Aki az elmúlt években a Budai Várba a Hunyadi János út, illetve a Duna felőli Királylépcsőn érkezett, figyelemmel kísérhette az egykori Lónyai-Hatvany Villa újjáépítésének kálváriáját. A csaknem két évtizedig húzódó, lassú kivitelezést néhány éves teljes leállás is követte, mígnem a Batthyány Lajos Alapítvány végre birtokba vehette a házat, és ott saját székhelye mellett egy többfunkciós rendezvényközpontot is kialakíthatott.

Az eredetileg itt álló villát Ybl Miklós tervei alapján gróf Lónyai Menyhért, a kiegyezés utáni második magyar miniszterelnök számára építették 1870-72 között. A klasszicista elemeket is tartalmazó neoreneszánsz épületet báró Hatvany Ferenc 1923-ban vásárolta meg, aki nemcsak rendkívüli műtárgy-gyűjteményének, hanem az általa inspirált pezsgő kulturális – és társasági életnek is itt találta meg az otthonát.

A ház a második világháborúban kapott

bombatalálat miatt kiégett, majd lebontották.

Helyén játszóteret alakítottak ki, és csak a kétezres évek elején kezdődött meg az újjáépítése Kerényi József DLA, Kossuth- és Ybl-díjas építész tervei alapján. Az építkezést megelőző régészeti feltárások nyomán előkerültek a törökök által 1684-ben épített, ám az 1686. évi ostromban lerombolt Aranybástya falai is.

Ezeket sikerült nemcsak konzerválni, hanem az új épületben azokat látványosan bemutatni is. Az egykori villa korhűen megidézett külső megjelenését elegáns, ugyanakkor barátságos belső enteriőr egészíti ki, amely a japán Tadao Ando és az angol Ilse Crawford tervezők elképzelései szerint készült.

Akár 80-120 fő számára is megfelelő, de kisebb csoportok, baráti társaságok számára is ideális helyszín az újonnan kialakított rendezvényterem, a szalon vagy a kiállító tér.

A legkülönlegesebb hangulat azonban a teraszokon élvezhető, amelyekről páratlan dunai panoráma tárul

nemcsak a rendezvények közönsége, hanem az Aranybástya Étterem és Kávéház vendégei elé is.

A villában a vendéglátás is igen fontos szerepet kapott. Az Aranybástya már az indításkor magasra helyezte a lécet.

Tóth Tamás séf, tíz év tengerjárós-hajós tapasztalat, majd az amerikai nagykövetség után került az Aranybástya konyhájának élére.

Az általa összeállított étlapon a hazai alapanyagok és ízek dominálnak – igen, ez itt mégiscsak a Budai Vár turisztikai szempontból frekventált pontja. Nyilvánvaló, hogy a betérő turisták helyi ízeket és különlegességeket keresnek.

Ha ez a siker kulcsa, akkor az Aranybástya egyből megtalálta a helyes irányt. A házi húsleves és a gulyásleves szinte alaptétel, jellegüket tekintve túl nagy mozgástér itt nem adódik a konyhai kreativitáshoz. A főételek azonban lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyar konyha alapjaira kortárs íveket húzzon egy olyan séf, aki nemcsak saját egyéniségét és ötleteit szeretné bemutatni, hanem az aktuális trendeknek, netán a közönség elvárásainak is megfelelne.

Tóth Tamás ételei bizonyítják, hogy a sertéspofa-pörkölt, a tűzön sült oldalas, az Aranybástya-borjú vagy a nógrádi ricottával és juhtúróval töltött jércemell kellő odafigyeléssel igenis beemelhető a „trendi” kínálatba. Ha pedig kevesebbel is beérnénk, akkor érlelt kézműves sajtokat, sült cékla-tatárt vagy fűszeres sült magvakat is fogyaszthatunk.

„Regél az erdő” néven klasszikus hidegtálat kapunk –

szarvaskolbász és szalámi, vaddisznó pástétom, erdei gombás zakuszka, hagymalekvár, pirítós.

Ezek az ízek a sajnos ma már nagyon is jellemző éttermi-, és leginkább szállodai kínálat jellemzői helyett itt nem egy hipermarket közelségét sejtetik, hanem a nagy körültekintéssel és kiváló ízléssel felkutatott termelőkre, a Kárpát-medence legkiválóbb forrásaira utalnak.

Egyetlen hiányérzetünk a 6:1 arány, ami ezúttal nem valami focis fiaskóra utal, hanem arra a tényre, hogy a hat húsos mellett csupán egyetlen húsmentes főétel szerepel a kínálatban. Bízunk benne, hogy ez a hiátus hamarosan megoldódik, és a nem húsevő, de visszatérő vendégeknek nem kell másodjára is ugyanazt a fogást fogyasztaniuk.

Külön fejezetet érdemelnek a desszertek. A teraszon felfedeztünk egy még beüzemelés előtt álló, csodálatos kávépörkölő gépet. Tapasztalatból tudjuk, hogy

egy ilyen masina működése nem kis feltűnést kelt.

Egy belvárosi vendéglátós mesélte, hogy amikor első alkalommal bekapcsolták saját kávépörkölőjüket, a két utcával távolabbi lakók is átszaladtak, hogy „Jaj-jaj, mi ég? Hívjuk-e a tűzoltókat?”

Vagyis, ha a frissen pörkölt kávé illata belengi a Várhegy keleti lejtőjét, illetve eléri majd a közeli Dísz tér közönségét, egészen biztos, hogy azok sem tudnak ellenállni a csábításnak, akik már megebédeltek, vagy nem is éhesek igazán. Nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy a jövőt tekintve a teraszra komoly kávéházi életet vizionáljunk. Ráadásul a kávék élvezetéhez – egy kiváló ebéd vagy vacsora elfogyasztásához – itt ellenállhatatlan sütemények is párosulnak.

László Péter a Gerbeaudban és az Onyxban  elismerést szerzett mestercukrász itt most kicsiben is nagyot alkothatott. Kreatív ötleteivel olyan desszerteket készített, amelyek közül választani is szinte lehetetlen: csokoládétorta málna sorbettel, Rákóczi-túrós sárgabarack sorbettel, gesztenyés mille feuille meggy sorbettel… nehéz, igaz? A kínálatban hét különböző édesség szerepel!

Az Aranybástya Étterem és Kávéház turisztikai szempontból központi, ám a hazai közönség számára is frekventált helyen nyílt meg. Nem olcsó, de ár-érték arányban alkalmanként vállalható. Környezeti adottságait tekintve azonban nemcsak figyelemre méltó, hanem mindenképp kipróbálandó, ígéretes célpont a megbízható minőséget és könnyed hangulatot kereső, ugyanakkor igényes közönség számára.