A mangalica története mesébe illő. Hogy hogyan lett világhírű a magyar sertés, azt jól mutatja, hogy tizedik alkalommal rendezik meg a Szabadság téren a mangalica termékek vásárát. Ilyenkor érdemes visszaemlékezni, hogyan is indult a mangalica legújabb kori története:

Hajmeresztő sci-fi

Tóth Péter agrármérnök-állattenyésztő szakos egyetemi hallgatóként kubai ösztöndíjra pályázott, ám a rendszerváltás lendülete Spanyolországba röpítette. Jókor, jó helyre, hiszen az a fiú, akivel a padokat koptatva barátságot kötött, egy patinás spanyol sonkagyár, a Jamones Segovia várományosa volt. Juan Vicente Olmos ültette el a bogarat a magyar diák fülébe: hallott valamit az öregektől holmi furcsa, göndör, jóféle magyar disznókról, na, azok érdekelnék. Csakhogy akkorra már mutatóba is alig lehetett idehaza mangalicát találni. A mangalica ugyanis kétszer annyit eszik, mint a modern nyugati hússertés, mégis feleolyan lassan nő meg és feleannyit fial, ráadásul kevesebb húst ad, ezért nem vesződtek a tartásával. Amikor nagy nehezen felhajtottak és levágtak egyet, az Olmos fiú izgalomba jött a sötétvörös, zsírerekkel egyenletesen átszőtt, márványos hús láttán: nem is tudjátok, micsoda kincset herdáltok el!

A mangalica ugyanis a híres spanyol ibérico legközelebbi rokona - egy félsertésről a világon ha három-négy ember tudja megállapítani, melyik is a kettő közül. Ámikor Tóth Péter 1991-ben újsághirdetések útján próbálta számba venni a rendszerváltozás túlélőit, már csak 198-at tudott felderíteni - köztük Zsuzsit, a pécsi állatkert kocáját. Amit eladtak, azt megvette, és Emődre telepítette.

Ami ekkor kezdődött, már-már hajmeresztő sci-fi. Mert ha nem ment másképp, a tiszta vérvonalú, öregecskedő kocák petesejtjeiből és a megfáradt, de jó családból származó kanok spermájából lombikban fogantatott embriókat nagyüzemi sertések hordták ki, mintegy béranyaként. Az eredmény: ma már az ország 110 tenyészetében nyolcezer tenyészkoca van, legalábbis a Tóth Péter által elnökölt Mangalicatermelők Országos Szövetségének nyilvántartása szerint. Az Olmos és Tóth Kft., amelynek állományából kikerült tulajdonképpen az ország összes tiszta vérű mangalicája, továbbra is a legnagyobb mangalicatenyésztő maradt: Ma három sertéstelepen 600 koca biztosítja a fajta túlélését, hiszen 6000 hízó előállításáról gondoskodik.

A mangalica pedig elindult világhódító útjára. Japánban és az Egyesült Államokban az utóbbi években megnőtt a mangalicatermékek importja, az amerikaiak már a libamáj utódaként emlegetik a világhírű magyar sertést. Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke ma már utazó nagykövet, aki viszi a mangalica hírét a nagyvilágba Ázsiától Amerikáig.

X. Mangalica Fesztivál

A továbbra is ingyenesen látogatható rendezvény igazi értéke egyfajta fair trade mozgalom beindítása, amely eddig nem volt jellemző a hazai fesztiválok körében. A kilátogató érdeklődő közvetlenül találkozhat az ország minden pontjáról érkező tenyésztővel és őstermelővel, sok esetben attól veszi meg a terméket, aki maga állította elő, így a kereskedelmi láncok kiiktatásával mindenki jobban jár. A vásárló nem kap hamisítványt, csak a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete által ellenőrzött állományból kikerült végtermék lehet jelen a rendezvényen, mely szakmai felügyeletét az egyesület garantálja.

A rendezvényeken a kiállítók egységes megjelenéssel, faházakban árusítanak. A fesztivál szervezői felvállalták a hazai kistermelők (sajtkészítők, házi lekvár-szörp, méz, olaj, fűszer…stb.) támogatását, így szokássá vált minden rendezvényen, hogy kiemelt helyen termelői piacteret biztosítanak számukra, mely óriási sikert aratott a vásárlók, és az így lehetőséget kapott hazai kisgazdálkodók, családi vállalkozások között is.