Magyar Konyha
2014. augusztus 15.Az ötlet már önmagában eretnekség. Még hogy kiválasztani tízet a számtalan remek magyar étek közül. De hát évente megválasztják a világszépét, az év autóját, vagy a legjobb éttermeket is. Miért ne rangsorolhatnák kedvenc fogásaikat a gyomor szerelmesei?
Megtette ezt Jókai Mór is, aki a Vasárnapi Újság 1862. évi júniusi számában listát publikált legkedvesebb nemzeti eledeleinkről. A nagy mesélő valójában negyven hungarikumot sorol fel a kolozsvári töltött káposztától a disznótorosig, a pogácsától a korhelylevesig, csupa olyan étket, mely „nekünk való” és „jóízű”, s „ami után a külföldre jutott magyar ember visszasóhajtozik”. Írása vége felé megjegyzi, hogy a felsorolt ételek többsége semmiféle receptkönyvben nem olvasható, mert „szakácskönyveink csak ahhoz beszélnek, aki fácánnal szokott élni”. Azaz a nemességhez.
Az internetes közönséglistákon legtöbbször a halászlé és a pörkölt vezet a bográcsgulyás és a töltött káposzta előtt. Jókai nyilván kedélyes hümmögéssel fedezné fel, hogy az utódok kedvencei között (nyolcadik helyen) ott szerepel a róla elnevezett bableves. A ételsorok láttán azonban módfelett elkeseredne. Negyven ételéből (az idézetteken felül) mindössze az aranygaluska, a tarhonya, a borsos tokány és a ludaskása szerepel a maiak között.
A legmeghökkentőbb, hogy a listákon alig szerepel hal.
Pedig Antonio Bonfini, Mátyás történetírója már a király kedvenc étkei között emlegeti a csukát, menyhalat, angolnát, Cziffray István pedig (szakácskönyvének 1840. évi kiadásában) közel másfélszáz hal-, és rákreceptet sorol fel. Ínyünk változására jellemző az is, hogy a kedvencek között nincs belsőség (egyedül a pacal), s hogy a pásztortarhonya, amit a világ legismertebb kulináris bibliája (a Larousse Gastronomique) a legeredetibb magyar ételként említ, csak a mezőny végén szerepel. De nem járt jobban Petőfi Sándor kedvence, a túrós csusza, Molnár Ferenc imádott káposztás rétese, Mikszáth palóclevese sem.
Érdekes felfedezni, hogy a listákon nincs balatoni fogas, se harcsa,nincs libamáj, téliszalámi, kürtőskalács. De hiába keressük a birkát, kecskét, nyulat is – mintha föld nyelte volna őket el. Furcsamód nincs pulyka se.