Kis magyar Provance - Valóra vált Dickens-regény Csákberényben

Vannak napok, amikor bármi megtörténhet. A hőmérő higanyszála tizenöt fokkal kúszik fagypont fölé, holott néhány nappal ezelőtt még mínuszban mutatott ugyanennyit. Harminc fokos hőingadozás és a tavasz igézete pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy elvegye az ember eszét.

Nincs is abban semmi különös – véljük ilyenkor –, hogy sétáló óriásokat látunk a csipkézett hegyormokon, hatalmas kutyákkal, melyek talán egyenesen az alvilág kapuját hagyták ott egy fertályórára azért, hogy beleszimatolhassanak az illatokkal terhes tavaszi levegőbe. Közelebbről nézve aztán kiderül, hogy csupán a csalóka napfény hazudta óriásoknak az egyszerű kirándulókat, és hegyormoknak a szelíd móri dombokat. Végtelennek tűnő földek közt kanyarog az út szalagja, egészen Csókakő várának romjaiig – az egész olyan, mintha csak egy meseillusztrátor térképe kelne életre.

A dombokról, mint valami színes, óriás lepkeraj, paplanernyősök libegnek alá a szántóföldekre. Míg azt figyelem tűnődve, hogy elvétik-e mezőt, jó érzéssel tölt el, az a tudat, hogy az útra a kölcsönkapott Skoda Karoq sávkövető rendszere nem engedi, hogy bámészkodás közben az árokban landoljak, a kevésbé ügyesen navigáló paplanernyősök között. Ha ugyanis valamelyik rosszul üli meg a szelet, vagy netán hirtelen áll el az esti fuvallat, a paplanernyősök könnyen Catherine Dickens mesefalujának összefüggő kertjében találhatják magukat, a levendulabokrok, vagy éppen egy almafa tetején.

A nevek egybeesése nem a véletlen műve. Catherine’s Cottage tulajdonosa ugyanis az angol író, Charles Dickens ükunokája, aki egy falatnyi Provance-ot álmodott meg Csákberény határában. A Catherine’s Cottage-ot ugyanis éppúgy a szárnyaló képzelet teremtette, mint az ükapa mese-és regényhőseit. Catherine nyolc kis présházat vásárolt meg és alakított át itt a férjével, Christopherrel fokról fokra, hibátlan ízléssel, kitűnő stílusérzékkel. A természetes kőből emelt támfalak, régi téglából rakott kerti utak, kékre festett spaletták, kovácsoltvas kerti bútorok mind Provance-ot idézik, miközben a házikók berendezése egytől egyig a rusztikus vidéki stílus jegyeit hordozza. A „Kis alma cottage”, vagy a „Józsi’s cottage” lehetnének éppúgy valahol az angol-, a francia-, mint a Skandináv vidéken.

De mit keres egy angol főnemes, aki a világon bárhol élhetne, éppen Csákberényben?

Itt szabadnak érzem magam – mutat körbe Catherine a végtelennek tűnő mezőkön, dombokon. – Kilovaglok, amikor csak kedvem tartja, és oda megyek, ahová csak akarok. Angliában ennél sokkal szigorúbban szabályozott a lovaglás.

- mondja, és pontosít: nem angol nemes, hanem magyar. Legalábbis részben, anyai ágon. Édesanyja ugyanis Jean-Marie Wenckheim, az egykori tekintélyes grófi család sarja, aki a háború után, gyermekként hagyta el Magyarországot, és a rendszerváltozást követően költözött haza.

Catherine Észak-Angliában, Yorkshire-ben nőtt fel egy paplakban. Fiatal felnőttként hotelvezetői gyakorlatot szerzett a Karib-szigeteken, majd 26 évesen megvásárolta és felújította az angol Virgin-szigeten a Limeberry bérházat - akkor még nem is sejtette, hogy milyen nagy hatással lesz rá a Karib-szigeteki építészet, kultúra, színvilág.

Könnyen azt gondolhatjuk, hogy a Karib-szigeteken élni maga a megvalósult leányálom, és aki olyan szerencsésnek mondhatja magát, hogy egyszer ott élhet, nem vágyódik máshová. De Catherine megcáfolja ezt:

Gondolj bele: egy kis szigeten élsz évekig, ugyanazokat az utakat járod nap, mint nap, és ugyanazokkal az emberekkel találkozol – nem túl izgalmas egy idő után. Ennél azért többet tartogathat az élet.

Épp harminchárom esztendős lett, Krisztusi korba lépett, amikor meglátogatta az akkor már Magyarországon, Békés megyében élő édesanyját.

