Spóroljunk, vagy top étteremből rendeljünk ebédet?

Ilyen világ sem volt még: az emberek egy része nagyanyáink háborús főzési praktikáit kezdi böngészni, mások a csúcséttermek honlapjait. Mert hogy a vírushelyzet egyik hozadéka az, hogy akár fine dining étteremből is lehet házhoz rendelni.

Az emberiség történelme során volt már példa arra is, hogy nagyon szűkös forrásokból kellett megoldani az élelmezést, és arra is, hogy a bőség kosara gyakorlatilag bárki számára elérhető legyen. A mindenkori társadalmi különbségek persze árnyalják ezt a képet, de hogy ne tudjuk eldönteni, milyen világ is köszöntött ránk, az alighanem egyedülálló jelenség a világtörténelemben.

A vírushelyzet által kiváltott természetes ösztönöktől vezérelve sokan raktároztak el általuk fontosnak és elegendőnek gondolt élelmiszert: társadalomtudósoknak valóságos aranybánya lehetne feltérképezni, hogy a ma embere tudja-e egyáltalán, mit érdemes bespájzolni (miközben a lakások egy részében spájz sincs), rakott-e el egyébként is – nem a vészhelyzetre készülve – mondjuk lekvárt, lecsót, savanyúságot. Biztos sokan eltettek, de bennünk már nincs meg az a tudás, hogy mindig legyen otthon rizs, lencse, tészta, krumpli, hagyma, szalonna, só, cukor. És

beosztani sem tudunk, a felhalmozott javakat gyorsított tempóban fel is éljük.

Éhen nem halunk, a boltok nyitva vannak, érkeznek az áruk, ezzel együtt sokakban a felhalmozás mellett feltámadt egy másik életösztön is: elkezdték kutatni nagyanyáink praktikáit, hogy a maradékot hogyan is kell ügyesen felhasználni, hogyan kell abból gazdálkodni, ami van, és nem kidobni semmit.

Polcz Alaine 1998-as Főzzünk örömmel! című könyvében nem győz bosszankodni a pazarlás láttán, és csodálkozni azon, hogy még azok sem tudják, hogyan lehet olcsón, gyorsan és takarékosan főzni, akik rászorulnának. Hasonlóan élvezetes olvasmány Saly Noémi Semmiből is finomat! című 2013-as munkája, amelyben

leírja például, hogyan evett szépen beosztva egész hétvégén egyetlen tyúkot a család.

Szóval miközben vannak, akik – bár konkrétan nem szorulnak rá – ezeket a hasznos tudnivalókat tanulmányozzák, mások élvezik a karantén sok szempontból nehezített körülményei közepette azt, hogy rendelhetnek kedvenc éttermükből. És ez egyáltalán nem baj. Van épp elég bajunk, tudjunk örülni annak, ami jó. Az érdekes csak az, hogy nem feltétlenül az anyagi körülményeink indokolják, melyik – pillanatnyi – életstratégiát választjuk, milyen képeket hív elő belőlünk a helyzet.

Mi is megírtuk már, hogy a vendéglátás érezte meg először a vírusválság okozta nehézségeket: egyik napról a másikra éttermeknek kellett bezárni – erre néhány hete, hónapja még senki nem számított. A vendéglátóhelyek gyorsan reagáltak, a NetPincéren például már négyszáz bár és étterem kínálatából tudunk választani, a Wolt forgalma is megugrott, de

van olyan étterem, ahol a pincérek oldják meg a kiszállítást.

(Most tényleg csak zárójelben: a néhány hónapja még oly fontosnak tűnő csomagolásmentességet egy időre elfelejthetjük: egyrészt biztonsági, egészségügyi okokból, másrészt a házhoz szállítás is rengeteg göngyöleggel jár. A következő nagy kérdés az lesz, hogy a csomagolóeszközöket gyártó cégek fogják-e bírni az utánpótlást – és csak jóval később fogunk visszatérni arra, hogy mennyi hulladékot termeltünk a karantén alatt.)

Ami különlegessé teszi a jelenlegi helyzete, az az, hogy olyan éttermek is vállalnak házhozszállítás, amelyeknek eddig ez egyáltalán nem tartozott a profiljukba, köztük a csúcsgasztronómia olyan képviselői, mint az Arany Kaviár Étterem, a Rosenstein, a Felix Kitchen&Bar, a Bobo Restaurant vagy Wang mester étterme, a Biang Bisztó.

Ki ne gondolkodna el a rendelésen, ha ehetne egy jó pelmenyit az Arany Kaviárból,

egy szalontüdőt a Rosensteinből, vagy egy biangbiang tésztát Wang mestertől? Minőségi nápolyi pizzát is kérhetünk, a Digó házhoz szállítja.

Vannak helyek, amelyek egész heti menüt is kínálnak, és vannak, amelyek elviteles üzemmódra váltottak: ilyen a Stand25 Bisztró – ha elmegyünk érte, rakott burgonyájukat vagy gulyáslevesüket az otthonunkban élvezhetjük.
A felsorolás nem lehet teljes, és most inkább csak a jelenség az érdekes. A vendéglátóhelyek értelemszerűen előremenekülnek, a konyhák nem állnak le (vannak, akik kórházakba, az egészségügyi dolgozóknak is szállítanak, ingyen). A túlélésük múlik most azon, hogy ezt az időszakot átvészelik-e.

Nem olcsók ezek a fogások, de aki megteheti, az ne étteremlánctól rendeljen: egyszer-egyszer használja ki, hogy most olyan helyek ízeit is megkóstolhatja, amelyek eddig valamiért – idő vagy szervezés híján – kimaradtak az életéből. A nehézség egyben jó lehetőség is kipróbálni valami újat. Ha a vírusválság véget ér, úgyis új szakasz kezdődik a magyarországi vendéglátásban.

Óhatatlanul átrendeződik a piac, a végre éppen szárba szökkenő hazai gasztronómiának számos kérdésre kell választ találnia.

A fine dining házhozszállítása hosszútávon nyilvánvalóan nem lehet megoldás, ám addig egy jó pelmenyit vagy szalontüdőt talán megengedhetünk magunknak. Ha mindenki, aki megteheti, csak annyit áldoz erre, amennyit az – egyelőre csak elhalasztott – Gourmet Fesztiválon költött volna, máris sokat segített a nehéz helyzetben lévő éttermeknek.