Közgazdászként végzett, zenélni “úgy rendesen” sose tanult, mégis ez a szenvedély győzött. Fodor Máriusz, a Magashegyi Underground, Kaukázus, The Rocket Science együttesek egykori zenésze, e mellett olyan nemzetközi márkák reklámzenéjét jegyzi, mint például a Coca Cola, Vodafone, Rossman, Telekom, és a McDonald’s. Pár hónapja a koncertező zenész életet azonban új, nem mindennapi alkotótevékenységre váltotta. Jelenleg egy saját tulajdonú pékség hálózat beindításán dolgozik Nigériában. Szerencsére

Nigéria nem egy szokványos úticél. Mi hozott ide, és mit is csinálsz itt pontosan?
A feleségem Ugo, nigériai állampolgár. Hat éve ismerkedtünk meg, ő akkor Debrecenben tanult az orvosin. Az egyetem után ide-oda ingáztunk, de néhány hónapja ide költöztem, itt összeházasodtunk, és most a közös vállalkozásunk indításán dolgozunk Abujaban, a fővárosban, ahol lakunk Már az ismeretségünk elejétől téma volt köztünk, hogy valamit hozzunk ki ebből a magyar - nigériai kapcsolódásból, aztán másfél éve, amikor éppen a kultikus Zuma Rock hegy környékén jártunk, valamelyikünk fejéből kipattant a nagy ötlet.
Hogy kell elképzelni a vállalkozást?
Egy itteni viszonyokra alkalmazott, nigériaiaknak szóló pékség hálózatot terveztünk.

Alapvetően kényelmi termékekben gondolkozunk, a felgyorsult tempót élők számára.

Minden alapanyagot és hozzávalót lokálisan szerzünk be, vagy mi állítjuk elő saját recept alapján, pl. a kenyeret, pékárut, csokoládét, felvágottat és a sajtot is. Itt a kereskedelem nagyrésze az utcán történik, ezért kifejlesztettünk egy mozgó pékséget, a termékeket ezeken keresztül fogjuk értékesíteni. Jelenleg a terméktesztelési fázisnál tartunk, úgyhogy majd csak ezután véglegesítjük a termékkínálatunkat. A fejlesztést és a gyártást jelenleg én csinálom, a vállalkozással kapcsolatos ügyeket pedig inkább Ugo intézi. Őrült nagy kihívás, de mindketten szeretjük az izgalmas kalandokat.
Elsőként kávézót vagy éttermet szokás nyitni, Ti hogyhogy pékségbe kezdtetek?
Azért szerettünk bele a gondolatba, mert végtelenül egyszerűnek tűnt a kenyérsütés. Mióta komolyabban beleástuk magunkat, és több ország iskolájában is tanultuk a pék szakmát, rájöttünk, hogy mekkorát tévedtünk.

A tanultak az itteni alapanyagokkal például egyáltalán nem működnek.

