A híres mexikói pár, Frida Kahlo és Diego Rivera zajos élete – akárcsak a mai celebeké – a nyilvánosság előtt zajlott. Életükben az étkezés központi szerepet töltött be: a Mexikóvárosban élő művészházaspár gyakran adott vacsorát otthonában, a híres Casa Azulban, a Kék Házban, amely a művészek és az értelmiség gyakori találkozóhelye lett. A vendégeket hagyományos mexikói ételekkel kényeztették, egy-egy vacsora alkalmával tucatnyi ételféle került az asztalra. Ahogy életük minden része, így konyhájuk is szorosan kötődött a mexikói hagyományokhoz. Frida imádta az édességet, és Diego sem vetette meg a finom falatokat. A festőnő szívesen készítette férjének híres csilis-sós csokoládészósszal leöntött pulykáját, amelynek készítésére Diego előző felesége tanította meg.

Frida Kahlo nagyon szerette a társasági életet, óriási lakomákat rendezett otthonukban. Csakúgy, mint életük és művészetük, az esküvői estebédjük sem volt mindennapi: a lakodalmi menüt Diego előző felesége, Lupe készítette el a násznépnek – ez már önmagában meglepő –, és az ünnepi ételeket kés és villa híján tortillával voltak kénytelen elfogyasztani a vendégek. Talán még ennél is furcsább, hogy

az akkor még főzni nem tudó Fridát az egykori feleség, Lupe tanította meg exférje kedvenc ételeinek elkészítésére.

Az idő tájt még egy házban éltek: Frida és Diego a földszinten, Lupe és a Diegóval közös gyermekek az emeleten. Frida Kahlo, amikor megismerte, Diego Rivera még házas volt. Az első élményei közt említi vele kapcsolatban – azon kívül, hogy egy hatalmas nagy festő, mind a testalkatát, mind a képességeit tekintve – az az, hogy volt felesége, Lupe néha megjelenik egy kosár étellel ott, ahol Diego éppen fest, és nagyon dühös, amikor meglátja, hogy valamiféle, nem a festéshez kapcsolódó tevékenység folyik a modellel.

Frida fiatal volt, mindössze 21 éves, amikor a 41 éves Diego Rivera elvette, és egyáltalán nem jeleskedett a konyhában, Lupe viszont nagyon jól főzött, és megtanította Fridát a konyhai fortélyokra. Lupe jól tudta, hogy a nagy festő, Diego milyen ételekért rajong. Frida eleinte nagyon nehezen viselte, hogy Diego előző felesége egy fedél alatt lakik velük, de később nagyon jó barátnők lettek, szinte elválaszthatatlanok, ő segített Fridának akkor is, amikor lakomákat adott.

Frida Diego negyedik felesége volt. Házasságuk korai aranyéveiben ő vitte a mezőn festő férjének az ebédet. Maga díszítette a kosarat virágokkal, és a szalvétára maga hímzett kedves szavakat: „Imádlak" – Istenítette férjét, akit a „legédesebb dolognak tartott a világon". Diego Rivera nagyon szerette a hasát; az a fajta férfi volt, akihez közel lehetett kerülni a gyomrán keresztül, Frida szerette őt jó falatokkal kényeztetni, és végül nagyon jól megtanult főzni, persze nem ő állt a konyhában minden nap reggeltől estig, de ő felügyelte az alapanyagok beszerzését és az ételkészítést is. Diego értékelte a finom falatokat; közel 135 kilós súlyt nyomott.

Mole: a jó mexikói háziasszony fokmérője

A mexikói konyha nagyon izgalmas: igen csípős, pikáns ízek jellemzik, rengeteg fűszert használnak, egyik alapétele a mole, amely egy csokoládészósz, ám egyáltalán nem édes. A gyarmati korban az apácák készítették; a kesernyés alapízű kakaóbabból készült csokoládét különböző fűszerekkel keverték össze, általában tettek bele csilit, diót, borsot, fahéjt és köményt, valamint gyümölcsöt is. Diegónak a mole szósz volt az egyik kedvence: rizzsel, babbal körített húshoz fogyasztotta.

Talán ami Mexikóban legjobban minősít egy háziasszonyt az az, hogy tud-e igazán ízletes molét készíteni. Frida tudott.

