A víz után az emberiség második legkedveltebb itala, Kosztolányinál az álmodók bora, egy kínai bölcs szerint pedig a legédesebb harmat a mennyországból a tea. Persze nem a filteres tömegtea, hanem amit a főváros legjobb teaházaiban és szaküzleteiben találtunk.

"Olvasom, hogy a párizsi szalonokban a tea divatba jött. [...] Nekem, aki kicsit ázsiai vagyok, fáj látni, hogy lesz európaivá ez a józan és szelíd ital fecsegő és felületes emberek között, akik édes süteményeket harapnak hozzá, és nem tudják becsülni az értékét" - írta Kosztolányi Dezső A Hét hasábjain 1910-ben. Pedig akkor már közel 250 éve élvezték az öreg kontinensen az ázsiai nedűt, mely a teaőrült költő szerint a többi itallal szemben nem vesz el és nem ad semmit, csak "kihozza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi".

Az élénkítő és egészségmegőrző hatással is bíró tea kínai találmány. A monda szerint úgy keletkezett, hogy 4700 éve Sen-nong császár vizet forralt, és az üstbe véletlenül beleesett néhány tealevél. Ez csupán legenda, de a Kr. előtti X. századból már van írásos emlék a kínai teafogyasztásról. Európába két úton került az ital. Délről, ahol a kantoni nyelvjárásban a "ti" kiejtése terjedt el a írásjelnek, a hollandok, északról pedig, ahol a mandarin "csa" kiejtés dívik, az oroszok közvetítették a teát. (Ezért hívják a szláv népek csájnak az italt.)

A tea egyetlen fafaj, a Camellia sinensis különböző változatainak leveléből főzött ital, bár a köznyelv teának hívja a tea módra elkészített többi italt is (például a dél-amerikai, magas koffeintartalmú matét, a koffeinmentes, dél-afrikai rooibost, valamint a különböző gyógy- és gyümölcsteákat). Az igazi tea változatai csupán abban térnek el, hogy milyen mértékben fermentálják. A zöld teát semennyire sem, a sárga és a napon szárított fehér teát 10-20, az oolongot 15-70, a fekete teát pedig 80-90 százalékban.

Minden teára igaz, hogy fogyasztása egészséges. Számos antioxidáns vegyületet tartalmaz, így jót tesz a szív- és érrendszernek, csökkenti a koleszterinszintet: 11 százalékkal csökken a szívinfarktus veszélye, ha naponta háromszor teát iszunk. A közhiedelemmel szemben ez minden teára igaz, nem csak a zöldre, és az is tévhit, hogy a zöld teában nincs vagy kevesebb a koffein. Minden teában van koffein: egy csészében 15-40, míg egy csésze kávéban 50-100 milligrammnyi. Csakhogy a teában a koffein csersavhoz kötött, így csak a bélrendszerben oldódik ki, vagyis lassabban, de tovább hat, és a gyomorhoz is kíméletesebb.

A teakultúra magyar úttörői

Hála a gasztrokádárizmusnak, a száz éve még virágzó hazai teakultúra helyett a rendszerváltás idején a cukros, citrompótlós napközis tea jelentette a teát Magyarországon. Abban, hogy ez mára változóban van, az 1000 Tea szaküzlet és teaház úttörő munkát végzett. A Váci utca egyik meglepően csendes, árnyas udvarában megbúvó bolt 1996-ban szaküzletként nyitotta meg kapuit, de a vendégek igényelték a kóstolást, így végül teaházzá bővült.

A bolt a natúr teázás jelszavát tűzte zászlajára. Közel 130-féle teájának 80 százaléka natúr, és az ízesítettek (jázminos, fahéjas, ginzenges) is mind természetesek, sosem aromásak. Nincsenek gyümölcsteák, és a többi "nemteát" sem hívják teának. Cukornak, méznek nincs nyoma, és ha a vendég kéri, megpróbálják lebeszélni az ízesítésről, ami 70 százalékban sikerül is. "A jó borba sem teszünk cukrot vagy citromot" - ez a hitvallás. De minek is? Hiszen a tiszta tea is ezerféle ízt tartogat az édestől (Hong Mu Dan) a keserűn (Bi Luo Chun) át a savanyúig (hunani vadtea), a céklától (Meng Ding Huang Ya) a paprikán (Huang Shan Mao Feng) át a tejszínig (Tie Guan Yin). Már ebből is látszik, hogy az 1000 Tea Kínára, a tea hazájára fókuszál, ahol kifogyhatatlan a jó teák tárháza, és "ahány falu, annyi tea". Persze vannak minőségi teák Vietnamból vagy épp Srí Lankáról is.

