A gyűlölet gyűlöletet szül és sokszor irányt téveszt. Ennek vétlen áldozata lett a La Maison de la Poutine, egy kanadai street foodra specializálódott étteremlánc, amelynek neve francia nyelvterületen megegyezik a rettegett orosz vezetőével.

A poutine - amelyet szerencsétlenségére ugyanúgy írnak és ejtenek, mint franciául az orosz elnök nevét - nem valami szofisztikált különlegesség, hanem a legelterjedtebb kanadai gyorsétel: sült krumpli, gravy szósz (sötét rántással sűrített pecsenyelé) és ráolvadt sajtdarabok. Ez az alapváltozat, amelyet különböző extrákkal kínálnak.

Olcsó, laktató, kalóriadús és igen egészségtelen fogás - közkedvelt gyors ebéd vagy vacsora, sokak szerint gyógyír a másnaposságra.

Kanada nemzeti büszkesége

A kanadai konyha esetében nehéz egyfajta globális stílusról beszélni, inkább hasonlítható egy sokféle étkezési kultúrából összeálló kirakóshoz. Lenore Newman, a Speaking in Cod Tongues: A Canadian Culinary Journey című tanulmány szerzője öt fő jellemzőjét írja le: a szezonalitást, a multikulturalizmust, a vadételeket (beleértve a növényeket is), a regionalitást és az alapanyag-központúságot a receptek helyett.

Az egymástól nagyon különböző, autentikus fogások helyett így lett a viszonylag új keletű, faék egyszerűségű poutine “A kanadai nemzeti étel”.

Születésének körülményei homályosak, a legvalószínűbb, hogy a drummondville-i Le Roy Jucep étteremben szolgálták fel először, amely be is jegyeztette “A poutine feltalálója” (L'inventeur de la Poutine) védjegyet. Akár itt, akár máshol, annyi bizonyos, hogy a franciaajkú Quebec tartomány egyik városkájában született a múlt század közepén, valószínűleg egy vendég egyedi kérése nyomán.

Neve az angol pudding franciásított torzítása, ebben az értelemben már szerepel egy 19. század végi kanadai-francia szótárban is - kell ahhoz azonban néhány lóugrás, hogy az angol pudingtól a sajtos-szószos hasábburgonyához eljussunk. Egy másik - egyébként eléggé logikus - teória szerint az angol put in, vagyis tedd bele kifejezés ad magyarázatot az elnevezésre.

Az egyszerű fogás magasra jutott a társadalmi megbecsültség létráján:

kezdetben gúnyolódtak rajta az ország anglofón részein, ma pedig már nemzeti büszkeség, határokon átívelő ismertséggel. Kell annál ékesebb bizonyíték, mint hogy még a Fehér Házban is felszolgálták Barack Obama és Justin Trudeau első hivatalos vacsoráján?

Ez a poutine nem az a Putyin

A fent említett Le Roy Jucep Ukrajna megtámadásának másnapján szolidaritásból márkanevében a poutine-t ideiglenesen sajtos-szószos hasábburgonyára cserélte. A támogató üzenetek mellett legalább ugyanannyi támadást is kapott: egyesek gátlástalan reklámnak tartották az akciót, mások egyenesen a háttérhatalom mesterkedésének. Az eredeti posztot ezért kénytelenek voltak törölni, a névváltozás azonban egyelőre maradt.

A La Maison de la Poutine étteremlánc 2017-ben nyitotta első üzletét Párizsban, azóta pedig még egyet és egy harmadikat a dél-franciaországi Toulouse-ban. Dolgozói arról számoltak be, hogy a háború kezdete óta napi szinten, akár

óránként 5-6 fenyegető telefonhívást is kapnak, amelyben az ukrajnai bombázások beszüntetését követelik rajtuk.

Közösségi oldalaikon ugyancsak zaklatják és sértegetik őket, sőt a dolog odáig fajult, hogy egyes kommentelők rosszindulata miatt már a Google értékelésük is romlott.

Ekkor a cég vezetése elérkezettnek látta az időt, hogy egyszer s mindenkorra világossá tegye, semmi köze az orosz diktátorhoz és mélységesen elítéli az ukrán inváziót. A social médiában március 3-án közzétett poszt fordítását a kép alatt közöljük.

“Vendégeink figyelmébe

Néhány napja az orosz diktátor, Vlagyimir Putyin hátborzongató hírek főszereplője.

Emiatt sértő telefonhívásokat és fenyegetéseket kapunk. Szükségesnek érezzük tisztázni, hogy a La Maison de la Poutine semmilyen módon nem kötődik sem az orosz rezsimhez, sem annak vezetőjéhez.

Ez az étel Quebec-ben született az ötvenes években. Eredetéről számos történet kering. De egy dolog biztos: a poutine-t szenvedélyes szakácsok alkották, hogy örömet szerezzenek vendégeiknek.

A La Maison de la Poutine az első naptól kezdve ennek a szellemében működik és ma a legőszintébb támogatását fejezi ki az ukrán nép felé, amely bátran küzd szabadságáért a zsarnoki orosz rezsim ellen.”

Guillaume Natas, a cég egyik alapítója relativizálja az őket ért támadásokat: “Ezek csak rosszindulatú telefonhívások. Ukrajnában viszont bombázzák az embereket.”

Az esetre reagálva a montreali Métro napilap cikkében Gabrielle Morin-Lefebvre emlékeztet: “Nem, Quebec nemzeti étele nem tisztelgés az orosz elnök előtt, annak első mandátuma előtt fél évszázaddal már készítették, Moszkvától 6390 kilométerre.”

Poénnak indult

Okulva a tapasztalatból, olyanok is igyekeznek elhatárolódni a kínos asszociációtól, akik korábban pont kihasználták az ebben rejlő kétértelműséget. Így tett a Frite Alors! belga hátterű kanadai franchise is, amely a sült krumpli köré építette a koncepcióját és többféle poutine-t árul.

A legnépszerűbb alapváltozat 32 éven keresztül a Vladimir nevet viselte - ez a szójáték ma már egyáltalán nem vicces, hanem kifejezetten ízléstelen. Bár fenyegetést ők nem kaptak, legfeljebb néhány beszólást, pár napja úgy döntöttek, hogy a hasábburgonya - sajt - gravy kombót átkeresztelik: francia üzleteikben a semleges La Mère des Poutines, azaz Minden Poutine-ok Anyja néven árulják mostantól, Kanadában viszont a Volodymyr mellett döntöttek.

Azon el lehet elmélkedni, hogy ez utóbbi a poutine utótaggal mennyire ízléses…

Forrás: Le Roy Jucep, La Maison de la Poutine, Frite Alors!