Prágai tavasz: indulhatunk sörre

Ha szóba kerül Prága, szinte mindeni áhítattal ejti ki: sör. Igaz, hogy ezernyi mást is lehet kezdeni a cseh fővárosban, de ha mindenki inni akar, akkor ennek valóban érdemes utána járni.

Hogyan utazzunk?

Rajkán át, Pozsonyon keresztül autópálya vezet, igaz, Brünn (Ami csak akkor legyen Brno, ha Prága helyett Prahát mondunk balgán) után eléggé dobálós, zakatolós a betonburkolat. Megállóhely bőven akad, a mi kedvencünk végcél előtt, a 43. kilométernél működő Urybiček: remek halas büfé egy kis tó partján. Ha nem akarunk éhesen érkezni és emiatt türelmetlenkedni a fővárosban, álljunk meg bátran.

Tökéletesen megértjük azt, aki nem autózna – Budapest felől napi több nemzetközi expresszvonat indul, amelyek itthon még Vácott, Nagymaroson és Szobon is megállnak. A 19 eurós, nagyjából hatezer forintos hely- és menetjegy igazán korrekt. Az út hozzávetőleg hat óra, de van büfés kocsi is – a szerelvények a főpályaudvarra érkeznek, ami a város szívében található, jó közlekedési feltételeket biztosítva.

Hol aludjunk?

A régi, romantikus kis óvárosi szállások nem tűntek el, sőt, meg is szaporodtak, de az árak sajnos durván elszálltak. Prágában félelmetesen sok a turista; ha zavarja önöket a budapesti belváros éjszakai pörgése, ha nem értik, mi történik a Király utcában este, keressenek inkább valami cuki kisvárost. Igazából úgyis azok mutatják meg Csehország igazi arcát.

Mindenféle netes felületen kereshetünk szállást, de érdemes egy várostérképet nyitni, mert nagy a település, a fene akar éjszaka még egy órát csapatni a csehszlovák villamosokon. A mi tippünk a 7. kerület, Holešovice, ami csak egy ugrás az óvárostól, de árban már jobb, és a régi, század eleji házak között remek sörözők találhatók.

Aki családdal megy, annak különösen jó hely, mert közel a vár, egy köpés az isteni állatkert és a magyarhoz képest hihetetlenül színvonalas műszaki múzeum is kötelező – nem kell megijedni, a büféjében természetesen frissen csapolják a sört.

Aki valamelyik szakvásárra is benézne, annak is ez a városrész lehet a nyerő: a Výstavište nevű, funkciójában a BNV-nkre hasonlító, de dekoratívabb kiállítási terület is itt található – az idei kézműves sörök seregszemléje már lefutott, de jövő tavasszal ismét ott tartják majd!

Hol igyunk?

A hetvenes évek arany évtizede már rég véget ért, felejtsük el az óváros hangulatos kis krimóit. Egyrészt nincs bennük hely, másrészt hangosan üvöltenek a sörtől és a rövidektől lelazult oroszok, angolok, németek és hollandok, akiket hangerővel próbálnak legyőzni az amerikai fiatalok.

Az olyan sokszor emlegetett ivók, mint az Arany Tigris mostanra puszta mítosszá váltak. Persze, sétáljunk el oda, majd keressünk valami csöndesebbet – szinte méterről méterre csökkennek az árak kifelé, benn akár 1200 forintra is lehúzhatják az embert, kijjebb meg akár 350 forintnyi koronáért is kérhetünk egy korsóval.

Nem kell attól tartani, hogy távolodva a centrumtól csak proli lebujok vannak – a cseh kultúra része a minőségi söröző, bátran nyissunk be bárhová, ami szimpatikus, nem kell a Tripadvisor kamu és túlfényezett tanácsaira hallgatni.

Minden kerületnek megvan a maga gyöngyszeme: ha mászkálni szeretnénk, ne hagyjunk ki olyanokat, mint a Zlý časy (Rossz idők), amit a Zubatý Pes (Fogas kutya) és a První pivní tramway (Első sörvillamos).

Érdemes azonban megjegyezni, hogy pont a cseh főváros az, ahol az ilyenfajta listák akár el is hagyhatók – a csapolt sör kultusza nem kopott ki, mindenhol friss, jól karbantartott rendszerből jön az ital. Az is általános, hogy egy-két speciális, csak hordóban elérhető szezonális verzió is elérhető.

Prágában ugyanúgy nagy divat az IPA, és a szűretlen, pasztörizálatlan lágerek – aktuális kedvenceink idén tavasszal az Únětický Pivovar tételei voltak.

A legtöbb nagy főzdének működnek saját egységei – ha nem vágyunk semmi manufakturális csemegére, ezek is tökéletesek. A legjobbak talán Krušovice Šalandái, amelyekből egyre több van a városban.

Nő a törpesörfőzdák száma. Ezek egy része igazán tisztességes hely, de az óvárosban azért bőven találni olyat, ami nem az ital, hanem a turisták adta bevétel miatt jött létre. Nem rosszak, de nem is kimagaslók – Prágában már olyan hajó is üzemel a folyón, amin fenn az üstök és fő program a látványfőzés utáni ivászat. Ez vajon idehaza a NAV-on és a Nébihen hogyan menne át?

Lehet üveges is?

Nem muszáj csapoltat inni, sokkal jobban megismerhetjük az ország többszáz főzdéjének kínálatát a kis boltokban. Brutális választékban kínálják a hazai italokat, így ezek a helyek a legalkalmasabbak arra, hogy kalandozzunk az ízek és stílusok között.

Az egyik ilyen ellátó hely a kiváló, sokszorosan legjobbnak választott Base Camp az U Studánky utcában, a hetedik kerületben – nem csak elvitelre adnak, két kis asztalnál le is ülhetünk. Hasonló, mint a budapesti Csakajósör, igaz, a hipszterfaktora hála az égnek jóval alacsonyabb.

Mehetünk gyerekkel?

Az, hogy kölykök rajcsúroznak az ivóban, teljesen normális: a sörözők részei a család mindennapjainak, sokkal kulturáltabbak, mint idehaza az átlagos külvárosi ivók. Csapolva tartanak Kofolát, ami a csehek legendás, kóla színű, de nem kóla ízű üdítője. Van aki viszolyog tőle, de idehaza is óriási a rajongótábora. Málnaszörpöt ugyancsak kaphatunk csapról – a gyerekeket délután senki nem nézi ki a vendéglátóhelyekről.

Mit együnk?

Fölösleges éttermet keresni Prágában, hisz majdnem minden sörözőben van konyha, ahol négy-öt étel közül választhatunk, így bárki ki tudja elégíteni knédlis igényeit. Arrafelé a gulyást is ilyen gőzölt tésztával adják, igaz, nem is híg és nem is piros – ők barna szaftos húsként képzelik el.

Konyha általában estig van, de ha minden elfogyott, hermelínt, vagyis fűszeres olajban érlelt camembert sajtot vagy utopenecet, magyarul vízi hullát, azaz ecetesen pácolt és érlelt krinolint később is kaphatunk – mindkettő isteni sörkorcsolya, tisztességesen meglassítják az alkohol felszívódását, azaz ha rendesen eszünk, ihatunk még egy sört.