Nigériában két évszak váltja egymást, az esősben működik a mezőgazdaság, így szerencsére búza és liszt is van, a szárazban viszont nagyon felmennek az árak. A minőség sokszor megkérdőjelezhető, a búza is más, cukorrépa helyett nádcukor van, ami ugyancsak máshogy működik. A kenyérsütés rendkívül komplex folyamat, nagyon sok a változó, a végeredmény sokban függ az alapanyagok - liszt, víz, élesztő - minőségétől, a hőfoktól és az eszközöktől. Sokszor érzem úgy, hogy inkább kémikus vagyok, nem is pék.  
Miben különbözik a nigériai kenyérkultúra az európaitól?
A kenyér itt is alapvető élelmiszer, nagyon népszerű. Többször szemtanúja voltam, hogy az emberek verekedtek a Shopriteban (itteni szupermarket) a frissen megsütött kenyérért. Amúgy teljesen más ízű, döbbenetesen édes, számomra inkább ehetetlen. Ők így szeretik, ezért is vannak rosszul az európai verziótól. Ami népszerű, az a meat pie, a spring roll, vagy a samosa, de jóval egyszerűbb formában, olajban sütve, és teljesen másmilyen fűszerezéssel. Az európai receptek már az első körös tesztelésen megbuktak; se a kakaóscsiga, se a túrós batyu nem működik abban a formában, ahogy otthon készítjük.
Mit érdemes Nigériáról tudni?
Nigéria egy végtelenül érdekes és különleges hely, olyan, mintha egy másik bolygóra érkezne az ember. A világ itt nem úgy működik, mint ahogy megszoktuk, még az afrikai országoktól is teljesen különböző. Közel 200 milliós a lakosság, muzulmánok, keresztény vallásúak nagyjából fele-fele arányban plusz körülbelül 180 különböző törzs él együtt, akik jellemzően angolul beszélnek, meg persze a saját nyelvükön. Kulturálisan is nagyon színes nemzet, ez szó szerint igaz: imádják a színeket, nagyon szeretnek táncolni, és jókat enni.

Alapvetően meleg van, nyáron néha 50 fok közelébe is megy a hőmérő, esős évszakban viszont rövid idő alatt fél méter eső is esik.

Az áram luxus számba megy, egy ideig működik, aztán elszáll egy hétre. A kiszámíthatatlanságból kifolyólag a hűtő és a hűtést igénylő termékek nagyon költségesek, mert, ha ezeket folyamatosan akarod üzemeltetni, akkor egy generátorra lesz szükséged.
Milyen az ország gasztronómiai színezete?
Nagy hagyománya van az étkezésnek, a családok megadják a módját, sokat főznek otthon. A reggeli és a vacsora a vaskosabb, de az ebédszünet is viszonylag hosszú.

Rettentő csípősen esznek, és rengeteg olyan fűszert használnak, amit mi európaiak nem ismerünk.

Húsban a kecske, marha és a kistestű csirke a jellemző. A helyiek kézzel is esznek, az éttermekben is sok a falra szerelt kézmosásra szolgáló csap. Hiányoznak viszont a kontinentális ételek, a felvágottak és a sajtkultúra. Reggelire valamilyen tojásételt, zabkását, yamgyökeret, vagy olajban sült főzőbanánt esznek, esetleg egy jó csípős - fűszeres ragut, kenyérrel vagy moi moi-al. Jellemző specialitás az Isi ewu, ami kecskefejből készült nagyon finom, speciálisan fűszerezett étel, vagy az útszéli árusok által kínált suya, ami nagyon csípős csirke, marha, vagy zúza nyárs. Ami vicces, hogy a kis csirkék gyakran ott rohangálnak az árusok körül, ezeket vágják le frissen és rakják fel a faszénre.
Mi a helyzet az italokkal? Van valamilyen nemzeti italuk?
Vizet isznak. Kávét nem fogyasztanak, teát még csak-csak, de a nyugati jellegű kávézók egyáltalán nem elterjedtek. Ez az alkoholra is igaz, sör van, de töményet inkább csak a fiatalok isznak. A nemzeti ital egy pálmalevélből készült helyi specialitás, ők bornak nevezik, nekem a savanyú káposzta levére hasonlít az íze, fura is ettől berúgni. Amire mi azt mondjuk, hogy “bontsunk pezsgőt”, na ők ilyenkor ezt a pálmabort bontják.
A közösségi média profilod három szenvedélyről árulkodik: zene, ételek és síelés. A zenével a kapcsolatod közismert, de mi a helyzet a másik kettővel?
Ez a triumvirátus tényleg nagyon meghatározó. A snowboard egy hatalmas szerelem, a hegy, a hó, a siklással járó eufória és szabadság semmihez se fogható. Zenélni, komponálni nem tanultam, de gyerekkorom óta jól ment, igaz ez a főzésre is. Szerencsés vagyok, a szüleim szeretnek jókat enni, és anyukám nagyon jól főz. Rendkívül nyitott konyhát vitt, már akkor kísérletezett mindenféle ázsiai – olasz étellel, amikor ez még itthon egyáltalán nem volt jellemző. Persze a klasszikus magyar konyhában is profi, imádom a töltött káposztáját.

