Őszi napfény, karókra fölkúszó kunkori kacsok, vidám fiatalok teli ládákkal, szüret. Csak ez nem a pannon földön megszokott szőlő, hanem immár az ötödik komlószüret a váli Uradalmi Sörmanufaktúrában.
Az Uradalmi bázisa valóban egy meseszép majorságban található, és vannak sörös gyökerei is. A 20. század elején itt működött az akkori Dreher Sörgyár modern gazdasága, egy marhafarmmal, ahová a sörfőzés egyik melléktermékét, a takarmánynak kiváló malátatörkölyt hordták ki az állatoknak. 
Házigazdánkat, Vigh Dávidot (Uradalmi Sörmanufaktúra, a képen jobbra) kérdeztük a birtokról:
MK: Mióta foglalkoztok komlóval, mennyi és milyen komlófajtákat termesztetek a birtokon?
VD: Jelenleg 4 fő dolgozik a gazdaságban, de a mindennapi munkájuk nem kapcsolódik a komlótermesztéshez. Egzotikus, orvosbiológiai gombák alapanyagát gyártjuk, termesztjük, szárítjuk és őröljük a gazdaságban. Ebből élünk. A komlótermesztés más célokat szolgál. 2014-ben hoztuk létre az Uradalmi Sörmanufaktúra komlóskertjét itt, Válon. 2015-ben még csak otthon főztünk a termésből sört (első évben a komló a gyökérrendszerét építi ki, ekkor még csak kevés termésre lehet számítani, második évtől kezdődően terem teljes mennyiséget). 2016-ben főztük meg első szüreti sörünket a MONYO-val.
Kezdetben hagyományos (Hallertau Mittelfrüh, Hersbrucker, Tettnang, Magnum – a német lágerek alapkomlói – a szerk.) angol (Northern Brewer – a komlónemesítés atyjának, Ernest Stanley Salmon professzornak a nevéhez fűződő komló – szerk.) és új hullámos, amerikai (Cascade, Chinook, Centennial) fajtákat ültettünk. Az első és a második év tapasztalatai alapján bizonyos fajtákat kivágtunk, vagy azért, mert nem hozta meg a fajta a hozzá fűzött reményt, vagy mert rájöttünk, hogy más stílusú komló szükséges ahhoz a sörhöz, amiben fantáziát látunk.
Mára inkább a különleges, magyar fajtákban látjuk a jövőt. Ilyen például a Bácskai komló, mely tudtommal csak nálunk található meg az országban.
Az országban nincs komlónemesítési program, így próbálkozunk vadkomlókkal is. Ezeknek nem ismerjük a beltartalmi értékeit (alfasav, illoólaj tartalom, íz és illatprofil), ráadásul nem biztos, hogy a természetben fellelhető egymás melletti 2 tő azonos tulajdonságokkal bír. Ezeket tehát nem tudjuk felhasználni ipari, maximum házi főzetekre. Ettől függetlenül lehet szerencséje az embernek és rátalálhat valami érdekesre. A világ egyik legnépszerűbb komlójára, az Amarillo-ra is ehhez hasonló módon találtak rá. Találtam már az Uradalomban ígéretesnek tűnő vadkomlót, melyet át is ültettem a támrendszer alá. Jövőre talán kiderül, érdemes volt e.
Jelenleg 80 tőből áll az ültetvény. Erről idén reményeink szerint 100 kg körüli friss komlót szüretelünk 2-3 részletben. Az első felvonás szeptember 16-án megtörtént. A következő etapra akkor kerül sor, amikor az első adagból készült sör leerjed annyira, hogy hozzáadhassuk a hidegkomlónak meghagyott mennyiséget. Ez kb. 30 kg friss komlót jelent.
MK: Mi történik a friss komlóval, miután leszüretelték?
VD: A szüretet követő napon a leszedett komlóból már készül is a „kollab-sörünk”. A friss komlót szárítás nélkül ennél tovább tárolni nem is lehetne, azonnal föl kell használni. Szüreti sör egy évben csak egyszer készülhet, hibázni nem lehet. Rengeteget tanultunk az elmúlt 5 évben erről a műfajról. Arról, hogy érdemes, hogy kell a friss komlóval sört főzni. Minden évben egyre jobban közelítünk ahhoz, amit egy friss komlós sörről a kezdetekben megálmodtunk.
MK: Kik jönnek el a szüretre?
VD: Minden ősszel partnereinket, barátainkat újságírókat és bloggereket hívunk meg. Mára odáig jutottunk, hogy az esemény már nem kizárólag a szüretről szól, hanem amolyan partnertalálkozóvá, sörszakmai rendezvénnyé vált. Idén 5 sörfőzde legénysége, budapesti és vidéki vendéglátóhelyek képviselői és dolgozói, nagykereskedések, partner cégek, újságírók, bloggerek gyűltek össze.