Az eklektikus, de hamisítatlanul keleties, félhomályos teaházban minden megvan, ami a nedű élvezetéhez kell (akinek nincs legalább fél órája, be se nézzen), hiányzik viszont az ezoterikus máz, amit néhány más budapesti teaház (az 1000 Tea egyik tulaja szerint inkább teakocsma) alkalmaz. Van helyette szakértelem: itt nem fordul elő, hogy ha elfogy egy tea, másikat tesznek a dobozba, elvéve az ízét, vagy hogy fél évnél tovább tartsanak egy teát, és az alkalmazottak sem jönnek zavarba, ha egy tea eredetéről kérdezzük őket.

Amiért érdemes betérni:

a kínai zöld teák óriási választéka, első szüretelésű Darjeeling minden májusban, és a tajvani oolong is "megszólal".

Egy teáskannányi India

Indiában háromszáz éve kevesen ismerték a teát, az elmúlt száz évben mégis a világ első számú teatermelője volt (amíg Kína néhány éve vissza nem vette az őt megillető helyet). Minden akkor kezdődött, amikor a brit gyarmatosítók, megunva a  kalkuttai hőséget, nyári főváros építésébe kezdtek a Himalájában. Ez lett a festői fekvésű, európai épületekkel teli Darjeeling, ahol az 1840-es években egy brit orvos Kínából behozott teamagokat vetett el. Ma a fűszeres, gyümölcsös Darjeeling a fekete teában az, ami a tokaji az aszúboroknál.

Mindezt Jayanta Madhu, a Kalkuttában született, de Darjeelingben felnőtt indiai vállalkozó meséli el, aki 2007-ben a Wesselényi utcában nyitott autentikus indiai teaházat. A hangulatos, perzsaszőnyegekkel, alacsony asztalokkal berendezett Darjeeling Teaház indiai fekete teában a legerősebb, megtalálhatóak kínálatában a szintén híres, a Darjeelingnél erősebb Assam teák is. Ebből készül - gyömbér, fahéj, kardamom és szegfűszeg hozzáadásával, tejjel és cukorral összefőzve - India nemzeti itala, a Masala Chai, a kávét, csokit is kínáló ház specialitása.

Amiért érdemes betérni:

Darjeeling és Assam fekete teák, indiai Masala Chai.

Egyenesen a kiotói teaföldről

A japánok Európát 800 évvel megelőzve hozták be Kínából a teát. Az azóta eltelt 1200 évben tökélyre fejlesztették teakultúrájukat. Japánban nem sok teafajtát isznak: bő 20-féle zöld tea adja a fogyasztás gerincét. Ezek mind megtalálhatóak Pesten, a Hanami Teaházban is. A Hanamit három éve nyitotta meg két fi vér, akik minden márciusban a Füvészkert japán díszcseresznyefái alatt ünneplik a hanamit, a cseresznyevirágzás ünnepét.

A japán teákat közvetlenül egy kiotói családi gazdaságból importálják. A kínálatban szerepel az alap Sencha, az első szedésből származó Shincha, az ünnepi Gyokuro, a pirított Houjicha és a japán teaszertartáshoz, a csanojuhoz használt, porrá őrölt Matcha. Ennek elkészítéséhez kell a legtöbb szakértelem, 8-10 évig tanulják. Egyszer egy japán lánynak is beletörött a bicskája a Hanamiban: két év tanulással csak a terítő hajtogatásáig jutott el, így Matchája csomós lett. Szerencsére vannak gyorstalpalók is, így a teaházban kipróbálhatjuk a jó Matchát.

A földszinten szaküzlet, a pincében teaház képét öltő Hanamiban a japán nagykövetség dolgozóinak feleségei is sokszor vásárolnak. De azért nem csak japán teák vannak itt. A kétszáz fölötti, francia illatosított teákat is felvonultató választék másik fókusza az 50-70-féle puerh tea, mely a kínai Jünnan tartomány egyik városáról kapta a nevét. Úgy készül, hogy a legjobb minőségű zöld teát korong, tégla vagy gömb alakú tömbbé préselik, becsomagolják, és évekig, évtizedekig érlelik. A puerh, akár a jó bor, annál jobb, minél öregebb: vagyonokat érnek az akár százéves tömbök.

