Huszonöt év után „csak” annyi történt, hogy a negyvenegy éves Gullner Gergő a dunai szállodasor egyik végéből – ahol tanulóként kezdte legendás édesapja árnyékában – átköltözött a másikba, és apja nyomdokaiba lépve az InterContinental vezető séfje lett.

Nem volt még 18 éves, amikor Vancouverben egy kis magyar étterem séfjeként elkezdte a pályát. Megtanult angolul, s a dobostorta készítésének titkait is elsajátította, amihez Láng György magyar konyháról szóló műve is hozzájárult. Láng arra is rávezette, milyen izgalmas és bonyolult összefüggések lehetnek étel, zene és irodalom között, hogyan kell megtervezni egy éttermet nemcsak kulináris, hanem kulturális és társadalmi szempontokat is figyelembe véve.

Két év után visszajött Budapestre: a Gundel étteremben Kalla Kálmán volt a mestere. Vele együtt tért vissza az amerikai kontinensre, az ENSZ székházban rendezett Magyar Gasztronómia Fesztiválra. Kalla a kezébe nyomott egy New York Top 100 éttermi kalauzt: három héten át járta az éttermeket, az akkori világ gasztronómiai csúcsaival ismerkedett.

Elcsábította a fine dining, és a nagy szállodai konyhai mechanizmusok is megragadták – ráébredt, mi is a dolga az életben. Már tudta, hogy a szállodai éttermek összetett világa érdekli, ahol különböző stílusú éttermek működnek egymás mellett. Zürichben aztán a Marriott szállodában megtanult szigorú rendszerben gondolkozni.

Ezután Dubaj következett, mert egy tunéziai nyaraláson beleszeretett a közel-keleti, levantei gasztronómiába, de a világjáró kedvet az is erősítette, hogy nem akart „kis Gullner” lenni itthon, saját jogán vágyott karriert építeni. Egy hatalmas golf- és jachtklubba szegődött el, s az itt működő, tenger gyümölcseire specializálódott étteremben lett séf helyettes.

Amikor hazajött, az akkor nyíló Four Seasons általános séfhelyettese lett a tunéziai Zitouni mester mellett. Zitouni remek ízekkel dolgozott, stílusával hozzájárult az éppen felívelő magyar gasztronómiai kínálathoz, meghonosított egy sajátos fúziós ízvilágot. Gergő ezután dolgozott Moszkvában, a Kempinski szálloda séfjeként, majd ajánlatot kapott Kuvaitból.

Szokatlan feladatra kérték: dolgozza ki egy kuvaiti étteremlánc gasztronómiai profilját. Először is az érdekelte, létezik-e önálló arculatú kuvaiti gasztronómia. A válasz igen: a környező levantei konyhák, a többgenerációs pakisztáni, indiai vendégmunkások otthonról hozott szokásai és a középosztályi családoknál dolgozó gyereknevelőnők főztjén felnőtt több nemzedék ízlése alakította. Három éttermet felügyelt, de tudta, hogy bármikor feladja, ha megvalósulhat élete álma, hogy egy szállodai éttermi komplexum teljhatalmú vezetője lehessen. És így is lett.