Hayden Herrera, Frida Kahlo életrajzírója így jellemezte a házaspár egy napját: „Frida és Diego kényelmesen megreggeliznek, miközben az asszisztensük felolvassa az újságot. Reggeli után Diego elindul festeni, Frida szintén fest vagy a piacra megy. Diego is gyakran megy a piacra, bár ő elsősorban rajzolni. Ott megfigyeli a szegény embereket, képeihez gyűjt inspirációt, és olykor még hozzávalót is visz haza a szakácsnak. Este a házaspár közösen költi el kései vacsoráját: forró csokoládé és pan dulce mellett beszélik meg az eltelt nap történéseit."

A pan dulce szó szerint édes kenyeret jelent, a hagyományos spanyol, mexikói édes péksütemények általános elnevezése.

A háztartás: művészet

Fridának az alkotás nem merült ki képei megfestésében:

az ételek esztétikus tálalása épp olyan fontos volt számára, mint a tökéletes ízharmóniák.

Mostohalánya, Guadalupe Rivera így emlékezik: „Frida számára az asztal megterítése rituálé volt. Ha Diego ebédidőben a műtermében maradt, Frida vagy maga vitte el, vagy átküldte az ebédet neki. A kék ón ételhordó rekeszeibe különböző ételek kerültek, tetejükön meleg tortillával és kenyérrel. Mindezt Frida művészien elrendezett gyümölcsökkel és virágokkal díszítette, így az ebéd mind ízében, mind kinézetében igazi kompozíció lett."

A házaspár az 1940-es években átköltözött Frida gyermekkori otthonába, a Casa Azulba. A festőnő konyháját – mind a fogások, mind pedig a dekoráció tekintetében – hagyományos vidéki mexikói stílus jellemezte; helyi alapanyagokból hagyományos mexikói ételek készültek, a helyiség falait sárga-kék csempék díszítették.

A hagyományokhoz ragaszkodó Frida az akkor már elérhető modern tűzhely helyett inkább fatüzelésű tűzhelyen főzött. Nagyon idegenkedett az elektromos tűzhelytől; kénytelen volt mégis azt használni, amikor férjével egy megbízás miatt két évre Detroitba költöztek.

Sajt, malátatej és almaszósz

Diego Riverát 1932-ben Henry Ford felkérte a detroiti Ford Motor Company gyár egyik falának megfestésére. Rivera elvállalta a feladatot, Ford meghívásra ellátogatott Greenfield Village-be, ahol a „mechanikai csodák" gyűjteménye mellett igencsak lenyűgözte Ford otthonának konyhája, amely annyira gépesített volt, hogy szinte semmit sem kellett kézzel csinálni.

Ford kifejtette, hogy az emberi intelligenciát és időt nem szabad főzésre pocsékolni.

Arról nem szól a fáma, hogy a hagyományos ízeket kedvelő Rivera egyetértett-e azzal, hogy az ételkészítés csupán időpazarlás. Amit viszont tudni lehet, hogy az a két év 1932-33-ban, míg Diego a freskót készítette, nem volt a legboldogabb időszak Frida számára; a detroiti hideg és az amerikai ételek nem tették komfortossá mindennapjait. Az Egyesült Államokban csupán három élelmiszert talált kedvére valónak: az amerikai sajtot, a malátatejet és az almaszószt.

Emellett rengeteg cukorkát és nugátot evett. Ennek meg is lett az eredménye: fogai elromlottak.
Erről árulkodik az a csendélete, amelyen az egyik leghangsúlyosabb elem a szelet görögdinnye, amelyben az egy-két fehér mag mellett főként fekete magok bukkannak elő. Ezt a képet Frida fogorvosának, Samuel Fastlichtnak festette.

Frida Kahlo próbálta az életet minden szempontból élvezni, amikor megadatott számára, hogy éppen nem kínok közt feküdt az ágyban: nagyon erős dohányos volt, szerette a tequilát és az édességeket, mindezek miatt fogai elromlottak, úgyhogy nagyon sokat kellett fogorvoshoz járnia. A szelet dinnye fekete magjai fogai állapotára utalnak.

Frida végül felfedezett Detroit délnyugati csücskében egy olyan élelmiszerüzletet, ahol be tudta szerezni a számára megfelelő hozzávalókat,

bár az, hogy bérlakásuk elektromos tűzhelyén kellett főznie, igencsak frusztrálta.

