Annyira jó, hogy a környéken megszokott turistacsapda-éttermek helyett egyre eredetibb helyek nyílnak a Szabadság-térnél. Még a végén magyar emberek is fognak ide járni! A bizakodásra okot adó új helyek közül is találtunk egy igazán kiemelkedőt. A környék legerősebb állítása jelenleg a La Parrilla. A frappáns ételsorért és nívós kivitelezésért két séf, Szabó Péter és Papp Balázs felelnek.

Egész jó dolgok történnek mostanában a Szabadság-tér körül. Street food fronton az ázsiai Baotiful, pár száz méterre, a Bank utcában a Great Bisztró okozott kellemes meglepetést az utóbbi időben, míg a szomszédos Október 6. utca bazári változatosságot mutat gasztronómia terén a török gyorsétteremtől a levesbárig, a kultkolbászozótól a luxussteakezőig. No és mi történik az Október 6. utca és a Szabadság tér sarkán?

Tavaly ősszel nyílt újra az IBEROSTAR Hotel épületében működő, de attól független étterem a La Parrilla. Előtte Borkakas néven műkődött itt wine bistro magyaros fogásokkal, azelőtt pedig La Plaza néven spanyol étterem, igazodva a szállodához. A La Parrilla organikusan kapcsolódik az elődök koncepciójához, mindkettőből beemelt kicsit: a hangsúlyos mediterrán vonal mellett magyar ételek is feltűnnek, és a borválaszték is pazar, majdnem százféle tétel közül választhatunk.

Az étterem egyik nagy erőssége a nyitvatartása, már hét órától lehet jönni reggelizni. Reggeli megbeszélésre egyenesen kiváló lehet: a hely elegáns, és nagyobb részt melegséget árasztó, és csak kicsit yuppie. Mindig értékeljük, amikor az elegancia nem merevedik formalitásokba: feszélyező hangulat nélkül, figyelmes kiszolgálás mellett falatozhatunk itt.

A megszokott reggeli fogások – többféle tojásos, angol, francia – mellett izmos napindítók is sorakoznak az étlapon. A tojásos-parmezános raviolit, a tojásos lecsót kolbásszal vagy a 12 dekás steaket (!) sonkás krokettel talán inkább egy dőzsölős, hétvégi időpontban próbálnánk ki, nem egy betáblázott hétköznapon, de hogy kipróbálásra érdemes a Parrilla-reggeli, az egészen biztos az itt kóstolt estebéd után. (Sajnos az élő zenéről lemaradtunk, pedig minden este zene kíséri a vacsorát.)

A havonta változó séfajánlaton végigpillantva nem volt kérdés, hogy mire fogunk rábökni: "füstölt vadkacsamell, csipkebogyó, sárgarépa". Vajon mit tudhat a téli szezonális finomságokból alkotott hármas kompozíció? Apropó: a hármas elgondolás uralja az egész menüsort. Mindig kétesélyes, ha nagyon koncepciózus akar lenni egy étlap, de ez a hármas elgondolás jól működik. Elegáns, laza, és azt súgja, amit annyira hallani akarunk: szezonális, minőségi alapanyagok mindenek felett. Az összeállítások helyenként egészen extravagánsak, a chayote tökleves-tonhal-tengeri spárga trióra például kíváncsiak lennénk. Az is tetszik az étlapon, hogy kerülik a fantázianeveket, nem akarnak eladni a turistáknak semmit "Budapest-módra". Helyettük olyan ételek képviselik a magyar vonalat, mint a mangalicakolbász vagy az egész évben elérhető lecsós fogások.

De vissza a vadkacsa, csipkebogyó, sárgarépa trióhoz! A hármas leghétköznapibb szereplője ment át a legnagyobb átalakuláson, a kacsa mellett sárgarépapuding a főszereplő. Nem a répa édeskés íze dominál, hanem a földes jegyei. Príma. A vadkacsa íze valóban erőteljesebb – tényleg vadabb –, mint az egyébként is jellegzetes kacsáé, a füstölt sós húst a vadkacsamell pecsenyelevéből készített jus kíséri, ebben mártóznak meg a csipkebogyók, és csak utólag belegondolva jövök rá, hogy egy dupla hármas kompozíció jelent meg a tányéron, a sárgarépa triplázott. A répapudingon kívül ugyanis sárgarépapüré és zsenge grillezett répa is körítette a vadkacsát. Na pont erre értettük, hogy egyszerre laza és koncepciózus. Erős kezdés!

