Kis hazánkban két ország is elfér: Somogyország és Biharország - ez utóbbinak éppen a közepén található Derecske. Ki gondolta volna, hogy annyi titkot rejt, hogy nem fér el a magazinban? Ami a júniusi számból kimaradt...

"Arra neveltek a szüleink, hogy amit megad a Teremtő, azzal gazdálkodni kell. Roskadásig állt a polcokon a befőtt, a lekvár, az aszalvány, a szárítmány, a füstölt áru. Kemencét fűtöttünk a kenyérnek, lángosnak, kőttesnek, cserépedényben főtt a töltött káposzta, sült a malac java. Jöttek hozzánk, sokan. Ettek nálunk finomat, természeteset, igazit! Innen csak egy lépés volt mindezt mind többekkel megosztani." Zsákai Ildikó és párja, Sápi József bő egy éve jelent meg a piacon a Derecskei Fenséges termékcsaláddal.

Bakar terem, amikor akar

Érmellék a XIX. század végi filoxérajárvány előtt nagyobb bor- és szőlőtermő vidék volt még Tokaj-hegyaljánál és az egri borvidéknél is. Innen látták el válogatott borokkal Nagyváradot, s Debrecent. Trianon előtt ráadásul minden valamire való debreceni polgárnak volt egy pincéje az Érmelléken: Hegyközszentimrén, Szentjobbbon, Székelyhídon vagy Szalárdon...

"Nagyapám is borász volt, hordószám hordta a bort Debrecenbe, az Aranybikába. Aztán elvettek tőle szőlőt, pincét, lovat, és kicsit meg is verték, amiért annyi mindene volt. Az öreg belerokkant, nem bírta cérnával... rég volt. Apámat, mert olyan nagytudású ember volt, a TSZ megtette pincemesternek. Mellette kamaszként, a szünidőben, nyárban, mindig csak a pincében dolgoztam, hisz szerettem a bort már akkor is" - mondja a Hegyközszentimrén gazdálkodó Nagy Sándor, aki azok közé az elkötelezett, lelkes kézműves borászok közé tartozik, akik megpróbálják újraéleszti a borvidék rangját. Részben világfajtákat telepítenek, részben történelmi jelentőségűeket. Nagy Sándor családja három hektár szőlőt kapott vissza a rendszerváltás után, ehhez vett vagy még tízet, igaz, nem egybefüggő területen, elszórva itt-ott.

A téeszesítés nagyon megváltoztatta a birtokviszonyokat: az ő földjükön például 170 sor szőlő jutott húsz méteres sorokra, hát újra kellett telepíteni. Ahol még a nagyapa idejében bakator, hamburgi muskotály, muscat ottonel, olaszrizling sorjázott, most szürkebarát, olasz- és rajnai rizling érik, és cabernet savignon, chardonnay -s muscat ottonel is, újra. A rajnai és az olaszrizling a legszebb reményeket váltja valóra, de már a hat éves szürkebarát is meghálálja magát. Ami hiányzik, leginkább a bakator: ezt a rizling jellegű, száraz fehérbort adó történelmi fajtát Szent László kedvelt szőlő-, illetve borfajtájaként tartja számon a népi emlékezet. Hogy ez mennyire sorolható a szentéletű királyt övező legendák körébe, s mennyire alapszik a valóságon, abból a szempontból lényegtelen, hogy gondolati összetartozást, megtartó erőt ad.  "A bakator szeszélyes szőlő, nem csoda, hogy a régiek azt tartották: bakar terem, amikor akar. De én is rég nem ittam már, mert híre-nyoma sincs a környéken. A szövetkezet kiszedte a régi szőlőt, s az új telepítésben nem volt bakar, egy tő se. Azóta sem találok oltványt, hogy újra telepíthettem volna."

Nagy Sándor borai rendre nyerik az érmeket - általában aranyat, bár néha becsúszik egy-egy ezüst vagy bronz is - az erdélyi gazdák, vagy a szűkebb pátria: Bihar, Székelyhíd megmérettetésein. Jó pár éve már, hogy Hegyközszentimrén ő szervezi a borversenyeket. Nem gondolkodik húsz-harminc hektárban, megelégszik tízzel - hiszen a kézműves borászathoz ennyi is ad épp elég munkát. Szerinte a régió rangját visszaadni szinte lehetetlen: "Kevés embert fertőzött meg ennyire a szőlészet iránti szerelem, mint engem. Nálam is előbb csak hobbi volt, majd szenvedéllyé fajult, mostanra pedig szinte a betege lettem a szőlőművelésnek."

A Sárrétról szóló riportot a Magyar Konyha május-30-án megjelent számában olvashatják. A mousse és a kőttes recepteket Receptek című rovatunkban megtalálják.