Amikor bekötöttem a lovat az istállóba, megálltam az ajtóban, és csak bámultam a fölszálló párából kibontakozó földeket. Váratlan erővel járt át a bizonyosság: itt akarok élni! Sehol máshol a világon. Olyan erős volt ez a tapasztalat, hogy Magyarországra költöztem. És ez életem legjobb döntése volt.

Cartherine ezután Budapesten nagypolgári lakásokat újított fel, főként ír befektetők számára.  A mi fővárosunkban, egy sarki kisboltban ismerkedett meg angol férjével, Christopherrel is, és itt született kislányuk, Meg. Csákberényt a barátaik révén ismerték meg, és vettek itt maguknak egy nyaralót.

Ekkoriban még egy régi bérházban laktunk Budapesten, ahonnan a gázcsövek cseréje miatt egy egész nyárra ki kellett költöznünk. Szöget ütött a fejünkben: miért csak egy nyárra? Miért is ne maradnánk itt egész évben?

A házat, ahol négy évig éltek, Sipos Cottage -re keresztelte Catherine. Nevében őrzi tehát az előző tulajdonosa, Sipos Jenő emlékét, aki huszonöt évig építgette, csinosítgatta a családi a nyaralót – tipikus magyar történet. Az viszont már Catherine finomságára és érzékenységére vall, hogy a ház elnevezésével emléket állított egykori tulajdonosának. A múltat tisztelni, a régit megőrizni, elődeink munkáját megbecsülni nem tipikusan magyar vonás.

Meg kislánykora nagy részét itt töltötte, a szőlődombok, gyümölcsfák és levendulabokrok között, miközben egy móri katolikus iskolába járt – Catherine szerint ez a legjobb dolog, ami csak egy gyerekkel történhet. Megadatott neki az a békés, egyszerű gyerekkor, amit már-már receptre írnak fel a túlhajszolt nagyvárosi csemetéknek. Viszont nagyot téved, aki azt hiszi, hogy Catherine élete Csákberényben afféle slow-life, lelassított, csendes vidéki élet lenne. Elképesztő mennyiségű munka van abban, hogy Catherine’s Cottage nyolc mézeskalácsházikója felépülhetett, és működik. A vendégeket ropogó tűz várja, amikor hűvös még az idő, reggelente pedig egy kosár finomság a környékbeli termelőktől, melyek között a kosárban rejlő lekvár éppúgy Catherine keze munkája, akárcsak a granola.

Csákberény egyébként ideális helyszín egy gasztrohétvégéhez, hiszen innen csak egy ugrás a móri pincesor, ahol borkóstolóval, vacsorával várják a betérőket- például Miklós Csabi háromszáz éves pincéjében. Szintén csak egy kőhajításnyira, de már-már tengelytörő földúton közelíthető meg Orondpuszta majorsága, ami egy állatorvos házaspár valóra váltott álma látvány sajtműhellyel, házi májassal, kolbásszal, különféle friss és hosszan érlelt sajtokkal, éktelen zajt csapó gyöngytyúkokkal, élénk szemű kecskegidákkal, gyümölcsön-zöldségen nevelt malacokkal. 

Errefelé bizony jó hasznát venni egy olyan négykerék meghajtásos SUV-nak, mint a Skoda Karoq, ami már-már magától vezet: észleli azt is, ha vannak előttünk vagy mögöttünk az úton, s ha rájön, hogy előzni akarunk, gyorsítja a tempót.

Mi a Sipos házat próbálhattuk ki a Skoda Karoq élményhétvégén - pont azt, amelyben Catherine a családjával négy évig élt. Ez a ház talán személyesebb, mint a többi, hiszen érződik rajta, hogy nem kiadásra szánt nyaralónak épült. Aki a kemence padkájára kuporodik, mindössze néhány csendes, kedves szóval áthidalható távolságban van csak attól, aki a konyhában szorgoskodik. A tűzhely mögötti üveglap homokfúvott felirata – Christopher’ Kitchen – a ház urának emlékét őrzi, aki sokat és szívesen főzött itt, míg örök nyugalomra nem tért.

A mesefalu kápolnáját Christopher, és a házaspár második gyermeke, Harriett tiszteletére emelték, akit még csecsemőként veszítettek el. Catherine megindító őszinteséggel beszéli el történetüket a vendégházakban található információs füzetben, s ez a történet éppúgy szól hitről, reményről, mint a szeretetről – mintha csak az ő életük forgatókönyvét is Charles Dickens írta volna.

Gyertek el nyáron, levendulaszüret idején – búcsúzik Catherine –, olyankor vasárnaponként angol teával várjuk az érkezőket.