Van, ahol elképzelhetetlen a karácsony nélküle, mi egyszerűen csak nagyon szeretjük a mandula és cukor házasságából született ehető gyurmát, azaz a marcipánt. Karácsonykor mi is talán többet találkozunk vele: sok sütemény, no és a legnemesebb szaloncukrok is marcipánnal készülnek.

A marcipánt mindenki ismeri. Míg sok szaloncukor- és bonbontöltelék (például a trüffel, a nugát vagy a praliné) fogalmát a gyártók számtalan módon értelmezik, a marcipán – bár minősége széles skálán mozog – az előírások szerint alapvetően mindenütt mandulából és cukorból készül. Az összetéveszthetetlen ízű fehér masszáról azt gondolhatnánk, hogy egy cukrászember találhatta fel valamikor régen, akinek a receptje azután világszerte elterjedtté vált. Ezzel szemben a marcipán pontos története a múlt ködébe vész, még a nevének eredetét sem tudjuk pontosan, ráadásul készítésének is többféle módja terjedt el.

Salamon Csaba írásából megtudjuk, mikorv kezdtek marcipánt gyártani, milyen cukrot használtak hozzá, hány százalék mandula van a világ legjobb marcipánjában, a lübeckiben, miért pont karácsonykor esznek marcipánt a spanyolok és miért használták gyógyszerként az olaszok. Olvashatunk a két magyar cukrászmester, Szamos Mátyás és Szabó Károly marcipán iránti szeretetetét.

Pöttyös gomba, szívecske, rózsabimbó, töltött kismalac, turbékoló mátkapár. A marcipán gyermeteg bohóságra készteti a népeket, lévén hogy édes és jól gyurmázható. Hozzávalók: mandula, cukor(szirup), némi rózsavíz, esetleg kevés keserű mandula. A lista rövid, a végeredmény mégis erősen különbözhet.Molnár B. Tamás és Bittera Dóra marcipánreceptekkel ismertet meg minket, többek között készítenek marcipános daragombócot és marcipános gyümölcskenyeret is.