A szabadságharcunkat leverő osztrákok sörrel koccintottak az aradi vértanúk kivégzésekor. Egy legenda, aminek ma már tudjuk, hogy semmi történelmi alapja, és valószínűleg a korabeli boros lobbi számlájára írható az elterjesztése. Mégis vajon milyen sör lehetett akkoriban a korsókban? A Szent András Sörfőzde új különlegességével éppen a Monarchia korának ízeit szeretné felidézni.

„Viribis Unitis”, azaz „Egyesült Erővel”. Ez a jelmondata a békésszentandrási Monarchista nevű sörnek, amelynek különlegessége, hogy a készítéséhez felhasznált alapanyagok mindegyike az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területéről származik. Típusát tekintve imperial-pilsner (az imperial, vagyis birodalmi jelzőt először a 18. században használták, az Angliából az orosz cári birodalomba hajókon szállított erősebb sörök megnevezésére. Később már inkább a magasabb minőségre utalt, napjainkban az alapnál komolyabb komplexitású és nagyobb alkoholtartalmú sörök jelzője). A Monarchista az aranyló színét a bécsi és pilseni malátáknak köszönheti, a keserűségét a szlovén magnum komló adja, az aromáért a világ egyik legdrágább komlójának számító cseh zatecky-saazer a felelős, míg a főzéshez ezúttal is békésszentandrási vizet használtak. Alkoholtartalma magasabb, íze ugyanakkor lágyabb a szokványos pilsnerekhez képest.  

A „boldog békeidőket” idéző sör egyrészt jól illeszkedik a Szent András Sörfőzde imidzséhez, hiszen gyümölcsös söreik mellett leginkább a cseh/német típusú alsóerjesztéses lagereikről ismertek. Másrészt újítás is, hiszen szakítanak a hasonló söröknél megszokott kesernyésebb ízvilággal, és ahogy az ország egyik legpatinásabb kisüzemi főzdéjétől már megszokhattuk, mernek kísérletezni. A most debütáló Monarchistáig azonban hosszú út vezetett, és ha visszatekintünk a főzde alapításától napjainkig eltelt időszakra, nem éppen a boldog békeidők juthatnak az eszünkbe. Sokkal inkább a küzdelmek és a folyamatos megújulás.

Wartburg ablaktörlőmotor, IFA főfékhenger

A Szent András Sörfőzde története a rendszerváltás utáni években kezdődött, amikor a nagy sörgyárak magánosításával megnyíló piaci rést a szaporodó házi sörfőzdék igyekeztek betölteni. Amíg a hagyományos sörgyárak privatizációja befejeződött, jelentős sörhiány keletkezett a hazai piacon, amit az élelmes kisüzemek próbáltak kiaknázni. Az ekkortájt mélyépítő vállalkozóként dolgozó Simkó József lényegében munka nélkül maradt, miután a mezőgazdasági talajjavító iparág tönkrement. „Kerestem a megélhetés lehetőségét. Akkoriban hirtelen divattá váltak a magánsörfőzdék. Arra gondoltam, más sem tudhat erről többet, én miért ne próbálhatnám meg?” – emlékezik a kezdetekre a főzdealapító.

Barátjával, az agrármérnök Pekár Mihállyal megvásárolták a békésszentandrási Rózsa Presszót, és a leválasztott hátsó részben elkezdték a sörfőzést. A Sörkertre átkeresztelt vendéglátóhelyen 1993. április 17-én csapolták első saját habzó italukat.  „Vakon indultunk, semmit nem tudtunk a sörfőzésről. De jól jött a műszaki vénánk, és a főzdében dolgozók sem estek kétségbe egy megoldandó mérnöki feladat láttán. A főzdében egykor Wartburg ablaktörlőmotor és IFA főfékhenger is dolgozott” – szemlélteti az induláskori viszonyokat Simkó József.

„A lehetetlen nem létezik, ez nálunk alapkövetelmény. A sörfőzést mindannyian a gyakorlatban tanultuk, a söreink ízvilágát együtt kísérleteztük ki” – teszi hozzá Pekár Mihály, aki azóta is az üzem sörfőző mestere.

Gyümölcságy, fekete rózsa

Eleinte jól fogytak saját söreik, nagyrészt mert korsónként 27 forintért adták, miközben a Kőbányai 38 forintba került. A négy évig tartó paradicsomi állapotnak a multik beindulása vetett véget, az olcsó söröket ontó nagyipari cégekkel már nem tudták felvenni a versenyt. Hét szűk esztendő következett, majd a nyugati import dobozos sörök beáramlása 2004-től végleg megpecsételte a hozzájuk hasonló kisüzemek sorsát: az ötszázból alig tucatnyian maradtak talpon. Egyetlen lehetőség volt: az olcsóval szemben minőségit gyártani. „Kis tétel, gyümölcsös sörök és manufakturális sörfőzés” - ez lett a túlélésük receptje.  

