A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Magyar ízek

Lukácsy György

2018. június 19.

A bíborhere és a mézontófű májusi virágzásánál kevés festőibb látvány van. A Csoroszlya Farm dunántúli völgyének bíbor és lila sávjai azonban nem pusztán az érdek nélküli tetszést szolgálják. Az ökológiai gazdaság két fiatal vezetője, Nobilis Ágoston és Horváth Boldizsár mesél nekünk a színpompa hasznáról.

A Vértes lábánál elterülő Szár település rendezett sváb portáinál már csak a falu környéki szántók mutatnak geometrikusabb formákat. A hullámzó tavaszi völgyben a búzasávok mellett bíborhere- és facéliaültetvények tarkítják a tájat. Utóbbi magyar neve a mézontófű, hamar rájövünk, miért.

A vértesi tájvédelmi körzet határán fekvő területet egy parlagi sas őrzi, de az embert még ő sem védi meg a szántót zúgó, zümmögő hangszóróvá változtató méhektől. Több akácos is akad a környéken, sőt kifejezetten méhlegelőt is telepítettek, de a méhek – jól hallhatóan – előszeretettel járnak rá a bíborherére.

E különlegesen szép növényt mégsem a virágporából készülő – egyébként finom – méz miatt termeszti a Csoroszlya Farm két ifjú vezetője. Az évekkel korábban a stuttgarti egyetemen tanuló két magyar agrármérnök a német városban határozta el, hogy hazatérve biogazdálkodás elindításába vágnak.

Már 2000-ben a Nobilis család tulajdonában voltak ugyanis a szári területek, Nobilis Kristóf családfő pedig szerette volna értékálló vállalkozásba fektetni a pénzét. A Nobilis Pálinka alapítója ezért döntött amellett, hogy a főzdét tápláló gyümölcsfák mellett szántókat is vásárol. A két hazatérő ifjú gazda úgy határozott, bioszabályok szerint kezdenek munkához. A döntést újabbak követték: a biogazdálkodás ugyanis nem pusztán annyit jelent, hogy környezetkímélőbb növényvédelmet folytatnak a gazdák, hanem a magyar mezőgazdaságban megszokott szemléletmódtól való eltérést is. Emiatt a növényportfóliót is újra kellett terveznünk, mert a biogazdálkodás egyik alappillére a biodiverzitás

– emlékszik vissza Nobilis Ágoston. – A sokféleség kiépítése önmagában sem bevett Magyarországon. A termelők túlnyomó többsége a négy-öt alapnövény – árpa, őszi búza, kukorica, napraforgó – egyikével dolgozik. Idehaza a nagyjából négymillió hektárnyi termőterületen ezek a haszonnövények osztozkodnak. Az évtizedek során felgyülemlett tapasztalatok nem sok kreatív döntést igényelnek a gazdáktól.”

Horváth Boldizsár és Nobilis Ágoston (b.-j.)

A sokféleség több szempontból is előnyös a biogazdálkodás számára. A szári szántók például a látogatásunkkor már vagy egy hónapja nem láttak esőt. Porzik az út, amerre csak lépünk. Vízre természetesen minden növénynek szüksége van, de eltérő mértékben. Így ha a gazdálkodás egyik alanya megsínyli is az esőhiányt, a másik még virul. Ez is az oka annak, miért érdemes több lábon állnia egy biogazdaságnak.

A másik érv a sokféleség mellett az, hogy a különböző növények eltérő időpontban igényelnek gondoskodást, ami miatt a különböző feladatok – például a betakarítás – nem egyszerre szakadnak a gazdák nyakába. Bár a szántók esetében ez nem annyira jelentős szempont, a kertészetek, szőlészetek jóval munkaigényesebb világában szinte kulcskérdés.

Ha ugyanis időben szét lehet teríteni a különböző feladatokat, a hatalmas munkaerőhiánnyal küzdő mezőgazdaságban érdemes egész évben foglalkoztatni embereket ahelyett, hogy szezonálisan próbálnának egyszerre sok segítséget toborozni.

