Magyar ízek

Szende Gabriella

2020. december 13.

Amikor 94 éves nagymamámnak elújságoltam, hogy most már olyan jól fermentálok, hogy egy csoportban másoknak is hasznos tanácsokkal tudok segíteni, akkor felhúzott szemöldökkel csak annyit kérdezett: hogy mit csinálsz? Mondom: fermentálok, tudod, ahogy ti otthon régebben a káposztát. Ja, hát akkor miért nem azt mondod, hogy erjesztesz? És milyen igaza van! Megint egy ősi dolog, amit jószerivel elfelejtettünk, és amihez – hála az égnek – egyre többen visszatérünk. Ráadásul egy olyan feldolgozási, tartósítási technológiáról van szó, amihez a zöldségen kívül csak só, víz, némi odafigyelés és idő szükségeltetik.

Igaza van nagyikámnak: én is jobb szeretem az erjesztés vagy a savanyítás szót használni, de ez már csak úgy van a mai világban, hogy új nevet kell adni a réginek, hogy az újra divatba jöjjön. De ha ez az ára annak, hogy tegyünk az élelmiszerpazarlás ellen, ugyanakkor tegyünk az egészségünkért, akkor a fermentálás szóba igazán nem illendő belekötni.

Végre megint egy divat, ami hasznos. Hogy ez a „marketing” milyen jól működik, azt jól példázza a Fermentálás – tippek, trükkök, receptek FB-csoport, amelyik 35 ezer taggal büszkélkedhet – legalábbis, amikor ezeket a sorokat írom, ennyi tagot számlálunk (volt olyan hét, amikor több ezer fővel bővültünk). A csoportot Király Ágnes, a FerMentor Blog és Műhely alapítója hozta létre 2017-ben, és már amikor csatlakoztam, akkor feltűnt, hogy mennyire rendszerezett, tudományosan megalapozott ismereteket, válaszokat kapunk a csoportban.

Ez Ági habitusa mellett annak is köszönhető, hogy doktorált régészként nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a csoport leckéi, illetve a posztok alatti diskurzusok áltudományosságtól mentesen, kizárólag megalapozott, kutatott tényeken alapuljanak.  Nagy öröm nekem, hogy ma már moderátorként segíthetek, így naponta látom az egyre duzzadó csoportot, és egyre lelkesebb tagokat.

„Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy fermentálásról szóló csoport, illetve egy szakácskönyv akkora érdeklődésre tartson számot Magyarországon, mint Holly Davis világhírű szakács most megjelent könyve.” – véli Ági, aki a kötet magyar fordításának szakmai lektora. – „Hogy egyre népszerűbb a házi fermentálás, jól mutatja, hogy a FerMentor Akadémia tanfolyamaimra folyamatos az érdeklődés – most a korlátozások idején az online tanfolyamokra is.

A teljesen egyszerű alapoktól el lehet jutni egészen az erjesztett növényi sajtok és az ecet készítéséig.

A legegyszerűbb és legnépszerűbb mind közül a tejsavas erjesztés,

de egyre többen kapnak kedvet az ecetkészítéshez is.”

Mi történik az üvegben?


A sikeres tejsavas erjesztéshez szükség van valamilyen szénhidráttartalmú alapanyagra – zöldségre, gyümölcsre, gabonafélére, álgabonafélére – vízre, sóra (esetleg cukorra), oxigénmentes körülményre, minimum 18 ℃-os hőmérsékletre, no és időre.

„Laktofermentálni bármit lehet, ha van benne elég szénhidrát, és ha a környezetben van elég tejsavbaktérium. Érdemes mindig helyben megtermő és szezonális alapanyagot használni. Nyersen fermentálhatjuk azokat az alapanyagokat, amelyeket nyersen is biztonsággal megeszünk, de például hüvelyeseket, bizonyos gombaféléket érdemes az erjesztés előtt hőkezelni.

Ha erjesztés előtt hőkezeltük az alapanyagot, akkor érdemes kiegészíteni az üveget friss zöldséggel vagy fűszernövénnyel, hogy biztosítsuk az elegendő mennyiségű, élő tejsavbaktérium-populáció jelenlétét.

Ez megtehetjük azzal is, hogy oltóanyagként egy korábbi savanyúságunk levét használjuk.” – javasolja Király Ágnes.

Amikor lezárjuk a zöldséggel és sós lével teli üvegünket, egy kis városállam kezd kialakulni odabent. Oxigénmentes környezetben a tejsavbaktériumok kedvet kapnak a szaporodáshoz, így ez a populáció terjed sebesen a házi városállamunkban. Ami ekkor történik, az maga a laktofermentáció, azaz tejsavas erjedés. A megnevezés elsőre riasztó lehet egy vegánnak vagy tejérzékenynek, de aggodalomra semmi ok: a tejsavnak nincs szükségszerűen köze a tejhez. Ezeket a baktériumfajokat legelőször joghurtból izolálták – innen a név is: Lactobacillusok –, az erjedés során keletkező anyagot pedig tejsavnak nevezték el.

