A disznóvágási krémes, a sváb rétes, a szilva- vagy baracklekvárral töltött hájastészta mellett a jellegzetes sváb fánkot a mai napig minden sváb nemzetiségi eseményen elkészítik. Egy svábhegyi iskolában jártunk, ahol sváb népviseletbe öltözött kisdiákok mutatták meg, hogyan készül a fahéjas Zimmed Kropfe.

A SVÁBOK SOSEM a konyhájukról voltak híresek, ennek fő oka, hogy étkezési szokásaikat a takarékosság, az egyszerűség és az egyoldalúság jellemezte. Ételeiket szinte kizárólag a saját maguk által termelt nyersanyagokból készítették.

A legfontosabb alapanyag a liszt, a bab, a káposzta és a burgonya volt.

A boltban csak fűszereket és nagy ritkán húst vásároltak. A hét egyes napjain általában ugyanazon alapanyagból készült ételeket főztek és ezekről nevezték el a hét napjait. Hétfő tésztanap, kedd káposztanap, szerda babosnap (esetleg húsnap), csütörtök gombócnap, péntek babosnap, szombat burgonyanap, vasárnap ünnepnap. A „hasunkon spórolás” általánosan elfogadott volt, ahogy a közmondás tartotta: „A gyomorba nem lehet látni, de a gallérra igen!” Vagyis

a ruhánkon meglátszik a szegénység, de a hasunkon spórolhatunk.

A farsang viszont kiemelt ünnep a sváb hagyomány szerint. A húsvét előtti időszak az utolsó nagy étkezések ideje. Még bőven maradt hús és stifolder (vastagkolbász) a disznóvágásból, több helyen kedvelt étel volt a sonkával és hurkával főzött, illetve a töltött káposzta. A farsangi időszak legkedveltebb süteménye még napjainkban is a farsangi fánk.

A svábhegyi Jókai Mór Általános és Nemzetiségi Iskolában a német nemzetiségi nyelvoktatás mellett a sváb hagyományok felelevenítésére is figyelnek. Ünnepek alkalmával a tankonyhában készülnek az ünnepi ételek: húsvétkor a híres sváb fánk, a Zimmed Kropfe.

A helyiséget egy budakeszi sváb család berendezései díszítik, a falon régi esküvői és disznóvágásról készült fényképek.

„A farsangi fánk készítése az év egyik legizgalmasabb napja volt. Felvettük az ünnepi kötényünket, nagymamám elővette a csak erre az alkalomra tartott ollót, amivel a fánksütéshez használt pertlit vágta, előkészítettük a rádlit, vagyis a derelyevágót, és szedtünk néhány rozmaringot.

Mi is lenne a legalkalmasabb a hagyományok ápolására, mint az ünnepek, amikor megállunk és őseinkre emlékezünk” – meséli Kövesdiné Martin Nóra, a Svábhegyi Hagyomány őrző Egyesület elnöke, aki Budakeszin, nagyszülei házában ismerte meg a sváb hagyományokat.

A rozmaring a sváb ünnepek része volt. Minden konyhában ott lógott egy csokor rozmaring, védte az ételeket a megromlástól.

Az állatok szénájába is belekeverték, sőt az esküvőn is rozmaringcsokorral állt a menyasszony az oltár elé.

Természetesen a kisütött fánk mellett is mindig ott díszelgett a rozmaring. A sváb fánk nem egy egyszerű, zsírban vagy olajban sült kelt tészta. Nem kis feladat a svábok farsangi édességét elkészíteni. Kell hozzá egy fánksütő forma, szalag a rögzítéshez és utána egyenként kell a zsírban kisütni a tésztát.

„Amikor készen volt a tál fánk, nagymamám fahéjas porcukorral megszórta, és ekkor már nem lehetett ujjal hozzányúlni. Kivéve, ha megérkezett nagyapám, aki a legszebb darabot kivette, rácsapott, összetörte és megkóstolta. Szinte mindig nagy veszekedés lett belőle.”

A kész fánkot a gazdagabb családok tejszínnel töltötték meg, de így készült a menyegzőkre is,

hiszen a házasságkötések kiemelt ideje volt a farsang, és innen nem hiányozhatott a sváb fánk. A farsang (Fasching) csúcspontját a magyarországi németeknél is a hamvazószerdát megeloző utolsó három nap jelentette, farsang vasárnapjától húshagyókeddig. Ezeken a napokon pihent a munka, és iskolai tanítás sem volt. Mindhárom nap estéjén hajnalig tartó batyus bált rendeztek. A három farsangi naphoz néhány tilalom is kapcsolódott. Nem volt szabad kenyeret sütni, mert különben az év során meghalt volna valaki a rokonságból.

A babfőzést is tiltották, mivel attól keléseket kaphattak az emberek. Varrni sem volt szabad, mert akkor nem tojtak a tyúkok. Azt is megfigyelték, ha a farsangi fánkot napsütésben eszik, akkor húsvétkor rossz idő lesz. Farsang után aztán jött a valódi böjt. Hamvazószerdától vasárnapig nem volt szabad begyújtani a sparheltet, csak hideget ettek. Húshagyókedden halat sütöttek, ecetben elrakták és ezt ették három napig babsalátával. Így várták a következő nagy ünnepet, a húsvétot.

Zimmed Kropfe

Hozzávalók:

• 1 kg feles liszt (fele sima, fele rétesliszt)
• 30 dkg disznózsír
• 10 dkg vaj
• 3 dl tejföl
• 2,5 dkg élesztő cukros tejben felfuttatva
• 2 ek rum
• 4 db tojássárgája
• nagy csipet só
• zsír a sütéshez
• fahéjas porcukor

Elkészítése:
Először kössünk szalagokat a sütővasra (fémhenger, amire rátekerjük a tésztát). A lisztet a zsírral, a vajjal és a sóval összemorzsoljuk, úgy, hogy sima legyen. (Ha nincs elmorzsolva, akkor törni fog a tészta.)

Adjuk hozzá az élesztőt, a 4 tojássárgáját és jól dolgozzuk össze. Addig gyúrjuk, amíg a tészta elválik a kezünktől.

Formáljunk cipókat belőle és 1 óráig kelesszük. Ha megkelt, nyújtsuk ki 3-4 mm vastagságúra és vágjunk belőle 5-10 cm-es téglalapokat. Egy magas falú fazékban forrósítsunk sertés zsírt.

A kész fánklapokat átlósan helyezzük a sütőformára és a szalaggal rögzítsük. Egyenként süssük ki a zsírban. Ízlés szerint hidegen vagy melegen is megszórhatjuk porcukorral.

Jól záródó edényben néhány napig friss marad. A fánkot tejszínhabbal is meg lehet tölteni. A fánk tésztájából megmaradt tojásfehérjéből mindig puszedli készült, mézzel és dióval.