Időszámításunk szerint 325-re datálható a palackos tétel élettartama. Ronda, és vélhetően már íze sincs, alkoholtartalma pedig elillant.

Speyer városában a Pfalzi Történeti Múzeum őrzi a világ vélhetően legrégebbi borát. A múzeum i.sz. 325 körülire saccolja a palackot. A tételt a 4. században előkelő rómaiak temetkezési helyén találták Speyer közelében. A sírhelyet 1867-ben fedezték fel több borospalack társaságában, ez az egy azonban sértetlen volt. A palack nem dugóval, hanem viassszal van lezárva, ez garantálhatta, hogy egyáltalán maradt benne valami.

Mint ismeretes, az ókori rómaiak fűszerekkel és mézzel édesítették borukat, hovatovább olívaolajat öntöttek a palackba amiatt, hogy távol tartsák a nedűtől a levegőt. Ez a most megszilárdult olajfolt – és a palack száján lévő vékony viaszréteg – azóta is biztonságosan őrzi az italt. 

Kép forrása: Instagram, HMSpeyer

A folyadék állaga nem túlzottan bizalomgerjesztő, eddig senki nem is vette a bátorságot, hogy felnyissa. A muzeológusok sem, mert nem bíznak abban, hogy a tétel egyáltalán kibírná a levegősokkot, így megmarad műtárgynak, 100 éve nem is nagyon változott a helye a múzeumban. Jobb nem bolygatni az efféle leleteket...

Ami szabad szemmel is észrevehető az az, hogy a palack belsejében látható legtöbb dolog szilárd, gyantaszerű keverék. Biztosra vehető, hogy a visszamaradt folyadék nem bor, alkoholtartalmát réges-rég elveszítette. Monika Christmann borprofesszor szerint a megmaradt egy-két korty folyadék valószínűleg nem romlott, mindazonáltal nem okozna nagy örömöt a szájban. Az üveggel kapcsolatos Instagram-bejegyzésben a múzeum azt írta, az íze leginkább egy ízét vesztett rágógumihoz hasonlíthat.

Borítókép: Wikimedia Commons