A Ponty utca felé kanyarodva megcsapott az illat. Finoman üdvözölt, tudatta velünk, hogy jó helyen járunk és az utolsó néhány méteren el is kísért, hogy tévedésből se jussunk máshova. Az Umo kerthelyisége ugyanis rejtve van, a Várba kapaszkodó meredek, kevéssé ismert kis utcák egyikéből nyílik, ahol több a vízivárosi lakos, mint az átmenő forgalom - ez a béke sokat hozzáad az élményhez.

Az Umo egy rendkívül közérthető, jól kommunikálható és az elkövetkező évek étlapváltásait is meghatározó alapkoncepcióra épül: a füstre. Pontosabban egy speciális grillre, amelyen szinte mindent lehet, de ha nem, akkor azt majd a séfek, José Guerrero vezetésével azt is megoldják.

José ugyanis a grill és a füst nagymestere, a kolumbiai származású szakember már egy ideje az Aranykaviár kutató-fejlesztő séfje, és most kiteljesedhet: a laza, karibi és mediterrán hangulat elemeit ötvöző konyhán megmutathatja, hogy mit tud kihozni a legjobb alapanyagok és a tárcsás San Sebastian-i grill találkozásából. A baszk grill ugyanis messze több mint egy parázs fölé helyezett rostlap vagy rács, itt – a tárcsáknak köszönhetően – folyamatosan mozgatható az étel, a tálcák dőlésszöge is állítható, végtelen lehetőséget biztosítva a tányérra kerülő ételek megfelelő grillezésére, füstölésére, melegítésére, összesütésére.

A nyitó hétvége kínálatában mindent meg is mutattak, a degusztációs sor fogásai megjárták a füstöt, mielőtt elénk kerültek volna. A hatalmas nyílt konyha egyébként nem csak a füst szabad távozását teszi lehetővé, hanem itt ücsörögve boldogan lehet figyelni, a lángba mereve, hipnotizáltan akár, ahogy készülnek a rendelt fogásaink, vagy a pult másik végén huppanni bele a bárszékek egyikébe, és az Nagy Zoltán bártender által, az ételekhez komponált itallap tételei közül kiválasztani a szezonhoz és a fogásokhoz legjobban passzoló koktélokat.

A füst adta ívben szépen illettek az elénk kerülő tálak, a Pulpo a la Parrilla hibátlan indítás volt, a souvide polip omlós, a spanyol tapa füstös ízéhez remekül passzolt az apróra metélt hagymával, korianderrel kevert paradicsomsaláta, a citromszósz és a könnyed, roppanós indiai lencsekenyér, a papadum. A következő fogásnál már Közép-Amerikában jártunk, a falatnyi tacót marinált, grillezett garnéla takarta, pont annyi pico de gallo, amivel még épp összecsippenthető volt a tészta széle, de igazi, kézi fogyasztást kíván, nem volt helye a késsel-villával evésnek.

Az előételek után jöhettek a tartalmasabb fogások, ebben a multikulturális térben a fúziós konyha szinte kötelező: a mexikói mangalica ennek remek példája volt. A mangalica mellé kínált mole szósz természetesen itt készül, – mesélte a konyhát vezető Molnár Szilárd Balázs - saját recept alapján, hétféle paprikával és a több mint ötven összetevő közül nem hiányozhat a banán és az étcsokoládé sem.

A főfogások sorában a magyar gasztronómia egyik klasszikusára is rábukkantunk, az Umo-féle paprikás csirke természetesen megjárja a grillt, a grillcsirke és az ízgazdag paprikás szaft találkozását házi (természetesen pirított) specli tette teljessé.

A konyhát nem csak a füst és az ételek teremtik meg, hozzátartozik a kert adta laza hangulat, amelyet a nyár folyamán számos programmal kívánnak fokozni. A tervek szerint lesznek jógaszeánszok, különféle tematikus estek, külföldi vendégséfek, zenei programok, minden, ami a grill adta laza nyári hangulatba csak belefér.