Ha létezhet verébszakács (Tandori Dezső) és emberszakács (Petri György), miért ne lehetne lélekszakács is? Bár Müller Péter nem nagy ínyenc, lévén háborús gyerek, azért családi kiadójának emblémája a Változások könyvének 27. hexagramja. Az pedig a táplálás jelképe. Az író, akitől tényleg a szellem lakik jól.

Nem félsz, hogy rögtön az elején belecsapunk a lecsóba? Akarom mondani a spiritualizmusba?


– Nem. Szerintem ez a fogalom mindenben benne van. Ha megeszel egy falatot, ha beszélgetünk, ha imádkozol. Ez táplálás.

Úgy beszélsz, mint egy ínyenc.

– Nem! Én szellemi dolgokról beszélek. Jó ételt csak igazságból lehet főzni. Jó gondolatot is. Ha mindenáron gasztronómiáról akarsz diskurálni, például melyek a kedvenc ételeim, akkor azt kell hogy mondjam: a lehető legegyszerűbb dolgokat szeretem. Például a rántott levest. Az egyszerű, normális étel. Szenzáció nélküli. Az ember a nap bármely órájában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan vagy hidegen. Nyilván tudod, hogy Hamvas Béla azt mondta, ha költő volna, legszebb versét a rántott leveshez írná. Szerinte a rántott levesben a földanya íze határozottan felismerhető. Zsíron pörkölt liszt, só és víz. Esetleg köménymag. Nem volt benne se csurgatott tojás, se méz. Ezt tartom én is a legfinomabb falatnak. Álmomban erre vágyódom.

Az idén nyolcvanéves Müller Péter íróval Vinkó József főszerkesztő beszélgetett. A teljes interjú a Magyar Konyha Magazin szeptemberi számában olvasható.