Aranyló sör, fehér habkorona: nyáron mindig megkívánjuk a hideg italt. A budapesti sörfőzés történetének áttekintése mellett a Fortepan képei közül válogattunk, hogy megnézzük, hogyan söröztük át az elmúlt évszázadot.
A legöregebb fővárosi dokumentált főzdének a Bajorországból ideköltözött Proberger Jakabét tarjuk: a korábban felcserként dolgozó férfi 1687-ben nyitotta meg az Első Pesti Serfőző Házat. Úgy tűnik, volt igény a piacon a jóféle itókára, mert számos követője akadt – hamar megalakult Pesti Magyar Serfőző Céh is, amelynek alapítólevelén 1696-os dátum szerepel.
A közegészségügyi állapotok miatt sokan tartottak a kútvíztől, nem véletlenül:
számos fertőzést okozott a nem megfelelő ivóvíz.A legalább egy hőkezelésen átesett sörlé biztonságosabb volt, így folyamatosan nőtt az igény rá: 1813-ból ismerünk olyan okiratot, amelyben a városi tanács két új serfőzde felépítésére bólintott rá.
Sokáig elég komoly engedélyek és kapcsolatok kellettek egy-egy új létesítmény beüzemeléséhez. Ezen az 1843-as Pesti Serrendtartás enyhített, így nem véletlen, hogy jelentősen megugrott a fővárosi sörfőzdék száma, sok vállalkozó és szerencsevadász ebben látta a meggazdagodás lehetőségét.
Azt, hogy ma Kőbánya megkerülhetetlen központ, sokan Dreherékhez kötik, de az érdem Schmidt Péteré, aki a Magyar Serfőző Céh alcéhmestereként raktárt keresett söreiknek. Az akkori városperemnek számító részen
rácsodálkozott a pincerendszerre,ahonnan már a középkorban is mészkövet termeltek ki.
A zegzugos járatok hűs levegője és a mélyben fakasztott tiszta kútvíz annyira meggyőzte a céget, hogy 1855-ben az új üzemük Kőbányai Serház Társaság néven megkezdte a főzést, elhagyva a Duna addig megszokott partját.
Mikor jöttek Dreherék? A család Ausztriában kezdett: cégük elődje az 1632-ben alapított Klein-Schwechati Városi Serház, amit Franz Anton Dreher (1735-1820) 1796-ban megvásárolt. Fia, Dreher Antal (1810-1863) már ebbe a közegbe született bele – apja motiválta is a szorgalmas utódot, aki Ausztriában, Münchenben, majd Angliában tanulta ki a mesterséget.
Hogy igaz-e a legenda, vagy sem, már nem fog kiderülni, de állítólag az angol főzdékből sétapálcában csent ki mintákat és hozzávalókat, hogy ezekből is okuljanak. 1840-ben tért vissza Schwechatba, és az úttörője volt az új metódusnak –
korai hívévé vált az alsóerjesztésű sörtechnológiának.Feltehetőleg sokan csak hóbortnak tartották, de az idő őt igazolta, hisz a lagerek, vagyis magyarul az ászoksörök a mai napig a piac legnagyobb mennyiségben eladott sörei.
Dinamizmusa miatt Sörkirálynak hívott Dreher Antal úgy gondolta, hogy nem Bécsben, hanem Budapesten kell inkább beruházni, ezért 1856 és 1860 között többször is járt Pest-Budán, hogy felmérje a viszonyokat. A mérleg nyelve Magyarország felé billent: 1862-ben megvásárolta az anyagi gondokkal küzdő Kőbányai Serház Társaságot, majd további ingatlanokat és jogokat is szerzett. A nagy belépőre azonban nem maradt lehetősége - mivel egy évvel később elhunyt, fiára maradt a magyar karrier beindítása.
Ifjabbik Antal (1849-1920) csak 14 éves volt apja halálakor. Tudta, komoly feladat vár rá, és ehhez igyekezett is felnőni, így nagyon fiatalon, 1870-ben
átvehette az irányítását nemcsak a kőbányai sörgyárnak, hanem a schwechati, trieszti és michelobi üzemnek is.
A siker kulcsát a fejlesztésben és a terjeszkedésben látta: az 1892-es Polgári, az 1894-es Király, az 1910-es Haggenmacher és az 1912-ben alapítású Fővárosi Serfőzde sem tudta megszorongatni – cégének négy gyára 1890-ben összesen már évi 1,2 millió hektoliternyi sört termelt!
1905-re részvénytársasági formára váltott, tőkét vonzott be és szép lassan bevásárolta magát a versenytársakhoz. Nem kellett hozzá sok idő,
egyesítette a kisebb főzdéket, megszületett a Dreher Kombinát,amely 1928-ban a kanizsai Király Serfőzde Rt.-t is elnyelte. Övék volt a hazai piac háromnegyede, de külföldön is sikerrel árulták a magyar söröket.
A diadalmenetnek a második világháború, majd az államosítás vetett véget – 1948 márciusában az állam kisemmizte a családot, kiforgatta őket minden vagyonukból. A céget összevonták a Polgári és a Fővárosi Serfőzdével, majd az Export Magyar Malátagyárral – innentől beszélhetünk Kőbányai Sörgyárról. A rendszerváltás után 1993-ban kerültek újra magánkézbe, jelenleg az Asahi Breweries Europe Ltd a tulajdonos. A nagyvállalat mellett jelenleg számos kisebb kraft és kézműves főzde működik Budapesten, színessél téve ezzel a piacot és a kínálatot.