Magyarország vezető a vetőmagtermesztésben. A Csoroszlya Farm két lenyűgöző színű növényét is a magjáért termesztik.

„A bíborhere pillangós növény, ami megköti a légkör nitrogénjét, és gyakorlatilag a talajban hagyja. Ennek a tulajdonságnak például a szőlészetben veszik hasznát a borászok. Ha ugyanis a sorközöket többek között pillangós növénnyel ültetik be, a szőlőt úgy táplálják, hogy közben nem merítik ki a talajt műtrágyával és más tápszerekkel" – avat be a bíborhere hasznába Horváth Boldizsár.

"Egy biogazdálkodás számára tehát nagyon fontos a pillangós növény beillesztése a vetésforgóba, mivel műtrágyát nem használnak, az állati trágya pedig drága. Ráadásul alig akad kártevője, és nő, mint a bolondgomba.”

Ugyanez a facélia, avagy a mézontófű sikerének kulcsa is: jó tulajdonságai miatt előnybe kerül azokkal a növényekkel szemben, amelyekre sok kártevő ácsingózik.

Termőföldtől az asztalig

„Amellett, hogy nagy öröm a szabadban dolgozni, mindig is izgatott a gasztronómia. Ismerőseinkkel, például Vomberg Frigyessel, a Széll Tamás vezette magyar Bocuse d’Or-csapat coachával kezdettől arról beszélgetünk, hogyan működhet együtt egy korszerű biogazdaság a csúcsgasztronómiával” – mondja Boldizsár.

A farm-to-table mozgalom olyan közvetlen kapcsolat és állandó kommunikáció kiépítését javasolja a gazdálkodók és az éttermek között, amelyben sokkal világosabban kiderül, utóbbiaknak mire van igényük.

Ez a mozgalom jelenleg a legkifinomultabb értékesítési forma, hiszen a termőföldtől az asztalig megtervezi a termény útját. Nagybani kereskedő, piac, étterem – ez a három lehet a zöldség-gyümölcs útja, ebben a nehézségi sorrendben.

Ha viszont az étterem hajlandó együtt gondolkozni a helyi termelővel, nemcsak az adott gazda fejlődik, hanem a tudatosabb munkának köszönhetően a környezete is. Így valóban tartalommal telik meg a sokat emlegetett regionalitás. A séfek és a gazdálkodók egymást oktatják, előbbiek inspirációt nyernek, utóbbiak pedig megismerik az éttermek gondolkodásmódját, a vendéglátás sajátos szempontjait. Számunkra az angol Riverford organikus gazdálkodás a mintaadó

– mondja Nobilis Ágoston. – Két éve jártunk náluk a délnyugat-angliai Devonban, és lenyűgözött bennünket az egész farm. Dobozokban árusítják a termékeiket – hetente ötvenezer dobozt adnak el. Huszonöt éve kezdte a vállalkozást Guy Watson, heti húsz dobozzal. Onnan építette fel a cégét hatalmas tudatossággal, remek kommunikációval.”

Ennek az is fontos része, hogy osztálykirándulásokat is szerveznek a gazdálkodókhoz. Sok városi gyerek csak a helyszínen szembesül vele, hogyan kell növényt termeszteni, állatot nevelni.

Van-e gasztroforradalom?

Bár Magyarországon az elmúlt években gasztronómiai forradalom csúcsosodott ki, ami a két gazdálkodó szerint is igaz, ugyanakkor sajnos sokszor fordul elő, hogy az igényes magyar éttermek külföldről szerzik be az alapanyagokat. Párizsból a burgonyát? Hollandiából a répát? Lengyel burgonyát és spanyol paradicsomot?

Ez annyira abszurd módon hangzik egy ilyen csodálatos adottságú országban, hogy vendéglátóink elhatározták, elkezdenek ezzel is foglalkozni. Szerintük ugyanis a termelők idővel elfelejtették például, hogy az éttermeket nem a termelékenység érdekli, hanem az ízélmény. 