A többi pedig már történelem: az új szemlélet eredményeként 2003-ban Békésszentandráson 16 hónapnyi kísérletezés után megszületett az ország első gyümölcsös söre, a Meggyes, amellyel egyből kategóriát is teremtettek. Nem a kész sörhöz adtak ugyanis utólag aromát, hanem a helyi termelőktől származó, valódi gyümölcs alapú sűrítmény a főzési folyamat része lett. A gyümölcságyon érlelt, természetes eljárással tartósított sör egészen más ízélményt nyújt, mint a sörnek hivatalosan sem nevezhető, mesterséges aromákkal előállított nagyipari "gyümölcsös italok”. A szentandrási prémium szemlélet másik korai megtestesülése egy 9%-os alkoholtartalmú fekete duplabak sör volt, amilyet korábban csak a háború előtt főztek Magyarországon. A testes, gazdagon malátás, de mégis lágy ízvilágú, szűretlen Black Rose azóta is az üzem büszkesége. A főzde stratégiaváltása sikeresnek bizonyult, és mire éledezni kezdett a magyar kézműves sörvilág, a békésiek neve már ikonikussá vált.

Meggyessel a dollármilliók ellen

„Minket lényegében utolért a sörforradalom, nem mi robbantottuk ki, de örülünk, hogy a részesei lehettünk” – utal a 2011-ben először megrendezett és a kézműves sörök áttörését elindító Főzdefesztre a Szent András jelenlegi tulajdonosa, Bukovinszky Béla. A szarvasi illetőségű egykori zenei fesztiválszervező igazi lokálpatrióta, tavaly tavasszal vásárolta meg az üzemet, és a hagyományokra erősen építve újabb, kategóriákat is feszegető különlegességekkel bővítené a kínálatukat. Első lépésként a meglévő söreiknek készítettek egységesebb arculatot, amely olyan jól sikerült, hogy tavaly a legszebb étel- és italcsomagolásokat díjazó Pakk Csomagolásdizájn versenyen fődíjasok lettek, és a vendéglátó-ipari Gastro Designon is begyűjtöttek egy ezüstérmet. Az eddigi legnagyobb elismerésüket alig egy hónapja kapták: a csehországi Taborban megrendezett, rangos európai sörversenyen, az Arany Sörpecséten a Szent András Meggyese bronzérmes lett a gyümölcssörök közt. 

„A cseheknél láger sör kategóriában labdába rúgni nagyjából olyan, mintha egy külföldi próbálna nyerni a Csabai Kolbászfesztiválunkon” – érzékelteti sikerüket Bukovinszky.

„Nem is utaztunk ki, mert nem hittem, hogy lenne bármi esélyünk. Csak elküldtük a söreinket, hátha lesz valami” – teszi hozzá. A versenyre 168 főzde több mint 700 sörrel nevezett, és a mezőnyben ott voltak a legnagyobb multik is. „Az odafigyelés és a lelkesedés pótolja a dollármilliókat!” – mondja a büszke főzdetulajdonos. A gyümölcsösöket szerinte sok hazai sörkedvelő lenézi, pedig nagyon fontos lépése volt a sörforradalomnak, mert új kaput nyitott, elsősorban a fiatalok és a nők felé. A szentandrási gyümölcsösök között ugyanakkor sosem lesznek olyan manapság divatos, egzotikus változatok, mint a kivis vagy a banános, a továbbiakban is kizárólag hazai alapanyagokat fognak használni. Nem csak a Meggyes nemzetközi elismerése bizonyítja, hogy külföldön is van helye a tradicionális magyar gyümölcsökből készült söröknek, hiszen már több koppenhágai kocsmában is csapolják a dán sörínyenceknek a Szent András Szilvását.

Sörforradalmat a Budapest táblán túl is

A nemzetközi terjeszkedést megelőzően azonban itthon is akad még teendő. A szemléletformálás fontosságára Bukovinszky Béla egy mezőtúri hotel esetét említi, akik a kézműves termékeiket azzal utasították vissza: „Ilyen olcsó házi söröket mi nem akarunk tartani, nálunk Soproni van.” Szerencsére van ellenpélda is: a Szarvasi Liget Wellness és Konferencia Hotelben a magasabb minőségűnek számító Zipfer mellé tették a szentandrási söröket, és ugyanazon az áron, hasonló feltételekkel kínálták a vendégeknek. Mivel az egyéves tesztidőszak alatt a helyi sörök kimagaslóan jobban teljesítettek, a nemzetközi márkát a napokban lecserélték, és már kizárólag a szentandrási söröket csapolják. 

Bukovinszky Béla bízik abban, hogy a sörpiac is úgy alakul majd át, ahogy korábban a bornál történt, vagy pár éve a pálinkánál. Utóbbit nemrég még csak disznótorokban itták és kocsmákban árulták, manapság viszont koktélpartikon elegáns hölgyek is előszeretettel fogyasztják. A sör akkor tud majd ilyen szintre eljutni, ha lesz állandó magas minőség és megfelelő választék. A főzdetulajdonos szerint a nagyipari gyárak dominanciája megmarad, de mellettük a magas hozzáadott értékű, kis szériás kézműves söröknek is komoly lehetőségeik lesznek. A napokban debütált Monarchista például az utóbbi kategóriába tartozik, és ajánlott minden sörrajongónak, különösen azoknak, akikben valaha is felmerült: vajon milyen sört kortyolgathatott Ferenc József...?