Az illusztris társaság tagjai államfők és uralkodók hivatalban lévő konyhafőnökei, akik bár nagyrészt a háttérben tevékenykednek, mégis elmondhatatlanul sokat tesznek egy-egy politikai tárgyalás sikeréért.

A Club des Chefs des Chefs (Államfők Séfjeinek Klubja, röviden CCC) nonprofit szervezet megalapításának ötlete Gilles Bragard-tól származik. Ha a név ismerősen cseng, az nem a véletlen műve: a Bragard az egyik legismertebb munkaruházati márka a vendéglátásban dolgozók körében, és nem mellesleg a Bocuse d’Or hivatalos támogatója. 

Az 1933-ban alapított családi cég kereskedelmi irányítását a hetvenes évek elején vette át Gilles Bragard.

Neki köszönhetjük az azóta is népszerű Grand Chef kollekciót, amely egyszerű védőruházatból elegáns egyenruhává emelte a szakácskabátot.

A Nouvelle Cuisine nagyágyúi, köztük Paul Bocuse gyakran mutatkoztak Bragard uniformisban, ennél jobb reklám pedig nem is kellett: sorban érkeztek a megrendelések külföldről is, többek között az elnöki és királyi paloták konyháiból.

Gilles Bragard személyes kapcsolatot ápolt több államfő szakácsával és csodálkozva vette tudomásul, hogy ők viszont egyáltalán nem ismerik egymást. Akkortájt magas szintű állami látogatások esetén a vendég és a vendéglátó között külügyi diplomaták közvetítettek az étkezéssel kapcsolatos kérdésekben is.

Baráti vacsorából VIP klub

Kihasználva kapcsolati rendszerét 1977. november 23-ára Bocuse lyoni éttermébe hívta meg prominens ismerőseit, szám szerint nyolcat, köztük a Fehér Ház, az Elysée palota és a svéd király séfjeit.

Ennek a találkozónak akkora sikere volt, hogy

a G7 mintájára rögtön egy nemzetközi klub megalapításáról döntöttek, amelynek országonként egy tagja lehet, a mindenkori államfő aktuális séfje,

ennek hiányában az állami fogadások lebonyolításáért felelős személy.

Az ettől fogva évente más-más helyszínen megrendezett többnapos találkozó során a tagok megismerhetik egymást, a helyi ételeket, alapanyagokat és gyakran vendégeskednek a fogadó ország elnökének vagy uralkodójának rezidenciáján.

Gilles Bragard főszervezőként őrködik azon, hogy a szervezet ma már több mint 20 tagja királyi ellátásban részesüljön az együtt töltött hét alatt, ahogyan az főnökeiknek alapból kijár.

Monarchiákban az uralkodó főszakácsa mindig is kulcspozíció volt, mind protokolláris, mind biztonsági értelemben. Demokráciákban ez nem ilyen egyértelmű:

egyes országokban az elnökök továbbvitték a royalista hagyományt, míg más helyeken csupán logisztikai kérdésként tekintenek a kormányzati szereplők és az állami fogadások cateringjére (nálunk például a Gundelt bízták meg ezzel a feladattal).

A Fehér Háznak a nagyvilági Jackie Kennedy jóvoltából lett saját séfje, korábban a hadsereg gondoskodott az elnöki család és vendégei élelmezéséről. A mostani főszakács, Cristeta Comerford Clinton óta szolgálja az USA első embereit.

Az egykor a Pentagont és a Kremlt összekötő legendás vörös telefon mintájára egy hotline-t is létrehoztak a közvetlen kapcsolattartás érdekében. Ezen

az ún. kék telefonon nemcsak az ételallergiákkal, különleges étrenddel vagy kedvencekkel kapcsolatos információk cserélnek gazdát, hanem fúziós receptek is születnek,

mint például Donald Trump párizsi látogatása idején, amikor Guillaume Gomez, az Elysée palota azóta gasztrodiplomatává előléptetett séfje az amerikai barbecue-k stílusában készített bigorre-i fekete malacból oldalast.

A jól tartott vendéggel könnyebb egyezségre jutni

Taillevent, Brillat-Savarin és Antonin Carême országában mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak a soft politika eszközeinek: a kifinomult francia konyha és a legendás bor ideális kereteket teremtett a magas szintű tárgyalásoknak.

Az idei találkozó első ránézésre egy “sablonos” gasztrotúra, de ha jobban megvizsgáljuk, minden egyes eleme gazdasági vagy diplomáciai üzenettel is bír.

Az első állomás Rungis volt, a világ legnagyobb élelmiszerpiaca, a francia kulináris hegemónia egyik jelképe.

Ezután a delegáció ellátogatott Meaux-ba, a brie sajt hazájába, amelynek jövőjét a nemzetközi élelmiszerbiztonsági előírásokon túl a hamisítás is fenyegeti. Hasonlóan veszélyben van a bordói bor és a champagne is a jogosulatlan névhasználat miatt (a Putyin által nemrégiben aláírt botrányos jogszabályról ITT írtunk) - a Gosset pezsgőháznál és a Lafite Rothschild borászatnál tett vizit erre kívánja felhívni a figyelmet.

A foie gras sem maradhatott ki a programból - a fine dining kedvelt alapanyaga, a hizlalt máj világszerte az állatvédők szemét szúrja. A Danone érdekeltségébe tartozó Evian útba ejtésével az örök konkurens, a Nestlé tulajdonú San Pellegrino ellenében próbáltak jó pontot szerezni a franciák.

A fejedelmi vendéglátás részeként a klub tagjait a párizsi Plaza Athénée szállásolta el, Emmanuel Macron pedig nemcsak vacsorára invitálta őket, hanem a július 14-i katonai parádéra is, ahol az elnöki tribünön biztosított számukra helyet.

Bár némelyikük megjárta a fine dining világát, egy elnöki séf munkája mégis sokkal közelebb áll a munkahelyi vendéglátáshoz.

Ezért sokat jelent számukra, hogy a szakma arisztokráciája - mint például Pierre Hermé, Michel Guérard, Alain Ducasse vagy Pierre Gagnaire - évről évre örömmel vállalja, hogy részt vesz a lebonyolításban.

Elkel a reklám

Az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy a gasztronómia stratégiai kérdéssé vált, ezt a Brexit kapcsán életbe lépett vámszabályok és a halászati zónák korlátozása nyilvánvalóvá tette.

A francia étkezési kultúra felsőbbrendűsége már a múlté, komoly kihívói akadtak.

Az olasz élelmiszeripar piaci részesedése folyamatosan növekszik, az itáliai konyha pedig egyre népszerűbb. Erre kiváló és fájdalmas példa, hogy egyes felmérések szerint a franciák kedvenc étele a pizza, a prosecco pedig lassan bekebelezi a habzóborok piacát.

A francia élelmiszer lobbinak ezért kapóra jött a CCC éves gyűlése, annál is inkább, mivel a program mintegy 200 ezer eurós költségvetését csaknem az utolsó centig a partnercégek állták. Élményből pedig nem volt hiány, amelyek akár konkrét megrendeléseket is hozhatnak az érintett vállalatoknak és úgy általában a francia termelőknek.

Gilles Bragard szavaival élve:

“Ha a politika meg is osztja az embereket, egy jó étkezés mindig összehozza őket.”

Forrás: CCC, Bragard