Bodrogi, vagy ismertebb nevén Fűszeres Eszter közel tíz éve írja és szerkeszti Fűszer és Lélek nevű gasztroblogját, e mellett sikeres szakácskönyvíró, lelkes túrázó, gombász, feleség és két gyermek édesanyja. A „Fűszeres” név ugyan véletlenül ragadt rá, de rendkívül találó, a beszélgetés során csak úgy röpködtek a különbőző zöldfűszernevek: kapor, kakukkfű, menta, bazsalikom, petrezselyem, turbolya, zsálya... Lélekből sincs hiány, Eszter a kulinárián keresztül körvbevezeti az olvasóit otthonában

Mikor kezdtél főzni, és hogyan indult a blogod?
Gyerekként nálunk a konyha volt a családi élet fő színtere. Esténként anya főzött, mi apával kiültünk hozzá beszélgetni, szólt a rádió, ők pedig gyakran táncra perdültek két kavarás közt. Főzni mindig is szerettem, már akkor is nagy társaságokat láttunk vendégül, amikor itthon még nem volt a gasztro egy ennyire felkapott téma. Hozzánk járt enni az egész baráti kör és ez azóta is így van. Az állandó recept adogatás helyett pedig közel tíz éve belevágtam a blogírásba.

Milyen illatok - ételek jutnak eszedbe, ha a gyerekkorodra gondolsz?
Az almáspite és a húsleves illata. Anyukám és a nagyim is még igazi, fantasztikus húslevest készítettek, péntek este feltették a fazekat, és hagyták egész éjszaka rotyogni, nagyon kis lángon. A nagymamámnak Tokaj – Hegyalján volt a háza, itt töltöttem a szünidőket. Innen származik egy helyi specialitás receptje is, amiért odavoltam gyerekként. 20dkg vajban elkevertek egy doboz tejfölt, és körülbelül 1 óra alatt teljesen beleolvasztották, amíg barna kis pöttyök képződtek a tetején. Ezt az aromás sült vajas masszát keverték össze a “metéltkével” – a nagyi persze házilag gyúrta a tésztát-, majd egy kis túrót morzsoltak rá, de azt csak úgy mutatóba. Egészen fenséges.

Nemrég költöztetek új lakásba, milyen szempontok alapján alakítottad ki a konyhád?
Az adottságokból adódóan amerikai konyhám van, a konyharész sajnos viszonylag kicsi, de a nappalival – étkezővel együtt azért elegendő méretű. Néhány praktikus megoldás sokban megkönnyíti a konyhai tevékenységeket; például fontos volt, hogy a főzőlap mindkét oldalán legyen még szabad felületem, lletve, hogy a sütőt viszonylag magasan helyezzük el. Ezen kívül én a sok fiókos tárolórendszert szeretem, legyen szó akár fazékról, akár fűszer tárolásról.

Mit gondolsz az utóbbi évek gasztrohullámáról? Valódi forradalom, vagy sznobéria?
Abszolút sok pozitív folyamatot indított el, például a Bocuse D’Or eredmények, vagy a Michelin csillagos éttermek. De forradalom akkor lenne igazán, ha a lentebbi rétegekre is hatna, például közétkeztetés, otthoni főzés, ez szerintem még nem valósult meg. Nekem például pont a középréteg hiányzik, azok a családi típusú kisvendéglők, ahova beülhetek a négyéves kislányommal, és nem néznek ránk csúnyán, ha véletlenül kiborul a málnaszörp a terítőre. Nem kell nagy kínálat szűk, például egy-két leves, rántott hús és egy tésztaétel, de ezek mind jó minőségűek. Ezeket a helyeket sokszor túlgondolják, kínálatban és designban is.

Te milyen éttermekbe jársz szívesen itthon? Vannak kedvenceid? 
Csomó kedvencem van, de az elsőszámú a Rosenstein. Az ízlésvilágomhoz nagyon közel áll még Bíró Lajos konyhája is, mindegyik helyét szeretem. Tetszetős új felfedezés a Thököly úton a Kert Bisztró, jó a konyha és a kert nagyon hangulatos. Az egyszerűbb vonalból a városligeti Kertem és a Pántlika helyekre is szeretek járni. Szerencsére már vidéken is vannak jó éttermek, például Encsen az “Anyukám mondta” tényleg zsenuális, a debreceni IKON, és persze a szemesi Kistücsök is kiemelkedő. A klasszikus nagyok mellett Miskolcon a Végállomás bisztró vagy a gyöngyösi BoriMami is szuperek.

De el tudnék élni akár egy hétig fine diningon is, azt is nagyon imádom!

A vendéglátás bármely formáját szeretem egyébként, a lényeg, hogy végre rám főznek. Ezért is bosszant, ha nem mernek vendégségbe hívni, vagy szabadkoznak, pedig egyáltalán nem vagyok válogatós. 