Amiért érdemes betérni:

japán zöld teák és kínai puerh teák.

Békebeli boltosok nyomdokain

Régebben az emberek tartottak fűszerest, hentest, zöldségest, akiknek a szaktudásában megbíztak, akiktől mindig megkapták a legszebb árut, a legjobb tanácsot és az elengedhetetlen mosolyt. Ebben a szellemben jött létre a Pikk Dáma Teakereskedés, amikor a tulajdonos házaspár régiségboltja mellett csődbe ment egy családi teaszaküzlet.

A 2003 óta a Pólus Centerben működő boltban üvegedényben tárolják a 120-130-féle teát. Eleinte sokan meg is kérdezték: mi van bennük? Állateleség? Szárított gyümölcs? Azóta újra éledezik a magyar teakultúra. Ma már gyakran előfordul, hogy egy vevő elhozza a barátját, és azt mondja: ez az én teaboltom. A törzsvendégtől már messziről kérdezik: a szokásos lesz? Igen, tíz vérnarancs és öt jávai fekete. A Pikk Dámában a XIX. századi szatócsboltok hangulatát és hozzáállását próbálják visszahozni egy nagy bevásárlóközpontban - sikerrel. Van olyan távol-keleti vevőjük is, aki Budapesten szerette meg az otthon ismeretlen gyümölcsteát. A kínálat félévente változik: a tavaszinyári katalógus citrusosabb, az őszitéli fűszeresebb teákat tartalmaz.

Ehhez pedig minden megvan, ami a teázáshoz kell: készletek, fémdobozok és papírfi lterek. Még teareceptekkel is kisegítik a vevőt, és szívesen adnak tanácsot a tea elkészítéséhez is. Hiszen ha nem megfelelő hőfokon vagy túlzottan sokáig áztatunk bizonyos típusokat, sok csersav fog kiázni, és keserű italt kapunk. Márpedig egy kínai mondás szerint életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk: az elrontott ifjúságot, a bamba bámulással meggyalázott szép festményeket és a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat.

Amiért érdemes betérni:

Lapsang Souchong, azaz gyantás faszénen füstölt kínai tea.

Táplálék testnek és szellemnek

Néhány éve 85 teaház működött Budapesten, de jó néhány bezárt. Ennek megvan az oka: többet kell adni ma már a vendégnek, nem elég csak a kiváló minőségű tea. Ezt tartotta szem előtt a Villányi úti teaház tulajdonos házaspárja, amikor kilépett a Vörös Oroszlán franchise-ból, és márciustól Shambala néven nyitott újra. Mottójuk: mennyei ételek és italok. Jelszavuk: a vendég testét és lelkét is táplálni kell. Mindkét téren továbbléptek.

Ami a testet illeti, a 90-féle szálas tea mellett kávékkal, turmixokkal, ételekkel bővült a kínálat, és beemelték a csokoládékultúrát is. A saját kezűleg készített kézműves bonbonokat és a táblás csokikat is a tea oldaláról közelítették meg: teás ízesítésű - jázminteás, gyümölcsteás - csokoládét is főznek. Ami pedig a lelket illeti, felismerték, hogy sokakat elriaszthat, kirekeszthet az ezotéria, a keleti kultúra. Igyekeznek túllépni a szubkultúrán: mindenkit várnak, aki füst- és alkoholmentes, csendes helyen kíván feltöltődni, többet kapni.

De azért - kevésbé tolakodó formában - megmaradt a spiritualitás. Elvégre a buddhizmus és a keleti fi lozófi a ugyanonnan jön, ahonnan a tea. Ez azonban nem csak máz: Szécsi Anikó, az egyik társtulajdonos így éli az életét, évek óta csak teát és vizet iszik. Nem célja az ortodox teakultúrára nevelni mindenkit. A helyi kultúra igényeihez igazodva a kínálat zöme ízesített tea. "Jobban szeretjük az embereket annál, hogy azt mondjuk nekik: csak a tiszta fekete vagy zöld tea az igazi - vallja. - Hiszen miért iszunk teát? Érzésből, hangulatból, magunk iránti szeretetből."

Amiért érdemes betérni:

ízesített fekete és zöld teák, teakrémes kézműves csokoládék.