És itt jegyeznénk meg, hogy a Parrillát jó szívvel ajánljuk mindenkinek, magyarnak és külföldinek, kettőtől 102 éves korig, de nem egy kifejezett vega mennyország. (Ha mégis vegaként látogatjuk, súgunk: vargányás maltagliata tészta szarvasgombával!) De az a nagy helyzet, hogy húsfronton a legerősebbek. Már az előételek között is találunk báránybélszínt, a tatár bifsztek duóban pedig Angus-marhát, de amit feltétlenül ki kell emelni a Parrillában, az a dry aged marha szortimentjük. A kiváló minőségű marhahúsok különlegességét a 60, 90 és 120 napig tartó száraz érlelés adja. Magyarországon tudomásunk szerint csak itt kóstolhatunk 120 napig érlelt marhát. Már a színük is beszédes, húsrajongóknak valódi gyönyörűség lehet.

Már a legfiatalabb és legvilágosabb is erőteljes ízű, nagyon karakteres. Valódi kulináris élmény a különböző érlelésű tételeket kóstolgatni! Húsrajongóknak igazi kaland lehet a 90 százalékos páratartalomban érlelt, csak minimális sóval ízesített húsok kóstolása. A lávakövön való sütés – erre utal a spanyol parrilla szó is – ad egyfajta természetességet, karcosságot a húsnak, ez a sütési mód áll talán a legközelebb a faszenes sütéshez. Élményszámba megy!

A hússorozat után az eredetileg tervezett, makadámdióval készített túrógombócról már sajnos szó sem lehet. Egy könnyedebb, gyümölcsös desszertet választunk, amely habár mézeskalács néven fut, valójában egy igen könnyű, kevés tésztával készült tétel. Ez az a tányér, amiről hirtelen nehéz eldönteni, hogy ezt most lefotózzuk több szögből az örökkévalóságnak, vagy kérjünk belőle elvitelre is, netán kéredzkedjünk be a konyhába, és könyörögjünk a receptért.

A mézeskalács-narancs-macarpone triptichon egyszerűen kiváló! Ilyenkor, télen már csak nézni is jó az élénkszínű kompozíciót: a mézeskalács porítva, a mascarpone hab formájában került a tányérra. És a mágikus hármas ismét duplázik: a narancs háromféle arcát mutatja meg a tányéron. Alul a narancslekvárkrém a legédesebb; a narancskrém csupa gyümölcs, a narancs minden aromája érvényesül benne, és még a szárított narancskarikának is el kell fogynia, nem sérthetjük meg ezt a tányért azzal, hogy bármi is marad rajta. Tíz pont.

A Parrilla sokkal izgalmasabb és eredetibb, mint amire a mediterrán grillről elnevezett név alapján elsőre gondoltunk. És bár az imádott ibérico sonka és a jellegzetes mediterrán alapanyagok délre kalauzolnak, azért nagyon is jelen van az étlapon a magyar konyha, a magyar alapanyagok is. Ha izgalmas húsokra vágyunk, arra is jó célpont, bár az avokádókrémmel és angol zellerhabbal kínált marinált lazacra is kíváncsiak volnánk.

A terv már kész is: a nyári napsütésben kiülni a teraszra, székünket gondosan a szökőkút és Szabadság-tér felé fordítva. De addig is, legközelebb egy bőséges reggelire érkezünk. Pezsgővel.

La Parrilla
1054 Budapest, Szabadság tér 4.
Asztalfoglalás: +36 (1) 269 0834

www.laparrilla.hu
facebook.com/laparrillabudapest
instagram.com/laparrillabudapest