Na, de hogyan kerül Lactobacillus az üvegbe? – tehetjük fel jogosan a kérdést. A zöldségek, gyümölcsök, gabonák, álgabonák felületén – no meg a levegőben is – számos mikroorganizmus él. A só segíti a szövetek meglazulását, így a Lactobacillusok könnyedén hozzáférnek a zöldségekben, gyümölcsökben előforduló szénhidrátokhoz, amelyeket táplálékként használnak fel, és tejsavvá alakítanak át.

A szent hármas: hőmérséklet–só–légmentesség


Bármilyen konyhai műveletre érvényes, hogy kell bele a szív és a lélek, ám a természet törvényeit nem mi írjuk, így három alapdolgot feltétlen be kell tartanunk, ha tejsavas erjesztésről van szó: minimum 18 °C hőmérséklet, megfelelő sókoncentráció, illetve légmentes körülmény.

„A megfelelő íz és mikrobiológiai biztonság szempontjából a savanyúságokhoz elegendő az 1-2%-os sótartalom.

Előre bekevert sóoldattal – más néven felöntőlével, brine-nal – nagyobb darabokra vágott zöldségeket érdemes erjeszteni, míg szárazon sózással leginkább a gyalult és reszelt alapanyagokat.

Mindkét módszerrel hosszú ideig eltartható savanyúságokat készíthetünk. A sótartalom mellett a légmentesség is nagyon fontos; a só jelenléte, az oxigén hiánya beindítja a baktériumok szaporodását és anyagcsere-folyamatait. A só, a légmentes körülmény és a baktériumok által termelt savak hatására a romlását okozó mikroorganizmusok elpusztulnak.”

Az erjesztés intenzív szakasza gázképződéssel jár, így buborékokat fedezhetünk fel az üvegünkben. Ahogy egyre több lesz a tejsavbaktérium, egyre nagyobb mozgást láthatunk, sziszegést hallhatunk, sőt még némi lé is kicsoroghat az üvegünkből. De pánikra semmi ok: ha jó minőségű az üveg, nem kell tartanunk attól, hogy felrobban. A kicsordogált lé helyére pedig szén-dioxid kerül, ami védi az üveg tartalmát a betolakodó, rosszakaró mikroorganizmusoktól, illetve az oxidációtól.

„Minél melegebb körülmények között erjesztünk, annál gyorsabban juthatunk el addig, hogy a pezsgés, buborékozás, lécsordogálás lecsendesedjen, ám az igazán intenzív ízek a lassú erjedés alatt keletkeznek. Ez az a pont, ahonnan a savanyúságunk „polcképes”. Ha a folyamat alatt végig figyeltünk a légmentességre – azaz teletöltöttük és nem nyitogattuk az üveget –, akkor felbontásig nagyon szépen elállnak a kamrában.”

A legtermészetesebb probiotikum


Mikrobiomunk – amely immunrendszerünk alapja – egy nagyon bonyolult és összetett rendszer; egészségét nagyban segíthetjük, ha minden nap tejsavas erjesztésű élelmiszerekkel egészítjük ki étrendünket.

Minél több tejsavbaktérium él a vastagbelünkben, annál erősebbé válik az immunrendszerünk,

emellett a Lactobacillusok olyan anyagokat is termelnek, amelyek közvetlenül is támogatják a szervezetet a kórokozók leküzdésében. De másban is segítenek:

„A fermentált ételekben felszaporodó tejsavbaktériumok enzimes úton előemésztik az alapanyagokat, így a puffasztó élelmiszerek fermentálás után sokkal tolerálhatóbbak. Az enzimek közömbösítik például a fitinsavakat, lektineket, szaponinokat, így a zöldségekben, gabonákban, gyümölcsökben található vitaminok és ásványi anyagok sokkal hozzáférhetőbbé válnak az emberi szervezet számára. A laktofermentált zöldségekkel két egymás hatását erősítő összetevőt tudunk bevinni: magukat a jótékony baktériumokat – ezek a probiotikumok –, és a probiotikumok táplálékául szolgáló növényi részeket, azaz a prebiotikumokat.

Jórészt nem a fermentált élelmiszerrel bevitt tejsavbaktériumok fognak a vastagbelünkben megtelepedni, hanem az elfogyasztott növényi rostokkal megadjuk a lehetőségét, hogy ott a tejsavbaktériumok tudjanak leginkább szaporodni.

Ez is fontos lépés az emésztőrendszerünk működésének összehangolásához” - mesélte el a Magyar Konyhának Király Ágnes.