Ismét kosárban vitte férjének az ebédet, mint azelőtt Mexikóban, ami a gyári munkásokat igencsak meglepte; nagy közönsége volt a házaspár ebédjeinek: együtt elfogyasztották a Frida készítette ételeket, miközben az üzemi dolgozók a gyár menzájára indultak enni.

Túlsúlya miatt Diegónak orvosa nagyon szigorú étrendet írt elő: összesen napi 12 citrusfélét ehetett, két adag salátát olaj nélkül, és megihatott egy liter zöldséglevet. A diéta hatására Rivera 45 kilót fogyott. Amikor Frida visszatért Detroitba egy hathetes mexikói látogatás után, nem ismerte fel férjét. A fogyás hatása nemcsak kisebb ruhamérete lett, de ingerlékenység és hipochondria is eluralkodott rajta, így Diego hamarosan visszatért a megszokott ételekhez és a megszokott méretéhez.

Gyümölcscsendéletbe rejtett fájdalom

Frida Kahlo életének utolsó éveiben nagyon sok csendéletet festett, jellemzően gyümölcscsendéleteket. Erős szimbolikát fedezhetünk fel ezekben a művekben: képein különböző mexikói gyümölcsöket vonultat fel, javarészük őshonos, de vannak olyan gyümölcsök, amelyek később, a gyarmati korban kerültek oda, például a narancs, amely Mexikóban a gazdagságot szimbolizálja, de bőven találunk életrajzi vonatkozásokat is ezeken a festményeken.

Rejtett önarcképként értelmezhető, és Diego Riverához fűződő kapcsolatáról mesél azzal a képpel, ahol két olyan gyümölcsöt helyez egymás mellé, ami egyrészt egy női princípiumot, másrészt egy férfi princípiumot szimbolizál: egy túlérett banán, amely Diego Riverát jeleníti meg, illetve egy félbevágott mamei gyümölcs, amely a női jellegeket tükröző édes gyümölcs, és amelyet átszúr egy mexikói zászló. Utóbbi Frida balesetére utal: 18 éves korában egy buszon szó szerint fölnyársalta egy kapaszkodórúd. Súlyos, egész életére kiható, komoly és hosszas fájdalommal járó sérüléseket szenvedett, amelyek a nőiességére később hatással voltak: nem lehetett gyermeke. Egyfajta szimbolikus nyelv, amivel Kahlo erre az eseményre utal.

A baleset okozta sérülések miatt Frida egyre súlyosabb, csillapíthatatlan fájdalommal küzdött, de étvágyára akkor sem lehetett panasz. 1950-ben kórházba került, látogatói molével és enchiladákkal megrakott kosarat vittek a látogatáskor. Frida evett, filmeket nézett és tequilát ivott. „Frida szobájában minden nap buli volt." – emlékezett Olga Campos, Frida barátja.

Ahogy jobb lábát amputálták, és a fájdalom egyre nőtt, úgy ivott Frida is egyre többet. Parfümös palackba rejtett konyakkal próbálta lelki és testi fájdalmát csillapítani. Életét nyomorultnak érezte, tengernyi fájdalommal – Diego is napokra eltűnt. Mégis születésnapjára óriási ünnepséget szervezett:

a száz vendégnek mole szószos pulykát, tamalét tálaltak fel, hozzá atolét kínáltak.

A tamalé egy hagyományos mexikói tésztaétel, amely kukoricaliszt, víz és zsír keverékéből áll, és amelyet hússal töltenek és kukoricahéjban párolnak. Az atole pedig egy kukoricaalapú fermentált ital, amelyet forrón fogyasztanak; kakaóval, ánizzsal, vaníliával vagy fahéjjal ízesítik.

A Frida Kahlo csendéletein szereplő felvágott gyümölcsök sokszor a sebekre is utalnak. A vörös levű gyümölcsök, mint vérző sebek jelennek meg a képeken, a vörös szín a vért, az életet szimbolizálja. A vér nagyon sok képén megjelenik. A festőnő még legutolsó pillanataiban is vágyott arra, hogy pezsegjen az ereiben az élet. Utolsó műveinek egyike is egy csendélet: két félbevágott görögdinnye, amelyre vörös betűkkel írta rá: Viva la vida! – Éljen az élet!