, folyamatosan és olcsón rendelkezésre álló alapanyagból készül,
Szép feladat, tipikusan “out of the box” gondolkodásmódot kíván, szerencsére ezen a téren is bízhatunk a fiatalokban. Az alábbiakban ismertetünk két találmányt, amelyek innovatív módon közelítenek a problémához.
A 23 éves brit Lucy Hughes egyetemi tanulmányai során diplomamunkája keretében a halászati ipar által évi 50 millió tonnás nagyságrendben termelt hulladék hasznosítására keresett megoldást. Kutatásai során rácsodálkozott a halbőr és a pikkelyek előnyös anyagjellemzőire - rugalmas, hajlékony és mégis erős - és rögtön lehetőséget látott benne. “Miért gyártanánk polimereket, amikor a természet bőségesen ellát bennünket?” - tette fel magának a kérdést.
Száznál is több kísérlet elvégzése után talált rá a nyerő formulára, amely a halbőr és pikkely keverékén kívül rákpáncélból származó kitozánt és tengeri vörösmoszatból nyert agaragart tartalmaz. Az eredmény egy átlátszó, rugalmas, szagtalan, az LDPE (kis sűrűségű polietilén) műanyag fóliánál erősebb anyag, amely házi komposztban 4-6 hét alatt lebomlik. Munkája elnyerte az International James Dyson Award 32 ezer fontos pénzdíját, amelyet a MarinaTex további fejlesztésére és az ipari gyártás folyamatának kidolgozására fordít a fiatal mérnök.
A világ másik végén, Ausztráliában élők talán még érzékenyebbek a környezetvédelem ügye iránt, hiszen az óceán pusztulása gyakorlatilag a szemük előtt zajlik. Ebben a légkörben nőhetett fel a most 18 éves Angelina Arora is, aki 13 éves kora óta keresi a megoldást a műanyag helyettesítésére. 
Először kukoricakeményítővel próbálkozott, majd egy napon fish&chips vásárlása során felfigyelt arra, hogy milyen iszonyatos mennyiségű rák- és halmaradvány kerül a szemétbe. Ekkor jött rá arra is, hogy a rákpáncél mennyire hasonlít a műanyagra. Összeszedett belőle, amennyit bírt és rögtön kísérletezni kezdett. A kitozánhoz fibroint adott, amelyet pókháló selyemszálából vont ki, ezt a későbbiekben selyemgubóra cserélte. Az igy előállított bioplasztik átlátszó, tartós és vízálló, emellett 33 nap alatt toxikus vegyületek kibocsátása nélkül lebomlik.
Van abban valami ironikus és ellentmondásos, hogy mindkét találmány a halászati ipar melléktermékét találta alkalmas alapanyagnak egy környezetbarát műanyag helyettesítő előállításához. Ez
A nagy csendes-óceáni szemétszigetet alkotó több tízezer tonna hulladék 86 százalékát elhagyott halászhálók teszik ki. A két ígéretes projekt célja a környezeti terhelés enyhítése, miközben a halászati melléktermékek felvásárlásával akaratlanul is támogatják a műanyagkrízis egyik felelősét. De ezen ráérnek majd akkor elgondolkozni, amikor termékeik gyártása ipari méreteket ölt.
