Az ország cseresznyéskertjében, Nagykörűn nyitott Suttogó étterem tulajdonosai olyan bensőséges kapcsolatot próbálnak kialakítani vendégeikkel, mint a filmbéli suttogó a lovakkal. Aki ide betér, maga is felpattanhat a két szép kanca, Liza és Dáma nyergébe, miután elfogyasztotta az étterem saját fűszerkertjéből ízesített ebédet.

Több mint egy éve annak, hogy hetente háromszor egy tizenkét éves kislány tér be a nagykörűi Suttogó étterembe. Az is-tállót veszi célba, Lizához, a 15 éves nóniusz kancához jár, amióta idegrendszeri betegséggel diagnosztizálták, és az orvosok a lovaglást ajánlották a szüleinek. A terápia, na meg a Holló József tulajdonosból áradó nyugalom és türelem meg-tette hatását: a vizsgálatok szerint megállt a betegsége terjedése.

A nagybeteg kislány látogatása után aligha szorul magyarázatra, miért nevezte el a Holló házaspár Suttogónak az éttermét. Mindketten rajongói Nicholas Evans regényének és a Robert Redford-filmnek, amelyben ló és lovasa együtt gyógyul. Lizára mindenki felülhet, aki megfordul az étteremben, a körkarámban a legkisebbek is lovagolhatnak, a rutinosabbak pedig unokája, az ötéves, virgonc Dáma nyergébe pattanhatnak föl. „Nekünk gyerekkori szerelem a ló” – mondja Hollóné Vaskó Judit. Bár férje, József falun születetett, ő igazi városi lány. Sosem foglalkoztak lovakkal, és a vendéglátáshoz sem értettek, amíg rá nem találtak Nagykörűre. A Szolnoktól 30 kilométerre fekvő, 1700 lelkes falu az ország cseresznyéskertje: júniusban piroslik a határ, kiürülnek a hivatalok, és boldog-boldogtalan létrával jár-kel. A faluképet patinás, régi vályogházak, takaros porták, szépen művelt kertek uralják. Ebbe szeretett bele az egyik bank szolnoki zászlósfiókját vezető Judit és a két éve még egy nagy állami cég vezérigazgató-helyettese- ként dolgozó József. Fogták megtakarításaikat, és éttermet nyitottak. „Ez az aranyélet. Két éve novemberben, amikor a férjem szikrázó hidegben hordta a trágyát, én pedig villával terítettem a kertben, és közben rosét kortyolgattunk, úgy éreztem, ez maga a boldogság” – meséli Judit.

A trágyázásnak megvan az eredménye: a kertnek a csodájára járnak. Van kis konyhakertjük is, igaz, nem itt, hanem a Tisza-gáton levő házuknál. Ott megterem a lollo rosso, a rukola, a hagyma, a paradicsom és szinte minden zöldség, amit a konyha felhasznál, a fűszerkertben kakukkfű, menta, rozmaring, bazsalikom nő. Sőt, tervezik, hogy az angliai River Cottage min-tájára néhány év múlva a vendég szedheti ki azokat a zöldségeket, amelyekből a salátája készül. A természettől elszakadt városi embert, a fiatalokat így egy kicsit közelebb lehetne hozni a földhöz. Ezzel, na meg a házi cseresznyepálinkával.

A falubeliek azt tartják: az jár étterembe, akinek az asszonya nem tud főzni. Pestiek, debreceniek és szolnokiak viszont szívesen kóstolnak bele a nagykörűi nyugalomba. A konyha is urbánus: nincs tányérról lelógó rántott hús, 150 fogásos étlap. „A magyar ízlésvilágtól nem elrugaszkodott ételeink vannak – mondja Holló József. – Próbáljuk rábeszélni a vendégeket, hogy szezonális alapanyagokból álló, több kisebb fogást egyenek. A menüt Rédai Attila debreceni mesterszakács állította össze. Egy ideig Hollóék szakács fia vitte a konyhát, most Judit a séf, József pedig fogadja a vendégeket és felszolgál: két-két diploma után most szereznek szakács- és pincérképzettséget. Az étlapon két előétel, három leves, öt szárnyas-, négy sertés- és két halétel, valamint hét desszert található, a borlapon öt borvidék borai. Frittmann János kiskunsági pincészetével a legjobb a viszony: ő már borvacsorát és borkóstolót is tartott a Suttogóban. Hollóék elismerik: a tiszai halételek terén még van hová fejlődniük, de a halászlé, a fogas és a harcsapaprikás nem hiányzik a menüből.