A szomszéd kertje mindig zöldebb, de tehetünk azért, hogy a miénk különlegesebb legyen. Az egzotikus vetőmagok forgalmazásával foglalkozó Valeyrac Exotics tulajdonosa, Bihari Balázs egy olyan világ kapuit tárja szélesre előttünk, amelyen belépve a kommersztől igen távol eső növényekkel találkozhatunk.
Szerinte nem sok kell ahhoz, hogy mi legyünk az irigyelt szomszéd. Ehhez a kert sem alapfeltétel, hiszen a balkonláda vagy az ablakpárkányra kitett cserepek is szállíthatják az sikereket. Érdemes azonban elfogadni, hogy a magról ültetés türelemjáték, cserébe viszont fontos élményhez juttat bennünket. Nemcsak egy apró munkafolyamatban veszünk részt a rendszer fogaskerekeként, hanem a magvetéstől végigkísérhetjük a növény útját, majd saját kezűleg szüretelhetjük le munkánk gyümölcsét, ezzel pedig máris tettünk egy lépést a slow life felé. Egyre többen lelik örömüket az effajta tevékenységben.
„Van, aki a csilifogyasztás, van, aki az egészséges életmód, és van, aki a fenntarthatóság irányából jut el a kertészkedéshez” – számol be a tapasztalatairól Bihari Balázs, akinek missziója, hogy a hazánkban elfeledett, valamint a világ más tájain ismert, de itthon még el nem terjedt élelmiszer-, gyógy- és fűszernövényeket megismertesse az erre fogékony közönséggel.
Az ehető virágok ma is népszerűek. Közülük a sarkantyúkák, ibolyák, árvácskák, búzavirágok az örök kedvencek. Egy újabb felfedezés itthon a szecsuáni gombok, avagy paracress:
ez a szép, egzotikus ízű trópusi virág ma a virágevők megkülönböztetett figyelmét élvezi.
KI MINT VET, ÚGY ARAT
A fentiek népszerűsítése a klímaváltozás miatt is fontos, hiszen számos hagyományosan termesztett faj és fajta terméshozama már csak komoly erőfeszítések árán tartható fenn. Másrészt az elmúlt évtizedek nagyüzemi termelési módja és a tömegek kertészkedéstől való eltávolodása miatt a még 50-60 éve a kiskertekben nevelt tájfajták biztosította agrobiodiverzitási tartalék is eltűnt.
Ennek újjáépítésén dolgozik Bihari Balázs. Ő a különleges növényekkel 2007-ben jegyezte el magát, amikor az egyik biológus barátjától kapott pár magot, hogy kezdjen vele valamit. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy ma is ereje teljében van a sárga szamócaguava és a suriname-i cseresznye, ami bőséges terménnyel ajándékozza meg termesztőjét. A különleges vetőmagok szeretetéből hobbi, idővel szenvedély lett, végül a felhalmozódott magfelesleget áruba bocsátotta, hogy megpróbáljon visszakapni valamennyit a magokra fordított tetemes pénzmennyiségből. Ennek eredményeként ma magokkal, palántákkal is kereskedik.
KOMMERSZEK ÉS KÜLÖNLEGESEK
Ahhoz, hogy valami bekerülhessen az ezer feletti magot számláló magtárába, a terménynek ehetőnek vagy bármilyen módon felhasználhatónak kell lennie. Emellett fontos, hogy a csapat a saját földjein termeszteni akarja, illetve tudja az adott fajtát. Utóbbi azért is fontos, mert a magok nagy része saját terményből való. A kínálat kétharmadát, mintegy 1200 fajtát a zöldségfélék teszik ki, így több mint négyszázfajta paradicsom, kétszázfajta paprika és csili, de kevésbé ismert fajok, mint a földimandula, perui gumós madársóska, vagy más néven oca több fajtával is képviselteti magát a repertoárban.
