Komlósi Ildikó világhírű operaénekesnő tanulmányait a Zeneakadémia után Milánóban és Londonban folytatta. Nemzetközi karrierjét a Pavarotti énekverseny győzteseként kezdte, Verdi Requiemjében debütált Luciano Pavarotti mellett. A világ legjelentősebb operaszínpadain lép fel, visszatérő vendég a New York-i Metropolitan, a milánói Scala és a londoni Covent Garden színpadán. Több mint tíz éve már, hogy a veronai Arena Aidájának Amnerise, idén is az ő szereplésével nyitják az Aidát.

A Magyar Állami Operaház magánénekeseként szerencsére itthon is sokat szerepel, sőt ebben az évadban megkapta a kamaraénekesnő címet is. Március 18-án mutatták be az Erkel színházban A trubadúrt, amelyben Azucenát alakítja, de ő lesz az idei nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál Dal és opera mesterkurzusának professzora is. 2014-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét, és az idei évben a Kossuth-díjat is.

„Imádom a finom borokat, de én csak vörösbort iszom” – kezdi a beszélgetést Komlósi Ildikó, amin annyira nem is lepődöm meg, hiszen első találkozásunkkor, 2009-ben is csak vörösbort ittunk. Mindez Veronában történt, az Aida előadása után egy kis trattoriában, amely egyébként a művésznő törzshelye. A lokáció is szerencsés, mivel Verona közel van Valpolicella területeihez, ahol finom testes vörösborokat készítenek, főként Corvina, Rondinella és Molinara szőlőkből. „A vörösborszeretetemnek pedig a legfőbb oka az – folytatja –, hogy a fehérbortól legtöbbször előjön a migrénem, amit nem engedhetek meg magamnak, amikor énekelek. Sajnos a pezsgő sem áll közel hozzám, így a vörösborok egyébként széles skálájáról szoktam választani, akkor is, ha egyébként a fogás kifejezetten fehérbort kíván.”

Komlósi Ildikóhoz hasonlóan sokan küzdenek ezzel a problémával, és ma már egyre elfogadottabb a nemzetközi gyakorlatban is, hogy a hagyományos fehér hús–fehérbor, vörös hús–vörösbor klisétől elszakadva sokkal inkább a textúrák, az elkészítés és a fűszerezés függvényében választanak bort a különböző fogásokhoz. Ebbe az újfajta gondolkodásmódba pedig jól illeszkedik akár az is, hogy esetleg egy teljes menüsort végigkísérünk csak fehér- vagy éppen csak vörösborokkal. A vörösborok esetében is annyiféle ízvilág és stílus létezik, hogy egy jó sommelier segítségével még a legkönnyebb saláta mellé is találhatunk a világból egy ahhoz illő bort.

Komlósi Ildikó a magyar borok mellett az olasz borokat kedveli a leginkább. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy sokáig Olaszországban élt, így jól ismeri az olasz borok, és azon belül is főként a vörösborok régióit és stílusait, kedvesek számára a Bolgheri környékéről származó szupertoszkán borok. Ezek különlegességét az adja, hogy nemzetközi fajtákat, így cabernet sauvignont és merlot-t is használnak a borok készítése során a helyi szőlőfajták mellett.

Az operaénekesnő konyháját is az olasz és magyar ízek jellemzik. Férjének és fiának köszönhetően a magyar ételek mellett olasz ételeket is rendszeresen készít, de sokszor visz bele egy kis magyar „csavart”, fuzionálja a fűszereket és az ízeket. Ugyanez igaz a magyar ételek esetében is: ott természetesen olasz ízeket csempész a fogásokba. Vallja, hogy a főzés elengedhetetlen kelléke egy fél pohár finom bor a séf részére, és ezzel én kifejezetten egyet tudok érteni.

Ha vendégei jönnek, akkor viszont figyelmes vendéglátó, hiszen a hűtőből soha nem hiányozhatnak a fehér- és a rosé borok sem. Bár ő nem kedveli a fröccsöt, egyáltalán nincs ellenére, ha a társaság azt kívánja. A húsok szerelmeseként leginkább cabernet sauvignont fogyaszt, de ha egy kis olasz étteremben mégis a tészták mellett dönt, akkor szívesen fogyasztja a ház borát is, a vino della casát, hiszen Olaszországban ezek a kancsóban kínált borok is ízletesek és finomak.

„Egy olasz rajongóm rendszeresen meglep pár karton friuli vörös borral – meséli Komlósi Ildikó –, ebből szívesen megiszom esténként egy kis pohárral. Nekem ez olyan, mintha vérré válna bennem. Szokták is mondani, hogy a vörösbor jót tesz a vérképzésnek, s én hiszek ebben. Lehet, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire fantasztikusan érzem magam, és ilyen sok energiám van. Édesanyám is mindennap megiszik egy kis pohár vörös bort, ő most kilencvenéves, és rengeteg helyre utazik még mindig velem a világban. Azt gondolom, hogy az ő példája is a vörösbor jótékony hatását igazolja.”

„Az egyik legemlékezetesebb borom egy cabernet sauvignon-alapú házasítás volt – emlékszik vissza az operaénekesnő. – Santiago de Chilében adtak a tiszteletemre egy fogadást, és ezt a bort kaptam a polgármestertől. Nem volt nehéz, de annyira izgalmas zamata és ízvilága volt, hogy egyből úgy éreztem: ez az a bor, amelyet nem inni kell, hanem kóstolgatni. Az már csak hab a tortán, hogy a hozzá készített kis falatokkal tökéletes harmóniát alkottak. Premier után voltunk. Lehet, hogy a pillanat hozta, vagy a siker, vagy a tökéletes atmoszféra, de számomra ez nagyon emlékezetes maradt.”

Komlósi Ildikó nem emlékezett a bor nevére, de én nem hagyhattam annyiban a dolgot, és minden tudásomat latba vetve nyomozni kezdem. Kerestünk és kutattunk, s végül arra jutottunk, hogy ez a bor valószínűleg a Seña volt, Eduardo Chadwick és Robert Mondavi családi öröksége. Az egyik legizgalmasabb bor, amely Chilében készül. Abban maradtunk, hogy egyszer majd közösen, itthon is megkóstoljuk. Komlósi Ildikó számára azonban kedvesek a magyar borok is: egy jó villányi vagy szekszárdi vörös bármikor elsőbbséget élvez akár egy Dom Perignonnal szemben is.