Engem mindig érdekeltek az alapanyagok, szeretek kísérletezni, új ízeket felfedezni, és imádok enni.

Ez a kíváncsiság megmaradt, ma már az is előfordul, hogy az úticélunkat akár egy-egy kipróbálni kívánt étel határozza meg.
Ugo milyennek találja a magyar konyhát?
Számára a magyar ételek többsége nem elég csípős, de a tarhonyás húsért teljesen oda van, ebből végtelen mennyiséget meg tud enni. Ha Magyarországon vagyunk, anyukámnak tíz literes fazékban kell ezt készíteni.
Neked mi a kedvenced?
Mindig van valami, amire rákattanok. Szívem csücske a magyar konyha persze, a csirkepörkölt az örök kedvenc. A vietnamiból a forró, korianderrel megszórt pho leves, ezzel nem tudok leállni, bármikor, bármennyit meg tudok enni belőle. És most ezért biztos megköveznek, de nemsokára megyek haza, és alig várom, hogy egyek egy jó McDonald’s-os dupla sajtburgert, napok óta ez jár a fejemben.
Ha már szóba került a gyorskaja, mire szavazol: fine dining, vagy sarki pub?
A fine dining eddig nem igazán győzött meg. Persze gyönyörű, és a szerviz is szuper, de az ízek mintha elmaradnának. Csalódás volt például Bécsben a méregdrága tafelspitz, vagy a sok Michelin-csillagos étterem Lyonban. Az útszéli lerobbant „kis büdös” típusú nekem általában sokkal jobban bejön. Tegnap Lagosból visszafelé grillezett antilop és patkányhúst ettünk, ezeket biztosan nem találjuk meg egy fine dining helyen, pedig finomak nagyon.
Neked van saját specialitásod, díjnyertes főztöd?
Megvannak a saját trükkjeim és specialitásaim, persze.

Számomra a nagymama húslevese volt az igazi, és pár éve rájöttem, hogy mitől, ezt a titkot azóta is őrzöm.

A sírba talán nem viszem, de azért a saját receptkönyvig nálam marad. Van egy chilei specialitás, amit jól készítek. Chilének nincs igazán jó konyhája, de a pil-pil nevű (eredetileg portugál, de a chilei verzió sokkal jobb) tengeri herkentyűs, rákos specialitásuk sok-sok korianderrel, tejszínnel, fehérborral, füstölt paprikával, az egy elképesztően jó kaja. A Culinarisban találtam jó spanyol füstölt paprikát, szóval Magyarországon is sokszor elkészítettem, és senki nem tudott betelni vele. Mindenképp ki kell próbálni, de a chilei verziót! A síeléseken is mindig extra menüvel készülünk, pár éve készítettem egy nyolcfogásos spanyol vacsorát az egész társaságnak.
Minden energiátok és időtök az új vállalkozáshoz köt, vagy másban is gondolkoztok?
Most nagyon jó itt lenni, és ezt az egészet átélni, de pár évre terveztünk csak, majd meglátjuk mi lesz belőle. A reklámzenét egyébként kintről is folytatom gond nélkül, szerintem az ügyfeleim nem is tudják, hogy Afrikában vagyok, annyira online történik a kommunikáció. Illetve nemrég lett egy kis hobbink Ugoval, akárhol járunk, bemegyünk egy pékségbe, és megkérjük a helyi péket, hogy hadd készíthessünk vele egy croissant-t az ő receptje alapján. Persze dokumentálunk is mindent, és ha már lesz elég anyag, akkor valamilyen formában szeretnénk is publikálni. Utazni meg amúgy is utazunk állandóan.