A Bárány család száz éve foglalkozik baromfitenyésztéssel. A Master Good Kft. ügyvezető igazgatója, ifj. Bárány László nemrég vette át az Év Fiatal Menedzsere 2012. címet. A kisvárdai cég azóta az Aranyszalag minőségi tanúsítványt is megkapta. Interjú ifj. Bárány Lászlóval.

Mindig is baromfival akart foglalkozni?

Hogy el tudjam mondani, milyen dolgok mozgatnak, motiválnak, valójában az óvodától kellene kezdenem, hiszen nem voltam még 6 éves, amikor az apám fogott és magával vitt a baromfitelepre. Amikor végeztem a középiskolában, nem is fordult meg a fejemben, hogy más pályát válasszak, biztos voltam benne, hogy agráregyetemre akarok menni. Talán egy éve fordult meg a fejemben, hogy miért is nem választottam mást. Amikor Görögországban tanulmányoztam egy családi tulajdonban levő gyros gyárat, láttam, hogy a család összes gyereke bent volt a cégnél. Míg a legkisebb a könyvelésen rajzolgatott, a legnagyobb a szállítmányozáson dolgozott. Ott jöttem rá, hogy nem is történhet ez másként, minthogy az ember belenő a családi vállalkozásba. Ha nem éri kudarcélmény, ha nem zavarja el a szülő, meg se fordul egy gyerek fejében, hogy mással is foglalkozzon.

Tehát nem a szerencse műve, édesapja tudatosan nevelte Önt és az öccsét a feladatra?

Igen, tudatosan nevelt erre minket. Apám mondása az, hogy 20 éves kor után már nem lehet megtanítani egy embert dolgozni. Nekem 12 éves koromtól kezdve nyaranta kint kellett segédkeznem a telepen. Akkor még csak fizikai munkát végeztem: árkot ástam, meszeltem és állatokat gondoztam. Én ezt sosem éreztem se tehernek, se szokatlannak. Vezetői feladatokkal és irodai munkával először 24 éves koromban bízott meg. Kíváncsi vagyok, hogy ez a nevelési módszer beválik-e a fiamnál (V. Bárány Lászlónál) is, és sikerül-e erre a szakmára terelni, ha igen, akkor úgy tűnik, a mi családunk felfedezett valamit.

Azt, hogy hogyan lehet egy családi vállalkozásból dinasztiát létrehozni?

Igen. Sajnos Magyarországon történelmi okokból kifolyólag - egy-két kivételt leszámítva -, nincs is nagyon példa sokgenerációs családi vállalkozásra. A családi vállalkozások szövetsége (Family Business Network) öt éve alakult meg idehaza. Számításaik szerint háromból két családi vállalkozás elbukik a generációváltáskor. Azt hiszem, a kulcs ebben rejlik. A megfelelő időben, a megfelelően felkészített utódnak kell átadni az irányítást. Nagyapám 106 éve kezdte ezt a szakmát. A Széchenyi grófokhoz szegődött el, majd - mai szóval élve -, magánvállalkozóként megalkotta Magyarország első, mesterséges keltető állomását Békéscsabán, ami a 2. világháborúig jól üzemelt. A fiát, a nagyapámat - aki szintén az apja mellett dolgozott -, a háborúban elvitték Szibériába, s mire hazajött, az édesapja is meghalt, semmi sem maradt a keltetőből, és a gazdasági-politikai rendszer is megváltozott. Később, a 60-as években Kelet-Magyarországon a Nádudvari Vörös Csillag téesz kezdett baromfit iparszerűen tenyészteni. Ott az ő irányításával építettek keltetőt, amelynek a haláláig a vezetője volt. Amikor édesapám befejezte az egyetemet, rögtön munkát vállalt. Az ágazati integráció előnyeit is a tizenhárom termelőszövetkezetből és egy állami gazdaságból álló szocialista közös vállalatban ismerte meg. Hamar vezető pozíciót szerzett és a vállalatnál töltött utolsó négy évében termelési főmérnök volt, majd 1988-ban átlépve a tsz "feszes kereteit" vállalkozni kezdett. Így a rendszerváltás nem érte váratlanul, noha a piacgazdaságot, a vállalkozói létet neki is tanulnia kellett. Családi vállalkozásként nincs előttünk sok követhető példa. Nekünk kell megtalálni a helyes utakat, és stratégiát építeni.

Az édesapám emblematikus szereplője a baromfitenyésztésnek, mi pedig tudatosan modernizáljuk a vállalkozást. „A tudás morzsánként van szétszórva körülöttünk”- mondja mindig édesapám, és igaza van, mert a családi vállalkozásban rejlő tudás csínját-bínját mi is úgy csipegettük fel apránként.

Ezek szerint Önöknél lezajlott a generációváltás?

