Ennek a műsornak tényleg minden szava Arany lesz, ugyanis Vinkó József Arany János hasáról, étvágyáról, étkezési szokásairól mesél a Szellem a Fazékból hallgatóinak.

Keszeg ember a régi világban nem lehetett alispán. Arany János úgy lett (és maradt) pirospozsgás urak körében az Akadémia főtitkára, hogy nem mulatozott, úri murikon nem vett részt. Pedáns hivatalnoknak látszott, nem a nemzet költőjének. Zárkózott, szemérmes ember volt, társaságkerülő.

Oka volt rá. Gyerekkora óta betegségek gyötörték, amiket titkolt a külvilág előtt: gümőkór, tüdőtágulás, hipertónia. Később az epehólyag körüli tályogja perforálódott, és az orvosok dió nagyságú köveket vettek ki a hasfalból. Arany halálig egy bűzös sipollyal a hasán élt. Tizenkét esztendeig! Ráadásul egyik lábára bicegett, látása megromlott. Egy Tompa Mihályhoz írt levelében arról panaszkodik, hogy úgy sistereg a füle, mint nedves fa a tűzön. 1868-ban Áj-Váj című versében össze is foglalja egészségi állapotát:

"Vagy a tüdő, vagy a máj,
Vagy a szív, de az a táj!
Érzem, szorul, feszül, fáj.
Ettől csappan meg a háj."

Úgyhogy sehol egy jó falat. A költőnek nem csak szerelmi lírája, gyomorköltészete sincs. Kopasztanak ugyan baromfit a Toldiban, szalonnázzák a vékonypénzű nyulat, sütnek malacot is, A lacikonyha című versben "sistereg a zsír, kolbász, pecsenye", Júdit asszony húga a bort mézeli, Toldi Miklós megtöröli csillagos bicskáját és összehajtogatja szalonnás ruháját, de aztán semmi. A felkínált menütől Jókai Mór, Krúdy Gyula, Berda József hetek alatt éhen pusztulna.

Az adás 9.32 perckor kezdődik a Kossuth Rádióban. Ha lemaradna a műsorról, semmi baj, az adást a Médiaklikk.hu oldalon visszahallgathatja.