Fantasztikus étterem született a Bajcsyn

Pasztell néven működik tovább a Tama Étterem. A névváltoztatáshoz új arculat és új koncepció társul, az étterem munkáját továbbra is az olasz Nicola Portinari séf segíti, aki hazájában már két Michelin-csillagot szerzett.

Erdei Jánost már ismerhetik a Magyar Konyha olvasói, a Bajcsy-Zsilinszky úti Tama étterem séfjeként mutatta be magazinunknak, hogyan tálalja a magyar konyha klasszikus fogásait modern köntösben. Már akkor is beszélt arról, hogy munkáját, látásmódját, vállalkozókedvét Nicola Portinari támogatja, alakítja, aki saját,

családi vállalkozásban működő La Peca nevű éttermének már két Michelin-csillagot szerzett.

Annyi a változás, hogy az olasz séf már nem csupán tanácsadó, hanem résztulajdonos a Pasztellben, annyira hisz a magyar étterem jövőjében, sikerében.

Ahogy belépünk a zajos Bajcsy-Zsilinszky útról az immár Pasztell névre keresztelt étterembe, máris szembeötlő a változás: az enteriőr továbbra is elegáns, mégis otthonos, ám kevésbé eklektikus és valamelyest modernebb lett. Kevesebb a szín, így nagyobb figyelmet kaphatnak az ételek, a tányérok.

Az átalakítást egy olasz belsőépítész, Marcello Galiotto végezte, így nem csupán a konyhán érződik az olasz hatás.

Az étterem megjelenését ugyanakkor Ipacs Géza is alakította:

a boroscímkéiről „elhíresült” tervező munkája az új logó, és a falakon lógó montázsképek is az ő nevéhez fűződnek. A Limoges márkájú porcelántányérok egy kis francia családi manufaktúrából érkeznek.

Az étlapon épp csak annyit változtattak, hogy a törzsvendégek és az újonnan betérők is megtalálják Erdei János népszerű, jól bevált fogásait, de felfedezhessenek újdonságokat is. Így megmaradt például a Kacsamáj, alma, tokaji aszú néven futó kompozíció, a marha „pörkölt” a kedvelt, csavarttészta formájú krumplival, valamint a joghurtos, fehércsokoládés desszert is, amelyet azonban az újranyitáskor nem málnával, hanem gránátalmával társítottak. 

A „Ruote pazze”, Szent Jakab kagyló carbonara, fekete szarvasgomba nevű fogás, vagy a burgonya pestóval tálalt halleves (benne az ombrina nevű hallal) azonban már egyértelműen az olasz vonalat hozza, ahogy az étkezés végén kínált mini sütemények is.

Minden olyan finoman harmonikus,

mintha pasztellszíneket festettek volna egymás mellé.

Az étterem kialakításában a legérdekesebb talán a látványkonyha: üvegen keresztül figyelhetjük a szakácsok munkáját, láthatjuk, ahogy a sorba rakott tányérok elnyerik végső formájukat, hogy amikor már minden tökéletes, akkor elindulhassanak a vendégtér felé.