A Csoroszlyánál az igények feltérképezése következtében foglalkoznak négy-öt burgonyafajtával. A maestro, a charlotte, az amandine, a ratte, a fleur bleue vagy a magyar hópehely az ízével tűnik ki a krumplimezőnyből. A latte például a gesztenyés, citrusos íze miatt népszerű, de az összes általuk termelt fajtáról elmondható, hogy a textúrája miatt könnyebb főzni, jobban kézre áll a konyhában. A hópehely nevű magyar fajtával sem csak hazafias szempontok miatt foglalkoznak, a keszthelyi Georgikon kutatóintézet is igazolta, milyen jó tulajdonságai vannak ennek a növények.

Pesti István
„A Csoroszlya Farm nekem Horváth Boldizsárt jelenti. Elhivatott és büszke a munkájukra – mondja Pesti István, a tatai Platán étterem séfje, aki precízen összeállított, szép tányérjai elkészítésekor leginkább az ízt tartja szem előtt. – Fontos partnereink, egyrészt a terroir miatt, mert így a környékről tudunk alapanyagot beszerezni, másrészt azért, mert mindez minőséggel párosul. Folyamatos fejlesztés és komoly munka van benne, példaértékű a hozzáállásuk!”

Pesti István

A burgonya sikertörténet lett a Csoroszlya számára, Pesti István, a tatai Platán étterem konyhafőnöke, akit a Magyar Konyha magazin a legszebben tálaló magyar szakácsnak nevezett, régóta tőlük szerzi be a burgonyát.


Varjú Viktor
„A burgonya típusának kiválasztása érzékeny kérdés nálunk. Sokáig Ausztriából hoztuk a Ditta elnevezésű sárga kiflikrumplit, mert annak van olyan grízes állaga, ami tökéletes a petrezselymes burgonyához – meséli Varjú Viktor, a Bock Bisztró és a Vendéglő a KisBíróhoz séfje, akinek két étterem folyamatos, minőségi alapanyagokkal való ellátásáról kell gondoskodnia. – Ez egészen addig tartott, amíg nem jelentkezett Horváth Boldizsár, és nem hozott négyfajta burgonyát. Leültünk, beszélgettünk, kóstoltunk: amellett, hogy az ő krumplijuk és a tucatáru között harsog a különbség, mert az ő zöldségeiken érződik a törődés, imponáló az elszántságuk is, és az, ahogy a partnereikkel foglalkoznak, kommunikálnak. Azóta az ő gondosan válogatott burgonyájukat, finom, édes répájukat használjuk.”

Varjú Viktor

Széll Tamás és Szulló Szabina is tőlük vásárol a Bib Gourmand-nal minősített Stand25 számára, de Csoroszlya-krumplit főznek a Csalogány26-ban, a St. Andreában, a Fricskában, az Olimpiában, a pesti Kollázs étteremben vagy a Vendéglő a kisbíróban, a Bíró Lajos és Varjú Viktor által vezetett konyhán is.

Szulló Szabina
„Fiatalos dinamika és gondolkodás jellemzi őket, s azt szeretem bennük, hogy akkor sem sértődnek meg, ha negatív kritikát kapnak. Sőt, kérik is, hogy jelezzük a hibát, mert abból tudnak tanulni, úgy lehet fejlődni – meséli a Csoroszlya Farm vezetőiről Szulló Szabina. – Folyamatosan konzultálunk, telefonon hetente háromszor biztosan beszélünk, a heti szállításkor pedig mindig hoznak valami kóstolnivalót. Azt szoktam mondani nekik, hogy nem a szépség a legfontosabb, hanem az íz, ehhez pedig közösen választjuk ki a különböző répa-, hagyma- vagy éppen céklafajtákat.”
A cékla kiválasztása különösen érzékeny kérdés, mert fontos, hogy ne – vagy ne csak – a földízt, hanem a gyümölcsösséget lehessen érezni benne. A Stand25 Bisztróban különösen sok fogy a burgonyájukból, már csak a hely ikonikus fogása, a rakott burgonya miatt is.