Nagy lehetőség ez mind a főzdéknek, mind partnereiknek tartalmas beszélgetésekre, kapcsolatépítésre.
Érdekes volt látni, hogy a komlótobozok szedegetése és persze sörözés közben a vendéglátóhelyek képviselői megosztják egymással a piaci- és a járványhelyzettel kapcsolatos tapasztalataikat.
MK: Tettetek a házi sörfőzők felé egy további felajánlást is?
VD: Tavaly jött az ötlet – nem feledve, hogy mi is házi sörfőzőként indultunk, – hogy a termés egy részét ajánljuk föl a házi sörfőzőknek. Idén is meghirdettük a lehetőséget. A pályázatra jelentkezhet bárki. Célunk ezzel a szüreti sör népszerűsítése, köztudatba oltása. Idén már száz fő jelentkezett. 2 főt sorsoltunk ki, akiknek 2 kg Bácskai és 2 kg Cascade komlót ajánlottunk föl.
Bár komlóligetekről („komló-aszó”) már egy 1093-as pannonhalmi apátsági oklevélben olvashatunk és az ország éghajlata is alkalmas komlótermesztésre, a 20. század végére a korábban virágzó nagyüzemi komlótermesztés Magyarországon megszűnt. Míg a szomszédos kis Szlovénia a világ első tíz komlótermelő országa közé tartozik, addig itthon elsőként a KKK-sörfőzdék (kisüzemi-kézműves-kraft) támasztották föl a közelmúltban a komlótermesztést.
A kezdeményezés nem egyedi, hisz a kis főzdék, helyi próbálkozások mellett 2018-ban a Heineken Hungária és a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet, Lados Péter (Yeast Side Sörfőzde) közreműködésével a Somogy megyei Kastélyosdombón létesített komlóültetvényt, ahonnan idén már sok mázsányi komlót – német (Perle), cseh (Saaz) és amerikai (Chinook) – szüreteltek, melyet hazai sörökhöz használnak föl a Heineken soproni gyárában. Idén az agártárca további 150 millió forinttal támogatta a projektet, így további 20 hektárral nő a termőterület, és ez az ültetvény alapja lehet a hazai komlótermesztés feltámadásának.
A komlót ezen a nagy területen, már nagyüzemi módszerekkel, gépekkel szüretelik és dolgozzák föl. Egy kis birtokon azonban ez nem megvalósítható, így elkél a létra a három-öt méteres magasság fölé kúszó komlóhoz, és a levágott indákról is kézzel történik a szüret. A komlótobozok belsejében ott lapul a kis sárga por, a lupulin, amiből az illó olajok és az alfasav az illatosító-ízesítő és természetes fertőtlenítő vegyületek oldódnak ki a sörfőzés során, hogy a sört megédesítsék, azaz inkább keserítsék.
Persze a jó munka mellé itt sem hiányozhat a bőséges házias reggeli, és a szervezők a Monyo Brewing, az
Uradalmi Sörmanufaktúra és a meghívott sörfőzdés-barátok sörei is csapra kerülnek, és a főzde dolgozói és 
PB: Ahogy az elmúlt évben, idén is egy klasszikus amerikai IPA készül belőle, melyben a hangsúly az aromakomlókon lesz, de azért –
terveink szerint – egy markáns keserűség is megjelenik majd a sörben.
A cél egy 6% körüli balanszos IPA, ahol a malátásság szépen megbújik a háttérben, de ad a sörnek egy szép alapot és testet. A tavalyi főzetből kiindulva valahogy így képzeljük el a tökéletes "ivóipát", amiből akár több korsóval le tud gurítani az ember, anélkül, hogy teljesen eltelítené az ízlelőbimbóit a NE IPA-kra (New England IPA- szerk.) jellemző masszív komlósság.
MK: Mikorra várható, hogy kóstolhatjuk a friss komlós sört?
PB: A sör elkészülése a tavalyi évekből kiindulva nagyjából 3-4 hétre várható a szüret és a főzés időpontjától számolva, így leginkább október második felére lesz kapható a Hop Harvest IPA.
MK: Miben más egy ilyen sör, mint egy hagyományos IPA?
PB: A Hop Harvest IPA egy úgy nevezett wet hopped IPA, ami abban különbözik az év többi részében főzött söreinktől, hogy ilyenkor lehetőségünk van frissen szüretelt hazai komlóból sört főzni, és nem a kiszárított és pelletizált külföldi komlókat használjuk. A hidegkomlózáshoz, is „primőr” komlót használunk. Ennek eredménye egy sokkal „zöldebb”, ropogósabb és frissebb IPA, ami egy ínyenceknek való, cseppet sem megszokott élményt nyújt a fogyasztónak.
Lapozza végig képgalériánkat a vidám szüretről!