Igen, édesapám, tudatosan készítette elő a generációváltást, kortársait megelőzve 55 évesen adta át a stafétabotot először nekem, majd az öcsémnek. Azzal, hogy becsatlakoztunk a cég vezetésébe nemcsak friss vér került az áramba, hanem megnövekedett a munkaigény is: jóval nagyobb terhet viszünk hárman, ami az eredményeinken is látszódik. Szerintem a cég jól ötvözi a tradíciót és a modern szemléletet

Mi az, amit ehhez Ifj. Bárány László, vagyis az Év Fiatal Menedzsere hozzátett?

A cég vezetésében megtörtént sikeres generációváltással, stratégiaváltással, a hatékonyságra koncentráló szemléletváltás figyelembevételével kellett végiggondolnom a célkitűzésemet, amellyel komoly fejlődést, fejlesztéseket tudtam és tudok folyamatosan elérni. A kinevezésemet megelőzően és követően több nyugat-európai tanulmányúton illetve képzésen is részt vettem. Hollandiában a Hybro Poultry College-on felsőfokú szakmai továbbképzésen ráébredtem arra, hogy nem csak vezetőként, de tulajdonosként is nagy kihívások előtt állok. Miután bejártam Nyugat-Európa legkorszerűbb baromfi integrációit, megszületett a felismerés, hogy jelentős stratégia- és szemléletváltoztatásra van szükségünk a fejlődéshez. A nyugati cégek prosperálását látva rá kellett jönnöm, hogy a hibát a mi rendszerünkben kell keresni. Termelésünk és feldolgozásunk hatékonyatlan, tudásunk elavult, piacaink elaprózottak és nehezen kezelhetőek. A felismerést követően azonnal nekiláttam az átszervezésnek. A legfontosabb feladat a termelés hatékonyságának javítása volt. A tapasztalatok során szerzett adatokat felhasználva nagyságrendekkel sikerült a fajlagos költségeket csökkenteni, például három év alatt a fajlagos energiaköltség a korábbi évekhez képest 70%-kal csökkent. Hasonló költségjavulást értünk el a fajlagos munkaerő ráfordítás területén is. Ebből a hatékonyság javulásból a korábbi veszteséges évet követően, 2009-ben a cégcsoport fennállása óta a legjobb évét zárta. A 2010-es év az előző évhez hasonló eredménnyel zárult. Stratégiailag is változtattunk: 1200 partnerből 40-et tartottunk meg és inkább a nagyobb üzleti partnerekre kezdtünk koncentrálni. A 2011-es feldolgozó bővítése a gyár termelési kapacitását 6000 db csirke/óráról 10 500 db csirke/órára növelte. Ez a közel 75%-os volumen és teljesítménybővítés új perspektívákat nyitott meg a cég előtt. A cégcsoport erőssége, hogy az alapanyagoktól a félkész ételek elkészítéséig integrálni tudtuk a folyamatokat. Ma már nincs olyan európai ország, ahova nem értékesítünk a termékeinkből, exportálunk a tengerentúlra is, amire nagyon büszke vagyok. Elmondhatjuk, hogy ez az én irányításom alatt történt meg, de ez akkor is csapatmunka eredménye.

Mi a családi vállalkozás titka? Melyek a legfontosabb tudásmorzsák, értékrendek a családjukban?

A családi tradíció a mi sorvezetőnk. Lehet vonalzó nélkül is egyenest húzni, de sorvezetővel könnyebb. A szakma iránti elkötelezettség, generációról generációra száll, és nagyon sokat segít, hogy összetartók vagyunk. A családi vállalkozás előnye, hogy intézkedéseinket nagyon gyorsan és hatékonyan hozhatjuk meg. A legfontosabb értékeink a tradíció, a nyitott gondolkodás, a fogékonyság az újra, s hogy a sikerből sem szabad kizárni a kollégákat.

Nem nyomasztó néha, hogy egy százéves családi tradíciót kell továbbvinni, megőrizni?

A felelősség súlya néha igen nehéz, hisz nálunk 1200 ember dolgozik, a családjaikkal együtt hozzávetőlegesen 5000 emberért vagyunk felelősek. Jóformán egy kisváros „tartozik” hozzánk, és nemcsak a kollegák és családjaik iránt érzem át a felelősséget, hanem a minőség és a tágabb környezetünkkel szemben is. Nagyon sok energiát fordítunk arra, hogy a fogyasztók a lehető legbiztonságosabb alapanyagokkal táplált baromfit vásárolhassanak, a folyamatos laborvizsgálatok, mintavételezések és a takarmány-alapanyagok származásának pontos földrajzi meghatározásával biztosítjuk, hogy termelési rendszerünkbe ne kerülhessen genetikailag módosított (GMO) szója. Vannak holtpontok, de a családi tradíció sokat segít átlendülni a nehézségeken, felállni, újult erővel folytatni, és vannak olyan pillanatok is, amikor teher ez az örökség, hiszen nemcsak örökül kell hagynom a következő generációnak, hanem gyarapítanom is. Néha belegondolok abba, hogy mennyit ér ez a vállalkozás. Azt gondolom: felbecsülhetetlen az értéke.

forrás: Élelmiszer Online