Magyar Konyha
2020. március 13.A vasárnapi ebéd kihagyhatatlan eleme a húsleves meg a rántott hús, sőt, az sem baj, ha akad kis savanyúság is, meg valami édes falat a végére. Magyarországról beszélünk? Nem, dehogy: egy csomó japán ugyanerre vágyik tizenkét órakor.
Az ázsiai szigetországban nem harangoznak délben és a Harminc perc alatt a Föld körül szignálja sem szólal meg a Kossuthon. Ennek ellenére a magyarok is oda lennének az ő menüjükért – senki sem készít olyan gazdag levest és olyan roppanóst panírt a hús köré, mint a japánok.
Érdekes, hogy a rámen meg a kacu nagyon jellemző a konyhájukra, de mindkettő átvett, meghonosodott étel. Természetesen saját magukat nem tagadhatták meg, így
a Kína felől érkező leveses egytálételt és az európai hajósoktól ellesett húsos fogást a végletekig tökéletesítették.
Ugyan már Magyarországon is meg lehetett kóstolni ezeket változatokat, de a Nyugati téren decemberben megnyílt Nebuta közérthetően, központi helyen, sallangok nélkül nyújt betekintést a témába.
Az étterem közvetlen elődje a Takács Lajos séf által vezetett Kobuta étterem volt, ahol remek vacsoraestekkel tesztelték az étlapot és a vendégek ízlését. Sajnos ott már nem fogadnak további vendégeket, de a Nebuta számára szükséges előkészítő konyha szerepét továbbra is ellátják.
Vonatkoztassunk el a szusitól, még gyorséttermi szinten is sokkal több van a japán gasztronómiában.
A Skála utcafrontjáról nyiló semi à la carte rendszerben működő vendéglátóhely minőségi alapanyagokból, szűk, értelmezhető étlappal és gyors kiszolgálással dolgozik. 
A konyhára az asztaloktól is rálátni, de a nagy üvegablakokon át a pályaudvar környékét is szemmel tarthatjuk, amíg megérkezik a pultnál megrendelt, előre kifizetett étel. A hangsúly ugyan a rámen levesen és a kacun van, de érdemes előételt is kérni – mi a szójaszószos-szezámos shiitake gombát választottuk. Nagyon határozott, karakteres ízvilág, remekül felkészítette ízlelőbimbóinkat a sertés alaplével készített fogásra.
A magyar húsleveshez képest
jóval több szárazanyag van benne, sokkal laktatóbb,
egy rendes adag bőven kiváltja az egész ebédet, így mi inkább csak egy kicsit kértünk mizo taré szósszal az aljában. 
Tökéletes állagú tészta, zöldség, kötelező tojás és remek sült császár volt benne – pálcikával kieszegettük a sűrejét, majd jöhetett a gyöngyöző, rendkívüli aromájú lé is. Aki csak egy tartalmas, meleg ebédet szeretne, nyugodtan kérjen ki egy egész adagot magában: szárnyas, sertés és vega alaplével is rendelhetünk.
A rámen után jöhetett a mangalica hosszúkarajból sült kacu, amiből szintén több méret van; mi a kicsi, 12 dekásat választottuk kísérőnek. A panír aranyló és dupla,
ha nem lenne hozzá hús, már akkor is öröm lenne csipegetni belőle.
Mivel a mangalica zsíreloszlása egyenletes, remek, szaftos hússzelet várt a bunda alatt – a tányérra kent szósz jól passzolt hozzá és az autentikus, friss reszelt káposztához.
Megfogadva a nebutások tippjét desszertnek gyozát választottunk, ami párolt-pirított tésztabatyu. Érdekessége, hogy egyik verzióját ők magyar besztercei szilvalekvárral töltik, amelynek édes-fanyar íze kiválóan zárta le a japán ebédet.
Aki a város szívének is tekinthető Nyugati-téren mozog, már nem csak az aluljáróban vadászhat gyors falatra – a Nebutában az időhöz minőség is társul, bátran ismerkedhetünk meg a magyar ízléshez is passzoló japán fogásokkal.
