A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Ínyencek

Vinkó József

2016. augusztus 30.

Ha létezhet verébszakács (Tandori Dezső) és emberszakács (Petri György), miért ne lehetne lélekszakács is? Bár Müller Péter nem nagy ínyenc, lévén háborús gyerek, azért családi kiadójának emblémája a Változások könyvének 27. hexagramja. Az pedig a táplálás jelképe. Az író, akitől tényleg a szellem lakik jól.

Nem félsz, hogy rögtön az elején belecsapunk a lecsóba? Akarom mondani a spiritualizmusba?

– Nem. Szerintem ez a fogalom mindenben benne van. Ha megeszel egy falatot, ha beszélgetünk, ha imádkozol. Ez táplálás.

Úgy beszélsz, mint egy ínyenc.

– Nem! Én szellemi dolgokról beszélek. Jó ételt csak igazságból lehet főzni. Jó gondolatot is. Ha mindenáron gasztronómiáról akarsz diskurálni, például melyek a kedvenc ételeim, akkor azt kell hogy mondjam: a lehető legegyszerűbb dolgokat szeretem. Például a rántott levest. Az egyszerű, normális étel. Szenzáció nélküli. Az ember a nap bármely órájában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan vagy hidegen. Nyilván tudod, hogy Hamvas Béla azt mondta, ha költő volna, legszebb versét a rántott leveshez írná. Szerinte a rántott levesben a földanya íze határozottan felismerhető. Zsíron pörkölt liszt, só és víz. Esetleg köménymag. Nem volt benne se csurgatott tojás, se méz. Ezt tartom én is a legfinomabb falatnak. Álmomban erre vágyódom.

Az idén nyolcvanéves Müller Péter íróval Vinkó József főszerkesztő beszélgetett. A teljes interjú a Magyar Konyha Magazin szeptemberi számában olvasható.