A lúgosító diéta sajnos még mindig divat, mindenfelé hirdetik a lúgosító élelmiszereket, van lúgosító por, lúgos víz, sőt lúgosító egytálétel is. A stresszes élet, a rohanó életmód a hirdetők szerint „savanyítja” a vérünket", ezért olyan ételeket (szeretnének) megetetni velünk, amelyek „lúgosítják” a vérünket. Robert Young, a lúgosító diéta kitalálója már 2016-ban bíróság előtt állt, a lúgosító termékek viszont még mindig ott vannak a boltok, patikák polcain.

Már az általános iskolában is tanultuk, mi az a pH. Röviden: a hidrogénion (proton) koncentráció negatív logaritmusa, aminek az értéke 1 és 14 között mozog. Szervezetünkben ez a savasságot/ lúgosságot jelző érték kismértékben lúgos (pH 7,35–7,45) – ez szervezetünk egyik legpontosabb, tizedespontossággal beállított értéke. Ezt az értéket évek százmilliói óta tartjuk fenn, amióta állatőseink elhagyták az ősóceánt. Már igen kismértékű eltérés is súlyos betegséget, kóros állapotot okoz: 0,2-es eltérés a savas irányba acidózist, ugyanekkora eltérés a másik irányba alkalózist okoz, melynek olyan súlyos klinikai tünetei lehetnek, hogy csak infúzióval, kórházban lehet kezelni (különösen a csecsemőknél). Ezt az értéket a szervezetünk mindenképpen igyekszik fenntartani, és erre a célra számos mozgósítható eszköze van. Ezeket kiegyenlítő (puffer) mechanizmusoknak nevezzük. Amíg ezek ki nem merülnek, addig ez az érték alig változik, de ha mégis kimerülnek, akkor nagyon betegek leszünk.

A harsányan hirdetett pH 7-9 ivóvíz, a különböző „méregtelenítő” hatású, lúgosítónak beállított tápanyagok, élelmiszer-kiegészítők kivétel nélkül mind hatástalanok. „Csodák” persze mindig akadnak. „Mari néni milyen jól érezte magát!” Szerencsére! Épp elég súlyos betegség van a világon (pl. a cukorbetegkóma, a súlyos éhezés, a tejsavacidózis, számos vesebetegség, a szapora légzésszámmal járó légzési acidózis, illetve lúgos irányban a nagyfokú hányások/kiszáradás után kialakuló anyagcsere-alkalózis), hogy felesleges rémisztgetni az embereket az elsavasodás veszélyével. A nagy garral hirdetett készítmények hatása semmilyen korszerű orvosi vizsgálattal nincsen alátámasztva. Az orvostanhallgatók ilyen „tanok” hirdetéséért megbuknak az élettan-kórélettan vizsgán.

Számoljunk egy kicsit! Mivel testünk hetven százaléka víz, egy átlagos testsúlyú felnőttben legalább 50 liter víz található, aminek kisebb része a vérben, nagyobb része a sejtek között kering, illetve a sejtjeinkben található. Ha valaki (lúgosítás céljából) mind az 50 liter vizét ki szeretné cserélni, akkor ehhez legalább 300-400 liter (új) vizet kellene meginnia. Ez pedig (mivel naponta legfeljebb 2 liter vizet iszunk) 150-200 napba telik. Ráadásul nem lesz semmiféle mérhető eredménye. Kivéve, hogy tönkremegy anyagilag. Ennyi lúgosító víz legalább százezer forintba kerül! Egy gyógyszerészkongresszuson kiállító „vizes” cég képviselőjét egyszer megkérdeztem, mennyi ideig igyam. A válasz: hát egész életében! És még csak végig sem gondolta, mekkora butaságot mondott, csak a felcsillanó árbevétel érdekelte. Ha az ivókúrához hozzávesszük a lúgosító ételek és a pH-könyvek árát, hát ez semmiképp sem a szegények diétája.

Felvetődhet a kérdés, miért agyalták ki a számtalan diéta mellé ezt a buta vízkúrát? Elsősorban épp a vásárolt pár liter víz hatástalansága miatt! Hiszen, ha a vizet az Országos Élelmiszer-egészségügyi Intézet ihatónak nyilvánította (és miért ne tette volna, ha egyébként tiszta!), akkor attól a kevéstől nyilván semmi baja nem lehet senkinek (azért csecsemőkkel, gyermekekkel még így sem árt vigyázni!), legfeljebb tönkremegy anyagilag.

A furcsa csak az, hogy miközben a gyógyszerhirdetéseket számtalan hatóság ellenőrzi, és csúsztatás vagy visszaélés esetén horribilis büntetéseket szab ki, addig a lúgosító blöffnek szabad utat enged.

Robert Young, a lúgosító diéta kitalálója már 2016-ban bíróság előtt állt, a lúgosító termékek viszont még mindig ott vannak a boltok, patikák polcain.

(A szerző belgyógyász professzor)