A Csobánc déli lejtőjének egy mesés fekvésű szőlőjében találkoztam Füsi néni lepényével. A névadóját nem ismerem, a történetben végül is mellékszereplő. És mégsem. Elmesélem.
Egyszer meghívót kaptam egy különös kiállításra. Tetszett az ajánlása: „Ajánlom ezt a kiállítást a lélektől kormányzottaknak, és ajánlom a hűvös ész uraltjainak. Ajánlom a fényben élőknek, a szeretőknek, és ajánlom a homályban rekedteknek, a szeretetlenség koldusainak – ugyanazért.”
Vörösváry Ákos gyerekkorától gyűjtő. Nem csak képet, mindent gyűjtött, ami megragadta a képzeletét. Ő volt az invitáló. Diszelbe hívott, az Első Magyar Látványtár első kiállítására. Egy öreg malomba.
Ott voltam, bámultam.
Kondor Béla keresztjét, egy grófnő gyászjelentését, kortárs festményt, középkori szentképet, kukoricamorzsoló sámlikból összebújó nyájat – össze nem illő tárgyakat, melyek összeillő történetté lettek. Onnan keveredtem föl a Csobáncra, Ákosék szőlőjébe, árnyas lugasuk alá a hosszú asztalhoz, különleges uzsonnára. Míg a konyhában a meglepetés készült, sorjáztak a történetek.
Ákos mesélte, náluk már az édesapja is gyűjtött. Mindent, ami szép. Tízen voltak testvérek. Ötvenes évek. Kis koholt vádak, kis börtön, tíz gyerekkel sírós-nevetős élet. Az egyik gyereknek már olyan roncs volt a cipője, hogy nem tudott az utcára menni. Apjuk egy reggel elindult, hogy cipőt hoz, ha törik, ha szakad. Későn jött meg, némi restelkedéssel előhúzta a cipőt. Egy finom porcelán lábbelit. Az egész család odavolt, milyen gyönyörű! Vagy a kis Petőfi-jelvény. Március tizenötödikére. A családfő lerajzolta a Petőfi-arcot, egy műanyagos százával kinyomta, otthon aztán a tíz gyerek végigülte a hosszú asztalt. Petőfit beezüstözték, az ügyesek vékony piros-fehér-zöld csíkot húztak alá, végül a műanyag hátára nyomták a felforrósított tűt, kész volt a jelvény. Hiánycikknek számított, trafikokban árulták. Gondolom, pult alól.
A konyha felől lassan nyálcsordító illatok felhőznek. Az asztalon harmatos borospalackok csobánci rizlinggel, hűvös szódásüvegek, és
forró tepsiben terítékre kerül a meglepetés: Füsi néni lepénye.
Előbb a kolbászos, utána a mákos-szilvás. 
Rafinált ízek omlanak szét a szájban, a lepény nagy iramban tűnik el a tálakról. Kérdem a háziasszonytól, Kingától, kicsoda Füsi néni? Kiderül, ő sem ismeri. Egy valahai asszony a csallóközi Csilizpatason, aki valamikor odaadta lepénye receptjét Kinga édesanyjának, a faluba került fiatal tanítónőnek. Ő megőrizte, és adta tovább. (Ahogy most mindjárt én is.)
Csak hallgattam akkor ott a lugasban, ahol béke volt és emlékező jóllakottság. És csöndes hála bennem, az ismeretlen embereket megőrző történetekért. Porcelán cipőcskékben, korty borban, falunévben (Csilizpatas – nem kis csoda?), Füsi néni lepényének újraszülető ízében. Talán nem is kell több. Mihez is? Hogy néhány elfutó percre boldogok legyünk.
Hozzávalók
- 30 dkg liszt (fele rétes, fele finom)
- 15-20 dkg margarin
- csipet só
- 3 dkg élesztő
- 1 tojássárgája
Így készítem
Az élesztőt 1-2 dl cukros tejben felfuttatom, a tojássárgájával és annyi tejjel gyúrom össze, hogy könnyen nyújtható tészta legyen. Ha megkelt, összegyúrva pihentetem, majd fél centi vastagra nyújtva borítom a tepsibe. Peremet csinálok neki, a tésztára kerül a töltelék. Előmelegített sütőben sütöm. 
Töltelék
Mákos-epres: 20 dkg darált mákot 2 evőkanál porcukorral, egy citrom reszelt héjával összekeverek. A keverék felét rászórom a tésztára, rá most felezett epret raktam jó sűrűn, a maradék mákot szépen ráhintem.
Kolbászos: 2-3 dl tejföl (2 is elég), jó 20 dkg füstölt reszelt sajt (más jóféle is megteszi), 2-3 gerezd zúzott fokhagyma (én reszelem), bors, tojássárgája, só, őrölt paprika. Füstölt kolbász, kevés húsos szalonna. A hozzávalókat összekeverem, rákenem a tésztára, a kolbászkarikákat úgy helyezem el, hogy szépen tudjam majd szeletelni. A vékony szalonnaszeleteket dugdosom ide-oda.
Játszhatsz
Bármilyen tölteléket kitalálhatsz hozzá, akár édes, akár sós változatban. A mákos lepényt ettem már fahéjas szilvával, de csináltam túrós-meggyes változatot is. Mirelit gyümölcs sem akadály. A sós lepény lehet zöldséges: cukkini, padlizsán, hagyma keveréke simán, de reszelt juh- vagy kecskesajttal megszórva igazi ínyencség. És a sor végtelen.
Intelem
Ha netán marad (nem szokott), másnap kötelező a sütőben kicsit újramelegíteni – friss lesz, még érettebb.