A maradék, körülbelül hatszáz fajta nagy részét szintén hasznos növények teszik ki, ezek között gyümölcstermőket, gyógynövényeket, ehető virágokat találunk. Amikor a kommerszekről kérdezem, a paradicsomfajták közül a San Marzanót és a Romát említi. A legizgalmasabb termények számára az oca fajtái mellett a molokhia, vagyis az egyiptomi spenót. Emellett kedvencei az olasz carosello fajták, vagyis az olyan sárgadinnyék, amelyek salátauborkaként ízletes csemegének számítanak. De a kék fedőszínű paradicsomfajtákat, vagy a teljesen csípősségmentes, egzotikus ízű habanero paprikát, a Habanadát is ide sorolja.
NÉPÍTÉLET
Nehéz egyértelmű közönségkedvencet meghatározni, minden évben más és más a favorit. Itt is léteznek divatok, van olyan mag, amelyre szinte csak az adott évben kíváncsiak nagyobb arányban a vásárlók. „Voltak már ilyen helyzetben a rukkoláink, a mustársalátáink, a fehér és piros padlizsánok és a földimandulák, ám az idei sláger fantomképe még nem rajzolódott ki. Kezdőknek az örök klasszikust, a paradicsomot ajánlom. Meglehetősen strapabíró, és jól növekszik, ráadásul a legváltozatosabb forma-, szín- és ízvilágú fajták közül válogathatunk. Nevelhetünk kékre, zöldre, sárgára, fehérre vagy éppen cirmosra érő változatokat is.
Ha valaki még egzotikusabbat szeretne,
jó szívvel ajánlom a kertészkedés kapudrogjaként emlegetett földimandulákat,de jó ötlet lehet a színpompás amarántfajták nevelése. A kezdők a színpompás és különleges ízvilágú mustársalátákkal, bazsalikomokkal is megpróbálkozhatnak. Javaslom emellett a tomatillót, a mexikói salsák egyik fő alapanyagát, vagy Opar gyöngyeit: nemcsak finom salátanövény, de gyönyörű virágokat is hoz. Emellett jó ötlet sarkantyúkát nevelni, amelynek fantasztikus virágai, mutatós lombja és minden részének kellemes retekíze van; netán egérdinnyét, ami apró, görögdinnyének látszó, uborkaízű bogyóival igazi csemege.”
1. Minél világosabb a paradicsom alapszíne, annál kisebb a savtartalma. A savasabb fajták inkább a pirosak, a pirosnál sötétebb színűek inkább fűszeresebb aromájúak. A kakukktojást a kék paradicsomok jelentik, ezeknél a kék csak fedőszín, amit a héjban egy anioxidáns, az antocián okoz. Itt a paradicsom ízvilágát az alapszín határozza meg.
2. A padlizsánokat féléretten vagy teljesen éretlenül fogyasztjuk. Minél éretlenebb, zsengébb egy padlizsán, annál értékesebb, finomabb a gyümölcse. Akkor szedjük le vagy vásároljuk meg, ha szép fényes a héja.
3. A cukkinit is éretlenül fogyasztjuk, minél kisebbet, zsengébbet válasszunk. Akkor a legértékesebb, amikor a végén még a virág maradványai is rajta vannak.
4. A tomatillót, földicseresznyét akkor szedjük le, ha már teljesen megszáradt a gyümölcsöt körülölelő „lampion”. Ne ijedjünk meg, ha lepotyogott a földre, még hosszú hetekig semmi baja nem lesz, ha sértetlen a burka.
5. A földicseresznyét és a tomatillót mindig mossuk meg fogyasztás előtt, mert a gyümölcsöket egy mázgás anyag borítja, amely a rothadástól védi meg a kis burokban. Ez az anyag kissé kesernyés. Miután megtöröltük, már élvezhetjük is a finom, szamóca- és ananászízű gyümölcsöket.
+1 Probléma, hogy a kezdő kertészkedők túl mélyre vetik a magokat. Minden magot legfeljebb a legkisebb átmérője másfélszeresének megfelelő mélységbe vessünk!