Szulló Szabina

Szulló Szabina sokat segített nekünk az igényességével. Mi még az elején tartunk, ezért nincs válogatógépünk, így kézzel válogattunk le nyolc tonna burgonyát azért, hogy a Szabina által kért méretű gumókat kiszelektáljuk. Ráadásul amikor kifogytunk az adott méretből, inkább vásároltak tőlünk kisebbet, de nem pártoltak el a farmunktól, mert a bio okozta ízélmény fontosabb volt számukra, mint az, hogy a megszokott mérettel dolgozzanak a bisztrójukban”

– mond példát a kölcsönösen előnyös együttműködésre Ágoston. Széll Tamás nemrég nyilatkozta, hogy a zöldségek-gyümölcsök esetében – a bornak szánt szőlőhöz hasonlóan – egyre nagyobb szerep jut a terroirjellegnek.

Alap a jó alapanyag

Az ilyen kijelentések ösztönzik a gazdákat is, hogy büszkén vállalják fel a helyi terményeiket. Most még sokszor ott tartunk, hogy a gazdálkodó ráönti a nagybani piacra a termést, és azt sem tudja, mindez hová kerül. Márpedig ez egyáltalán nem sarkallja arra, hogy javítson a minőségen és az adott zöldség ízén. Ha viszont a szomszédos étterem ajtaja előtt táblán hirdetik, honnan szerzik be a burgonyát, a gazda is közvetlen visszacsatolást kap.

A Nobilis pálinkaháznak 2010 óta van saját főzdéje, és saját néven forgalomba hozott pálinkája. A főzde gyümölcséhségét jelentős részben a Csoroszlya Farm elégíti ki. Tehát pálinkaérzékeny gyümölcsökkel is dolgoznak, ezért is telepítettek legutóbb három hektár cigánymeggyet. Pálinkának való még a kántorjánosi meggy, az érdi és a debreceni bőtermő viszont inkább étkezési gyümölcs. Emellett szilvával foglalkoznak, és természetesen a legnépszerűbb pálinka-alapanyaggal: a kajszibarackkal.

Horváth Boldizsár

A következő lépésünk saját liszt készítése lesz, erre régóta vágyunk. Ettől már nem is vagyunk messze, szeretnénk idén leőröltetni a búzánkat – mutat rá a fejlődési lehetőségekre Horváth Boldizsár. – Emellett hidegen sajtolt napraforgóolajat is csinálnánk, mert ezáltal sok háziasszonnyal is kapcsolatot teremthetnénk.

Hosszabb távon pedig szívesen készítenénk zöldségcsipseket, céklából, burgonyából. Németországban már nagy divat ez.” Ha a hazai bárokban sós mogyoró helyett egészséges céklacsipseket tennének az asztalokra, az nemcsak változatosságot hozna, hanem ízben is új lehetőségek tárulnának fel. Egy édesburgonya- vagy sárgarépacsipset alighanem tényleg nagyon értékelnének a pesti bulinegyedben is.

Nobilis Ágoston

Nobilis Ágoston szerint ezeknek a lehetőségeknek a valóra váltásától azért még messze vannak, mert van ugyan egy kis mintakertjük, de egyelőre inkább saját maguknak és a dolgozóiknak termelnek rajta. Számunkra ez a bemutatókert azért is fontos, hogy a nálunk dolgozók is vegyszermentesen étkezhessenek, és itt az éttermek séfjei is láthatják, hogyan nő a burgonya, a cukkini, a répa, a retek, vagyis ők is tanulnak tőlünk, nem csak fordítva. Ez a kis kert is az átláthatóságot segíti elő, ami kölcsönösen építi a bizalmat.” 

Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra