Borsodi László két pályán is maradandót alkotott, de kerüli a reflektorfényt. Pedig minden oka meglenne az elégedettségre. Ha valaki Tátrai Tiborral gitárpárbajozik, a MüPában lép fel, a Rézangyal vagy a Panyolai is tőle vásárol, az akár hátra is dőlhetne. De a battonyai vagánynak ez kevés, ennél többet akar.

Alapvetően zenésznek tartja magát, aki sokáig a pálinkából élt. Ő is tudja, muzsikusnak lenni kiváltság, a szakma jobbára csak azt fogadja be, aki ebből is él, azonban Borsodi László kilóg a sorból. Mindig is kilógott. De erről nem feltétlenül ő tehet. 

„Amit én zeneileg szeretek és csinálok, abból nyugodtan éhen lehet halni. Több, világszínvonalon játszó jazz- vagy blueszenészt ismerek, akit nem feltétlenül vet fel a jólét. Ráadásul az elmúlt évtizedekben teljesen megváltoztak a zenehallgatási szokások. Az emberek egyszerűen nem járnak koncertre. Persze lehet azt mondani, hogy ez eleve rétegzene, igaz is, de a fiatalok zeneletöltési szokásával, az online világ előretörésével nem tudok mit kezdeni. Az online térben annyi zene van, amit egy élet alatt nem lehet végighallgatni. Aki még a koncerteken szocializálódott, az öregszik, így a koncertre járók száma jelentősen megcsappant. A pandémia sem segített, koncertekre csak védettségi igazolással lehet menni, ami eleve kizárja a látogatók egy részét, a másik részük pedig nem bírja a maszkot, vagy szimplán csak fél a vírustól.”

Aki ebből arra következtetne, hogy Laci teljesen kiábrándult, téved. Mint mondja, nem hiszi, hogy a tendenciákon változtatni lehet, de ez nem is feltétlenül érdekli. Ő csak alkotni akar.

PENGETÉS A LEGNAGYOBBAKKAL

Battonyán járt általános iskolába és gimnáziumba is, s kölyökkorától lelkesen látogatta a klasszikusgitár-órákat, ahogy ő fogalmazott, „egészen a hosszú hajú, érettségizős korszakomig”. Teljesen szokványos történet, hogy rockzenekart alapítottak a barátaival, aztán érettségi után bevonult katonának.

„A katonaság alatt már bluest is játszottunk, aztán felköltöztünk Budapestre, meghódítani a világot. Eljártam magánórákra az Erkel Ferenc Zeneiskolába, Kormos János kiváló jazzgitáros volt a tanárom, ez pedig majdnem három évig tartott. Engem a jazz érdekelt, el is kezdtünk jazzkoncertekre járni, de hamarosan teljesen a blues felé fordultam.

Kiderült, hogy a jazz-zenészekkel nem lehet bratyizni!

Azt hittem, hogy odamegyek, bemutatkozom, elmondom, kinél tanulok és megiszunk egy sört. Erről szó nem volt. Megjöttek, zenéltek, összepakoltak, elmentek. Ennyi. Azért fordultam végül a blues felé, mert Török Ádámék barátkoztak velünk.”

Török Ádám egy tehetségkutatóban figyelt fel Borsodi László formációjára, a Kőkorsó Trióra, meg is hívta őket előzenekarnak a Tabánba. „Nem is tudom, hogyan találtunk oda Gyomaendrődről a szakadt Fiatunkkal. Aztán egyszer csak ott voltunk, a domboldal tele emberekkel, a plakáton meg azt láttuk, hogy Kőkorsó Trió, Török Ádám és a Mini, Ferenczi György és a Herfli Davidson, Tátrai Tibor és a Magyar Atom. Nem is mertünk megszólalni, igazából, csak ott ácsorogtunk, aztán, ha jól emlékszem, Jamie Winchester kínált meg egy cigivel, így kezdődött.”

BÉRFŐZÉS

Aztán Borsodi László hazaköltözött Battonyára, hogy átvegye a pálinkafőzdét. Akkoriban ez biztos pénznek, jó megélhetésnek tűnt, főleg a zene mellett. A főzde Dombegyházán volt, eleinte Battonyáról járt dolgozni, de kilenc éve Békéscsabára költözött, attól kezdve onnan ingázott.

„Ez egy lakossági bérfőzde volt, amit édesapám alapított, ő vetette fel hogy dolgozhatnék akár ott is. 
A környező településeket fogtuk össze 50-60 km-es körzetben, mi voltunk a legnépszerűbb bérfőzde.
Ez persze egy szolgáltatás, fontos, hogy az ember tisztességes legyen, udvarias. Én ráadásul szerettem a kis öregjeimet, és talán ők is engem. Persze pálinkafőző-mester nem lettem, ez főiskolai diploma, pontosabban másoddiploma lehetett volna, de engem egyáltalán nem vonzott a felsőoktatás világa, akkoriban is már állandóan zenéltünk, utaztunk és iszogattunk a haverokkal, ez volt az életem, nem a tanulás.” 

Napi 4000-4500 liter nyersanyagot tudtak feldolgozni, ez kb. 8-10 bérfőzetőt jelentett, akik jellemzően mind megvárták a végeredményt, ott ücsörögtek közben, eldumálgatva az élet dolgairól. 

Laci gyorsan megtanulta, hogy a pálinkafőzés bizalmi kérdés.

„Emlékszem olyan bácsira, aki ott állt végig mellettem és húzta a strigulákat, hogy mennyit mértem ki. Persze a végén már vele is lehetett a főzde előtt beszélgetni, de először meg kellett szolgálnom a bizalmukat. Aztán meghaltak az öregek, és jöttek a fiaik, az unokáik. Több generációt láttam ott 25 év alatt elmenni.”

Volt ennek a történetnek egy edukációs vonala is, a környéken ők kezdtek először irányított erjesztéssel foglalkozni 2010 tájékán, és arra is igyekeztek rávenni a bérfőzőket, hogy ne a fáról leesett gyümölcsöt tegyék a cefrébe, ami persze szakmai evidencia, de hiába a pálinkaforradalom, 

Béla bácsi Mezőberényben még mindig belereszeli a műanyag vágódeszkát is a pálinkába, ha azt olvasta, hogy attól jobb lesz. 

A visszaköltözéssel párhuzamosan folytatódott a zenei karrier is, Battonyán született meg a Virga Negra formáció, és a klubkoncertek világa is feltárult a csapat előtt.

„Horváth Misi volt a szájharmonikás, de emellett ő született menedzser is, mindenhová bedumálta a bandát 2000–2005 között. Bluesfeldolgozásokat játszottunk, meg persze improvizáltunk, de igazából mindegy volt, a lényeg, hogy menjünk. Pénteken elindultunk, és vasárnap délutánra valahogyan hazaszédelegtünk, közben pedig két koncert között aludtunk, ahol tudunk, így ébredtem például a Piramis legendás dobosának, Köves »Pinyónak« a nappalijában, annyi aranylemez volt a falon, hogy azt hittem, az a mennyország. Majd ennek az időszaknak a végén megalapítottam az első saját formációmat, ami kisebb-nagyobb módosításokkal azóta is létezik, ez a Borsodi Blues Collective.”

NAGYOK BESZÁLLÍTÓJA

Közben a pálinkafőzde élte a saját kis életét, és a bérfőzéssel párhuzamosan a kereskedelmi főzésbe is belevágtak.  Kezdtek kialakulni üzleti kapcsolataik nagyobb kereskedelmi főzdékkel, akik lédigben vásároltak a cégtől, ami újabb technológiai fejlesztéseket vont maga után. A zárt rendszer, az irányított erjesztés mind a színvonalemelését és megtartását szolgálták, hamarosan olyan nagy cégek jelentkeztek be, mint a Hunnium, a Panyola, a Rézangyal vagy éppen a Magna. Ez úgy zajlott, hogy a palackozó cég képviselője lement, megnézte a helyszínt, esetleg a főzési folyamatot, elmentek együtt vacsorázni, beszélgetni, aztán a mintákkal távoztak. A tartályokat a laborvizsgálatok idejére leplombázták. 

A mintát bevizsgálták, hogy adtak-e hozzá cukrot, adalékanyagot, bármi mást. Egy-két héten belül megjött az eredmény, ha mindent rendben találtak, kész volt az üzlet és a tartály kocsi érkezett is a kész pálinkáért, amit utána az ismert márka neve alatt lehetett a polcokon megtalálni, néha magában de a legtöbbször blendelve. 

„Ez teljesen bevett szokás a pálinka, de gyanítom a bor világában is, és semmi rosszat nem látok ebben. Főleg úgy, hogy eleinte én is ambicionáltam brand-építési terveket. 

Azt gondoltam, hogy ha egy jó terméket előállítok, azt becsomagolom, piacra dobom, akkor elkezdi élni a maga életét. De kiderült, hogy ez nem így van.

Nem voltam elég jó ebben, sőt mondhatni borzalmas voltam. Többször hoztam létre honlapot a termékeimnek, amire másodjára akkor néztem rá, amikor megkaptam az emailt, hogy lejárt a tárhely, vagy megszűnt az adott oldal. Sokszor harmadnapra már el is felejtettem az admin jelszavamat. Ha az ember sokat gyárt lédigbe, könnyű belelustulni.”