FELKÉSZÜLNEK A TRÓPUSI ZÖLDSÉGEK
A fentebb felsoroltak mind megélnek a mi éghajlatunkon is, Bihari Balázsék az Alföldön és a Gödöllői-dombságon elterülő földjeiken nevelik ezeket a növényeket. Szerintük a klímaváltozás olyan problémarendszer, amelytől könnyen kétségbe esünk, de alkalmazkodással mérsékelhetjük a traumát.
Érdemes lehet olyan élelmiszernövényeket meghonosítanunk, amelyek a Kárpát-medencében a korábbi évtizedekben megszokotthoz képest melegebb éghajlatot kívánnak.
És öröm az ürömben, hogy a hosszabb fagymentes szezon, az erőteljesebb nyári felmelegedés immár trópusi zöldségek termesztését is lehetővé teszi nálunk. Komoly eredményeket lehet elérni a már említett földimandula, a homoki bab (más néven tehénborsó), a méteres bab, a tomatillo, az amaránt és quinoa termesztésével is.
Vannak olyan gyümölcsök, amelyek nálunk is megteremnek, de eddig csak a boltokban, egzotikus gyümölcsrészlegen találkoztunk velük, legyen szó a földicseresznyéről vagy a kiwanóról (szarvas dinnye). Sikerből nem törvényszerű, hogy csak a szomszéd kertjébe jusson: Bihari Balázs 2021-ben már tudott értékelhető mennyiségű termést betakarítani a mashuából, azaz perui gumós sarkantyúkából. Ennek az Andokból származó különlegességnek a gumóját fogyasztjuk, és azért is komoly kihívás a termesztése, mert rövid nappalos növényről van szó, amely a hazai nyári napsütést igen nehezen viseli.
A kimagozott sütőtököt meghámozzuk, felkockázzuk. Egy mélyebb tepsit alaposan kikenünk olívaolajjal, egyenletesen elterítjük benne a sütőtökkockákat. Babérleveleket, egy gerezdekre bontott fokhagymát dugdosunk a kockák közé, megszórjuk rozmaringgal, sóval, alaposan meglocsoljuk olívaolajjal. 120 fokon 6-7 órán keresztül sütjük, óránként keverjük, majd a végeredményt botmixerrel turmixoljuk, átlátszó üvegekbe helyezzük.
HORCHATA – MANDULATEJ FÖLDIMANDULÁBÓL
Hozzávalók:
- 25 dkg szárított földimandula
- 1 liter jéghideg víz (az áztatóvízen felül)
- 10 dkg cukor
- egy csipet só
- esetleg fahéj, vanília
Elkészítése:
A gumócskákat egy teljes napra beáztatjuk hideg vízbe. Ez idő alatt a gumók ismét hidratálódnak. Ezt követően újra gondosan átnézzük a földimandulát, hogy biztosan ne kerüljön bele kavics vagy egyéb idegen anyag, penészes gumó. Leöntjük az áztatóvizet, és egy mély keverőtálban annyi vizet töltünk a gumókra, hogy ellepje azokat. Ízlés szerint tehetünk hozzá őrölt fahéjat, egy darabka vaníliát, vagy akár tonkababot is. Botmixerrel addig aprítjuk, amíg pépes lesz. Ne maradjanak benne darabok, minél finomabbra sikerül aprítani, annál több értékes anyag szabadul ki a gumókból. Ezután egy szűrőn az egészet átszűrjük egy újabb edénybe, a szűrőn fennakadó péphez hozzáöntjük a maradék vizet, és ismét pár percig turmixoljuk. Hozzászűrjük az előző folyadékhoz, a szűrőben maradt darálékot eldobhatjuk, de aki még lát benne fantáziát, tegye süteménybe vagy akár madáretetőbe. A folyadékot szűrjük át egészen finom lyukú szöveten vagy teaszűrőn, hogy az apró, barnás rostokat is eltávolítsuk. Ezután jöhet a cukor, a só, simára keverjük, és már fogyasztható is! Egyetlen hátránya, hogy egy-két óránál tovább nem tárolható, ezért vendégséghez pontosan kell időzítenünk. Fogyasztás előtt rázzuk fel, mert az apró keményítőszemcsék hajlamosak leülepedni.
AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS TÁMOGATÓJA A