Mit főzöl, ha a család kedvében szeretnél járni?
Szerencsés vagyok, sok mindent szeretnek. A férjem nagy kedvence a lecsó, ebből szerinte nem főzök eleget; bár az elég számára a 365 adagnyi lenne.  A gyerekek inkább klasszikus gyomrúak – bolognai, rántott csirke - de odavannak a krumplistésztáért is, na ezt leginkább anyukám készíti nekik.

És mik a te kedvenc alapanyagaid?
Nekem aktuális kedvenceim vannak, az ízlésem folyamatosan változik. Most éppen a kaporért rajongok, és persze így a kapros tökfőzelékért is. Zöldségben a cékla az abszolút nyerő, gyümölcsök közül pedig a szilva és a gönci sárgabarack. Az utóbbi időben nagyon kívánatosnak látom a zsíros húsokat is, pedig pár éve hozzá se nyúltam. Desszertben pedig – ez is újonnan jött hóbort - meg vagyok veszve a mákos dolgokért.

Hol vásárolod az alapanyagokat? Vannak jól bevált beszerzési forrásaid?
Nagyon szeretem a piacokat, alkalmanként többet is végiglátogatok. A Klauzál téri Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató nagyon megbízható, itt tényleg minden szép, és a Lehel piac kofás részén is vannak jó termelők. Nyáron a Bosnyák téri piacra járok zöldfűszerért, de a Hunyadi téri piac kinti részét is szeretem.

A különlegesebb fűszereket és alapanyagokat pedig Szép Kis Indiából és az Ázsia Bt-ből szerzem be.

A környékünkön sajnos most nincs jó hentes, így rákaptam a netes rendelésre, eddig nálam bevált. Kolbászra, sonkára pedig megvannak a jól bejáratott beszállítóim. 

Aktív részei vagytok a magyar – zsidó közösségnek, kóser háztartást vezetsz?
Nem teljesen, de ugye a zsidó konyha és a kóser konyha nem ugyanaz. Néhány éve átalakítottuk kicsit az életünket, azóta pénteken, szombaton és ünnepekkor kósert eszünk, hétöznapokon viszont abszolút nemzetközi konyhát viszek. A kóserság elég macerás egyébként, nagy takarítás előzi meg a hétvégéket, és a főzésre is sok korlátozó szabály van, tilos például keverni a tejeset a húsossal, ezért a kóser ételekhez külön edényeim vannak.

Mik a magyar - zsidó konyha alappillérei?
Az askenázi, vagyis a kelet-európai konyhában sok a libát tartalmazó recept, az elsőszámú zsiradék pedig a libazsír. Alapvető zsidó ételek például a sólet, a maceszgombóc leves, a zsidó tojás, a barhesz, és a flódni. A magyar sólet egyébként a legjobb a világon, sok bab, kevés zöldség, kevés gersli, és rengeteg hús, a füstölt libacomb mellett marhahúst is főznek bele. Zseniális.

Melyik nemzet konyhája áll még közel a szívedhez?
A kedvenem a libanoni konyha, sok zöldség és gyümölcs mellett elsősorban kecske-, és bárányhúst használnak, mindkettőt nagyon szeretem. Az utóbbi időben pedig az ukrán, lengyel konyha kezdett még érdekelni.

Van egy kamasz fiatok és egy ovis kislányotok, szerinted étkezés terén mit fontos átadni a gyerekeknek?
A mai gyerekekkel kapcsolatban nagy félelmem, hogy ők már

nem fognak tudni egy tisztességes húslevest megfőzni, pedig egyáltalán nem egy bonyolult étel, csak időt kell rá szánni.

Szóval ezt mindenképp meg akarom tanítani a sajátjaimnak. Nálunk egyébként a péntek este a közös étkezés, és ezt nagyon fontosnak tartom. Ez a Shabbati ünnepi vacsora is, amikor van az asztalon frissen sült házi barhesz (kalács), ezt például házi májkrémmel, vagy zsidó tojással esszük. Utána húsleves, vagy marhapörkölt, sült csirke, szóval valami finom, de a lényeg, hogy együtt költjük el.

Sok vendégséget szerveztek, van jól bevált tipped egy vendégfogadásra készülő háziasszonynak?
Ha vacsorára várok vendégeket, a kacsacomb az adu ász, elronthatatlan és mindenki szereti. A beszélgetős – borzós estekre a jól bevált fogás a tatárbifsztek. Egyszerű ízek, kapribogyó, csemeguborka, mustár, és a nagyon apróra vágott (nem darált!) bélszín, frissen, még véletlenül se előre elkészítve. Ha pont vendégváráskor nem is, de alapvetően azt tanácsolnám a háziasszonyoknak, hogy szélesítsék a repertoárt, válasszanak bátrabban a receptek közül, és ne mindig tészta legyen a megoldás vacsorára.