A zenében pedig jött az Elefánt, Békéscsaba legendás koncerthelye, ahol a Borsodi Blues Collective lett a házi zenekar. A hazai zenei élet színe-java fordult meg itt az elmúlt tizenöt évben. Sipeki Zoltán, Nagy Ádám, Benkő Zsolt, Gál Gábor, Mohai Tamás, Pulius Tibor is fellépett az Elefántban, miközben Borsodi Lacit is olyanok hívták zenélni, mint Deák Bill Gyula, Török Ádám, vagy éppen Little G. Weevil.

„Jellemző, hogy Tátrait anno a Tabánban nem is nagyon mertük megszólítani, úgyhogy itt, Békéscsabán barátkoztunk össze. Szász Feri, a Pribojszki Band zseniális gitárosa szervezte meg, hogy eljöjjön, bemutattak minket egymásnak, és máris egy gitárpárbajban találtam magam Tátrai Tiborral. Persze bűnrossz voltam, megremegett a kezem, de amikor másodjára jött az Elefántba, már kitettem magamért, az volt az a buli, ahol odament az édesapámhoz és annyit mondott neki:

»A fiad nagyon szépen gitározik.«

• Örömzene Tátrai Tiborral és Horváth Charlie-val. (Fotó: Dombóvári Tamás)

Legutóbb Török Ádám egyik koncertjén Charlie-val és Tátrai Tiborral álltam egy színpadon, volt egy tök jó kis szólóm, Charlie ki is intett, hogy tapsoljanak meg, persze erről nem készült felvétel. Bár ezek mind zseniális élmények, ezekért engem soha sehová nem fognak meghívni zenélni. Ahhoz le kell tenni valami saját produktumot az asztalra.” 

Békéscsaba és Dombegyháza ötven kilométerre van egymástól, a helyi utakon egy óra vezetés. Laci saját elmondása szerint nagyon szerette azokat a reggeleket, amíg a kocsiban ült, lehetett gondolkodni, felhívni a barátokat, beszélgetni. De ott érlelődött meg benne az is, hogy amit el lehet érni a kisüsti technológiájában, azt ő már elérte. Úgy érezte, már nem elég motivált, így kapóra jött, hogy a partnere 2021 márciusában megvásárolta a részét.

HÁZI FŐZÉS

„Régen nagyon sokat jártam kiállításokra, pálinkaversenyekre, rengeteget kóstoltam, de mind azt a célt szolgálta, hogy még jobb pálinkákat főzzek, szóval elsősorban technológiai problémákra kerestem a válaszokat. Most, miután eladtam a főzdét és már csak itthon készítek magamnak pálinkát, eljött az idő, hogy más aspektusát vizsgáljam a dolognak. Tudok pálinkát kóstolni, de szívesen elvégeznék egy pálinkabírálói tanfolyamot, és belevetném magam a pálinkaversenyek világába. Az a nem is olyan titkos tervem, hogy a saját, háznál főzött pálinkáimmal egy-két éven belül benevezzek országos versenyekre, és komoly meglepetést okozzak. Hidd el, tudom, milyen a magas minőségű pálinka, és én most itthon, ezen a tornyos készüléken aranyérmes tételekre törekszem! Újra élvezem a főzést, most, hogy már csak magamnak csinálom, ráadásul izgatni kezdett a kisüsti- és a tornyos-technológiával készült pálinkák házasítása is.” 

Ami pedig a zenélést illeti, újabb tervek vannak születőben.

A Borsodi Blues Collective-ben rengeteg saját dal van, majd két albumra való, de Laci kezdi belátni, hogy talán inkább a szerzői oldalát kellene erősíteni, hiszen abban a legjobb.

„Az a bizonyos nagy produktum, egy dupla album, 15-16 dal teljesen megírva elkészült, csak kellene hozzá egy világszínvonalú énekhang a tetejére, aki egy nő lesz, de nem azért fogok odaállítani egy csajt, mert vele akarok befutni, vagy mert ez most divat. Nem akarok Woody Allen-dumával jönni, de nekem nem számít, hogy hányan hallgatják meg a dalokat, csak az alkotás érdekel. Amikor kész van, onnantól azzal nekem már semmi dolgom nincs. Két dologban vagyok biztos: hogy mi a jó pálinka, és mi a jó zene. És ez a személyes ízlésen felül van! Ha ezt valaki nem érzi vagy hallja, az nem azt jelenti, hogy rossz az ízlése, hanem azt, hogy nem ért hozzá. 

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS TÁMOGATÓJA A