À table! Ezen a néven nyitott francia pékséget és cukrászatot a II. kerületben a Brunch pékség és szendvicsbár tulajdonosa, Hajdú Péter. À table! azt jelenti: "asztalhoz", bár sok nagymama, ha kész a vasárnapi ebéd, csak azt kiabálja a családnak: "Ebéd!"

A pékek nagydarab, joviális mackók, kezük, ruhájuk mindig lisztes, a gyerekeknek - morogva bár, de - adnak egy vekni kenyeret. A francia pékekről ez a kép él a köztudatban, amióta Marcel Pagnol 1938-ban megrendezte nagy sikerű filmjét, A pék feleségét. A történet közismert: a provence-i péket elhagyja csinos felesége, Aimable pedig (már a neve is azt jelenti, szeretetre méltó) nem hajlandó addig kenyeret sütni, amíg az asszony vissza nem tér hozzá. A falu tehát mindent elkövet, hogy visszaszerezze a hűtlen menyecskét. Mert kenyér nélkül nem élet az élet.

Kedélyes francia pék Anthony Lecaude is. Még csak huszonhat éves, de már olyan, mint egy falat kenyér. Persze csak akkor, ha a dolgok rendben mennek. Normandiában született, aztán átkelt a csatornán, és nyolc évet Angliában töltött. A szakmát is ott tanulta, a híres leedsi Dumouchel pékségben. Sütött kenyeret Joel Robuchonnak, Heston Blumenthalnak is, mégsem volt maradása. "Sem Angliában, sem Amerikában nem ettem igazi, jóízű kenyeret. Se a liszt nem olyan, se az almabor." Merthogy Anthony almabort használ a kovász készítéséhez.

A Retek utcai pékségben folyamatosan lesz hagyományos baguette, rozslisztből készült pavé, olasz ciabatta, gyümölcsös, szőlős, csokis, pisztáciás és kovászolt kenyér, olívabogyós provence-i kenyér (fougasse), croissant (mandulás is), citrom-, alma- és gyümölcstorta, málnás mille feuille (ezerlevelű), ami leginkább a krémeshez hasonlítható, és még számtalan különleges sütemény. "A lisztet, a vajat és az almabort Normandiából hozatom - mondja Anthony -, a vizet lágyítom, nem használunk semmiféle térfogatnövelő adalékanyagot, emulgeáló- és tartósítószert, margarint, reggel hattól délután hatig mindent frissen sütünk. Imádom a kenyér illatát, a ropogós héj színét, nekem ez olyan, mint a drog."

A francia "kenyértörvény" szerint boulangerie (pékség) az a bolt, ahol egy helyen sütik és árulják a kenyeret. Ha nem helyben sütik, ha előre bekevert lisztkeverékből készítik, akkor már nem kenyér. Savanyú, dohos és száraz "plázacipó". "Záklyás vakarcs" - ahogy a kenyérre mindig kényes Jókai Mór mondaná. Franciaországban eddig 35 ezer pék dolgozott. Mostantól eggyel kevesebb.